Munkások dal- és zeneközlönye, 1934 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1934-01-01 / 1. szám
arra, hogy a muzás karéneknek elsősorban osztályi szükségletetkell fedeznie, tévedés viszont, haazt hiszik, hogy a kényelmesebb utat választhatják és a zenei és költői követelmények teljesítését másodlagosan fontosnak tüntethetik föl. Mert ezek elsőrendűen fontosak! Már csak azért is, mert igazi osztályszükségletet csakis igazi művészet elégíthet ki igazán! A tömeglélek ösztönösen megérzi a valódi és álművészet között fennforgó nagy különbségeiket, talán nem fogja föl értelemmel és nem tudatosítja e különbségek művészettani okait, a művek szerkezetébenlappangó törvények parancsát, de annál fogékonyabban visszhangozza a teremtő erők szavát; lehet, hogy ügyesen mesterkedő, hatásvadászó darabok ideig-óráig lekötik, tartósan mégis csak a tiszta művészetet tudja szeretni. Mint ahogy szemfényvesztően szellemes és felületes emberek ideig-óráig elszórakoztathatnak minket, de tartósan csak a tartalmas és mély egyéniségek fölemelő és ríj és szebb megismerésekkel megajándékozó társaságára vágyunk. Egészen más lapra tartozik, hamáshonnan viszont könnyebb kivitelű és ezért gyorsabban és többek által betanulható dalirodalmat sürgetnek a munkáskarok részére. E követelések időszerűek, mert ma szükség van az ilyen könnyen és gyorsan terjeszthető kórusokra. Az idevágó félreértéseket csupán a fogalomzavar okozza, mert sokan összetévesztik vagy félreismerik a „könnyű“ fogalmát, azt hiszik, hogy könnyű — vagyis egyszerű eszközökkel leegyszerűsített mondanivalókat kifejező — szerzemény már nem is lehet művészi. Ebben a hiszemben lévők csupa jó igyekezetből okoznak galibát, amikor a könnyűség kedvéért művészeti engedményeket javasolnak. "De a technika és tartalom könnyű volta még korántsem zárja ki a művészi színvonalat! Súlyos visszaesésre vezetne, ha ilyen együgyű tévhitnek helyt adnak i és, ennek alapján leépítenék a minkásdalkultúra eddig elért jelentős eredményeit! Ha csupa jámbor alkalmazkodásból rosszul és rosszut kezdenénk énekelni és még talán büszkék is lennénk arra, hogy holmi elképzelt divatnak engedelmeskedünk és megkapóan korszerűek vagyunk! Könnyű és szép nem ellentétes fogalmak. Könnyű még korántsem jelent szükségszerűen csekélyebb művészi értéket. Az efféle karirodalommall és annak előadásával szemben ugyanolyan szigorú művészi mértékek alkalmazandók, mint minden másfajtával szemben. S az eredmény csakhamar kiviláglik majd. J. S. Mikó Ernő felolvasása # A Munkásdalosszövetség vezetősége oly módon is kívánja a dalosok érdeklődését kielégíteni és ambíciójukat fokozni, hogy közérdekű, a dalkultúrával kapcsolatos kérdésekről, témákról szakemberekkel előadást rendez. Az első ilyen előadás november 26-án délelőtt volt a Vasmunkások Magdolna utcai székházának előadótermében, melyben ez alkalommal nagyszámú érdeklődő daltárs jelent meg. Az előadást tulajdonképpen a hangjegy tanfolyam keretében és annak hallgatói részére rendezték, de a felhíváshoz képest vendégdalostársak is szép számban jelentek meg. Mikó Ernő, a Színművészeti Akadémia énektanára volt az előadó, akit a hangjegytanfolyamok vezetője üdvözölt. Az előadás „Az éneklésről, a hangképzésről“ szólott, melyet az előadó egy értekezése nyomán fejtegetett. Az előadást rövid vázlatban a következőkben ismertetjük: A hang szervei: a) a tüdő; b) a légcső, c) a gége. A tüdő a légzés szerve; izmok veszik körül s ezek segítségével működik. Rajzban szemléltette a tüdőt, atüdősejteket, lógcsatornát, hörgőket, tüdőlebenyeket, a légcsövet, gégét. A tüdő a mellüregben foglal helyet; elől a szegycsont, oldalt a bordák, alul pedig a rekeszizom (diafragma) határolják. A belégzés a mellkas, a lapocka, a bordákon és a bordák közt levő izmok, a légzési izmok közreműködésével történik. A kilégzésnél ezen izmok és a tüdőszövet maguktól