Munkások dal- és zeneközlönye, 1935 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1935-01-01 / 1. szám

ideáljaiért harcol és amelyekhez menekül, valahányszor bántal­om éri. , ,MOST új esztendő küszöbére léptünk és mögöttünk a harcok és küzdelmek hosszú láncolata. Vájjon mit h­oz ez az új esztendő! Nem tudjuk. De azért reményeink vitorlái kifeszítve, lelkünkben lelkes bizakodás. Mi, szocialisták vagyunk, tehát optimisták. Hiszünk a szocializmus győzelmében, hiszünk Eszménk lebírhatatlan erejében! Nem várunk csodákat, de hajlandók vagyunk vállalni a küzdelem minden­­kockázatát. Tudjuk, hogy előre kell mennünk, mindig csak előre — a dal szárnyán ... Ú Új dalok, ríg színek, új formák hevítik lázas képzeletünket, mert mindközelebb akarunk férkőzni mun­kástestvéreink szívéhez, hogy átalakító erővel közelebb hozzuk őket­­ a szocializmushoz. Ha az új esztendő méhe új küzdelmeket tartogat számunkra vállalunk. Ha új megpróbáltatások várnak ránk — megyünk elébük. De ajkunkon a dal nem halkul, lelkünkben a bizakodás és remény nem törik meg, mert fanfáros hirdetői vagyunk egy új, egy szebb világnak! Dalostestvérek! Reményteljes, öröm­ös köszöntéssel fordulunk felétek új harcok, új győzelmek küszöbén: Barátság! Pajor Rudolf: Kórustechnika I V. Kórustechnika alatt értik általában a kórusban való éneklés technikáját. A hangképző, az éneklő készség fejlesztése és az általános zenei ismeretek elsajátítása — való­ban nélkülözhetetlen minden kórustag számára. A kórustechnikának kiegészítő része, de nem maga a kórustechnika. A kórusművek szerzésének (komponálásának) technikáját is kórus­­techni­kának nevezik. Akár átíró­ja, akár szerzője, akár csak az ének­kari letét megíró­ja legyen valaki, nélkülözhetetlen munkát vég­ez. Munkája azonban nem azonosítható a k­ó­rus t­eh 11­i­k ával. A kórusvezetés — oktatás,­­betanítás és vezénylés )technikája sem maga a kórustechnika. De a kórusszervezés (adminisztráció) — a kórusalakítás, összetartás és szerepeltetés technikája sem. Mindezek csak formális velejárói a­­kórusgyakorlattnak. Nélkülözhetetlenek minden kórusgyakorlatban, de együttvéve sem teszik ki a kórus­­technikát. A kórustechnika­­ a közös éneklés gyakorlatának folyton változó módja. De hát mi az a „közös éneklés“! Az éneklő együttesek éneke nem mindig közös­­éneklés. Legalább is nem szükségképpen az. Nevez­zék akár dalkarnak, énekkarnak, kórusnak, ikis-, nagy- vagy tömeg­karnak, kamarakórusnak, vagy népdalkórusnak (!), az érvényesülni vágyó elágazó érdekű és ellentétes beállítottságú egyesek összedróto­zott együttese nem alkothat közösséget. Együttes énekük nem lesz közös ének sohasem. De a tömegek öntudatlan sokasága sem alkothat közösséget. Együtt énekelhetnek, de énekük nem lesz a közösség éneke. A közös éneklés — úgy mondhatnám: független az éneklők számától, ha az a kettőt meghaladja. Mert a közös éneklésben nem az éneklők száma és csoportosítása, hanem érzésvilága (tudatossága )és­ beállítottsága adja az éneklés közös jellegét és szabja meg a közös éneklés technikáját. Közös zenei megnyilatkozásai csak közös sorsú és közö­s életcéllal bíró egyéneknek lehet. A megvalósítandó közös akarat közös élet­­ideált és a megvalósított közös ideál közös kultúrszellemet teremt. Sorsközösség és szellemi egység­­— ez minden éneklő közösség kiala­kulásának előfeltétele. Minden vallási, felekezeti, faji, nemzeti, poli­tikai, művészeti, általában eszmei vagy anyagi közösség — társa­dalmi közösség. A társadalmon belül összekényszerültek és tudato­san összefogódzók összetartozási érzésének zenei kifejezője a közös éneklés a történelem folyamán mindig és mindenütt, minden stílusá­ban és mind­en technikájában. A közös éneklés tehát a közösség érzésének és tudatának a zenei .

Next