Munkások dal- és zeneközlönye, 1935 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1935-01-01 / 1. szám
ideáljaiért harcol és amelyekhez menekül, valahányszor bántalom éri. , ,MOST új esztendő küszöbére léptünk és mögöttünk a harcok és küzdelmek hosszú láncolata. Vájjon mit hoz ez az új esztendő! Nem tudjuk. De azért reményeink vitorlái kifeszítve, lelkünkben lelkes bizakodás. Mi, szocialisták vagyunk, tehát optimisták. Hiszünk a szocializmus győzelmében, hiszünk Eszménk lebírhatatlan erejében! Nem várunk csodákat, de hajlandók vagyunk vállalni a küzdelem mindenkockázatát. Tudjuk, hogy előre kell mennünk, mindig csak előre — a dal szárnyán ... Ú Új dalok, ríg színek, új formák hevítik lázas képzeletünket, mert mindközelebb akarunk férkőzni munkástestvéreink szívéhez, hogy átalakító erővel közelebb hozzuk őket a szocializmushoz. Ha az új esztendő méhe új küzdelmeket tartogat számunkra vállalunk. Ha új megpróbáltatások várnak ránk — megyünk elébük. De ajkunkon a dal nem halkul, lelkünkben a bizakodás és remény nem törik meg, mert fanfáros hirdetői vagyunk egy új, egy szebb világnak! Dalostestvérek! Reményteljes, örömös köszöntéssel fordulunk felétek új harcok, új győzelmek küszöbén: Barátság! Pajor Rudolf: Kórustechnika I V. Kórustechnika alatt értik általában a kórusban való éneklés technikáját. A hangképző, az éneklő készség fejlesztése és az általános zenei ismeretek elsajátítása — valóban nélkülözhetetlen minden kórustag számára. A kórustechnikának kiegészítő része, de nem maga a kórustechnika. A kórusművek szerzésének (komponálásának) technikáját is kórustechnikának nevezik. Akár átírója, akár szerzője, akár csak az énekkari letét megírója legyen valaki, nélkülözhetetlen munkát végez. Munkája azonban nem azonosítható a kórus teh 11ik ával. A kórusvezetés — oktatás,betanítás és vezénylés )technikája sem maga a kórustechnika. De a kórusszervezés (adminisztráció) — a kórusalakítás, összetartás és szerepeltetés technikája sem. Mindezek csak formális velejárói akórusgyakorlattnak. Nélkülözhetetlenek minden kórusgyakorlatban, de együttvéve sem teszik ki a kórustechnikát. A kórustechnika a közös éneklés gyakorlatának folyton változó módja. De hát mi az a „közös éneklés“! Az éneklő együttesek éneke nem mindig közöséneklés. Legalább is nem szükségképpen az. Nevezzék akár dalkarnak, énekkarnak, kórusnak, ikis-, nagy- vagy tömegkarnak, kamarakórusnak, vagy népdalkórusnak (!), az érvényesülni vágyó elágazó érdekű és ellentétes beállítottságú egyesek összedrótozott együttese nem alkothat közösséget. Együttes énekük nem lesz közös ének sohasem. De a tömegek öntudatlan sokasága sem alkothat közösséget. Együtt énekelhetnek, de énekük nem lesz a közösség éneke. A közös éneklés — úgy mondhatnám: független az éneklők számától, ha az a kettőt meghaladja. Mert a közös éneklésben nem az éneklők száma és csoportosítása, hanem érzésvilága (tudatossága )és beállítottsága adja az éneklés közös jellegét és szabja meg a közös éneklés technikáját. Közös zenei megnyilatkozásai csak közös sorsú és közös életcéllal bíró egyéneknek lehet. A megvalósítandó közös akarat közös életideált és a megvalósított közös ideál közös kultúrszellemet teremt. Sorsközösség és szellemi egység— ez minden éneklő közösség kialakulásának előfeltétele. Minden vallási, felekezeti, faji, nemzeti, politikai, művészeti, általában eszmei vagy anyagi közösség — társadalmi közösség. A társadalmon belül összekényszerültek és tudatosan összefogódzók összetartozási érzésének zenei kifejezője a közös éneklés a történelem folyamán mindig és mindenütt, minden stílusában és minden technikájában. A közös éneklés tehát a közösség érzésének és tudatának a zenei .