Munkások dal- és zeneközlönye, 1938 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1938-01-01 / 1. szám

A munkásdaloskultúra harmincéves jubileuma • Első pillanatra talán nehéz felmérni ennek jelentőségét, de ha alcím­nek hozzávesszük, hogy Gramm-tól Kodály­ig akkor rögtön tisztában leszünk annak az útnak fontosságával, melyet a Magyarországi Mun­­kásdalegyletek Szövetsége megalakulása óta máig megtett. Elindult a német dalárdákból, hogy egy generáció alatt beolvadjon a magyar munkásmozgalomba, hogy a magyar munkásságnak, mint a világ munkásosztálya egy részének érzéseit, vágyait és célkitűzéseit dalba foglalja. Ez a jubileum egy­ másik évfordulóval is találkozott, éspedig Ady Endre 60. születésnapjával. Így kétszeresen indokolt volt, hogy a Munkásda­le­gyletek Szövetsége december 12-én megtartott jubiláns hangversenyét Ady géniuszának jegyében rendezte meg. A hangverseny két részből állott. Az első rész, hogy úgy mond­juk, visszapillantás volt, ugyanis azok a műsorszámok kerültek elő­adásra, amelyek az elmúlt harminc év folyamán a legtöbbet szere­peltek a dalárdák műsorán, így: Kirchner: „Jelige“; Muszorgszkij— Várnai: „himnusz a Naphoz"; Kerner Jenő: „Ne ölj!“; Scheu—Gya­­gyovszky: „A munka dala“; Gramm: „Vei, szocialisták! “ férfikari és Blochner: „Munkásüdvözlet“ és Pogatschnigg—Novák: „Szabadságdal“ vegyeskari művek. A férfikarokat tíz Ujj József országos karnagy, a vegyeskarokat Novák Károly karnagy vezényelték a már töltik meg­szokott és mindenki által ismert biztonsággal és fölénnyel. Az ünnepi beszédet Várnai Dániel elvtárs, a Munkásdalegy­letek Szövetségének elnöke tartotta. Beszéde végén felolvasta Büchler József főtitkár és Peyer Károly főtitkár elvtársak egy-egy levelét, akik a Magyar­­országi Szociáldemokrata Párt, illetve a Szakszervezeti Tanács nevé­ben üdvözölték a Munkásdalegy­letek Szövetségét harmincéves jubi­leuma alkalmából. (A beszédet és ш üdvözlő leveleket alant közöljük.) A műsor első részét az egyre szebben fejlődő Gutenberg-zenekar nyitotta meg és zárta be Weber: „Buryanshe“-nyitknykwal, illetve Kodály: „Intermezzo" -jáva­l a „Háry János“ című dalműből. A zene­kart Elsner Béla karnagy vezényelte oly sikerrel, hogy a tapsokat kénytelen volt első spanyol ráadással megköszönni. A tulajdonképpeni ünnepség a hangverseny második része volt, melyet Szakosíts Árpád elvtárs nagyon jól felkészült előadással nyi­tott meg, ismertetvén Ady géniuszát. Taglalta Ady és a munkásosz­tály viszonyát. (Beszédét alant közöljük.) Ady—Kodály: „Fölszállott a páva“ című karműve volt a hang­verseny fénypontja. Kodály Zoltán, aki Bartók mellett a legzseniáli­sabb magyar zeneszerző, tökéletesen visszaadta az Ady-vers gondo­latát, amellett kompozíciója, mint zenemű is oly megkapóan szép volt, hogy nem csoda, hogy a közönség viharosan követelte a mű meg­ismétlését, melyet azonban dr Ujj karnagy, sajnos, megtagadott tőlünk. Hozzájárult­­a sikerhez a minden ízében precíz és kifejező előadás is, amelyet a férfikarok élén dr Ujj karnagy produkált. Bas­lides Mária, a m. kir. Operaház tagja, nem ismeretlen a munkás­közönség előtt hiszen mindig ott találjuk őt, ahol komoly kulturális megmozdulásról van szó, így a munkásság kulturális megnyilatko­zásaiból is mindig kiveszi részét, hogy előadói zsenialitásával hozzá­segítse a munkásokat a komoly, értékes művészet megértéséhez és élvezetéhez Ez alkalommal három Ady—Reinitz-dalt énekelt (­Négy öt magyar összehajol“, „Hajó a ködben“, „A harcunkat megharcol­tuk“) a szerző zongora kíséretével. Tökéletesen megkomponált mű Ady—Jemnitz: „Ki várni tud‘ című Ikarműve, amelyet a Budapesti Általános Munkásdalárda és a Kőbányai Általános Munkásdalárda­t adott elő Gránát József karnagy vezénylete alatt. Meg kell állapota­ A Budapesti Könyvnyomdászok Dalköre 1938 január 22-én, szom­baton, a vasasok márványtermében nagy jelmezes táncestélyt rendez.

Next