Művelődés, 1975 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1975-03-01 / 3. szám
nak az élete zajlott.“ Tekintettel arra, hogy a Hunyadiak több közép- és délkelet-európai államban is szerepet játszottak, a vajdahunyadi uradalom pedig a korabeli magyar királyság legnagyobb, 28 városból, 50 mezővárosból és 1000 faluból álló birtokkomplexumának csupán egyik alkotóeleme volt, történetének feldolgozása, forrásanyagának közzététele történetírásunk nagy feladatai közé tartozik. E munkából vállalt oroszlánrészt kiváló medievistánk Pataki József. Bevezető tanulmányának két első fejezetében nyomon követi az uradalom történetét XIV. sz.-i kialakulásától az 1530-as évekig. A hat mezővárost és 123 falut felölelő uradalom 1505-ig a Hunyadi család birtokában maradt, majd Brandenburgi György kezére jutott. Jelentős szerepet játszott a Mohács utáni trónharcokban . Zápolya János király 1536-ban Enyingi Török Bálintnak adományozza. A tanulmány következő, az uradalom szervezetét és gazdálkodását vizsgáló fejezetei vezetnek a mélybe, ahol az élet, a termelés zajlott a maga elevenségében. A szerző a számadások és egyéb források adatait megfejtve fedi fel a lehető legnagyobb precizitással a középkori élet mennyiségi és minőségi mutatóit. A váruradalom belső szervezetét, igazgatását, katonai jelentőségét az országos kapcsolatokba ágyazva mutatja be. Statisztikai módszer segítségével világítja meg a birtok erejét és végső soron értékét is meghatározó lakosság, a jobbágyok életét. Betekinthetünk a társadalmi rétegződés folyamatába. Megelevenedik a jobbágyok, szabadosok, zsellérek és a nemességre törekvő avagy jobbággyá váló kenézek világa. A gazdálkodással foglalkozó fejezet pontos számítások alapján mutatja be, hogy honnan származott és mekkora összegre rúgott az uradalom jövedelme. A 4800—5000 forint értékű jövedelem 40°/6-a származott a majorsági gazdálkodásból, vagyis az uradalom saját termeléséből, 60%-a a jobbágyok kötelezettségeiből. A bevétel 38%-át termékek, 62%-át pénz alkotta. Egy részét a vár fenntartására és egyéb kiadásokra fordították. A jövedelem jelentős részét, így 1515—1517-ben a bevétel 62°/%-át — részben a vár katonai szükségleteinek rovására — Brandenburgi György a saját igényeinek kielégítésére fordította. Az uradalom sajátosságaként jelentős szerepet játszott a vastermelés és az aranymosás. A szerző rekonstruálja a középkori vastermelés folyamatát, megadja a termelt vas mennyiségét és értékét. A monográfiának beillő előtanulmány az uradalom XVI. század eleji történetére vonatkozó, nagy többségében mindeddig kiadatlan latin és német nyelvű forrásanyagot vezeti be. Recenziónkban nincs tere annak, hogy részletesebb elemzésbe bocsátkozzunk, csupán jelezni kívánjuk a munka roppant értékét. Olyan levéltári anyag közzétételéről van ugyanis szó, amelyet a történelem viszontagságai öt ország hat levéltárába szórtak szét. A hunyadi, majd a Brandenburgi családnak a vajdahunyadi uradalomra vonatkozó iratanyagát kezdetben Budán őrizték, innen 1525-ben Németországba szállították és a XVIII. század utolsó harmadáig elfelejtetten hevert Ansbachban. Egy részét 1785- ben Bécsbe, majd 1786-ban Magyarországra vitték. A Németországban maradt rész a Müncheni Állami Levéltárba került. 1896-ban a Magyar Országos Levéltárnak egy újabb töredéket sikerült megszereznie. 1938-ban a német területen maradt anyag a Nürnbergi Állami Levéltár gondozásába jutott, ahol most is őrzik. A közzétett források zömmel a Nürnbergi Állami, Magyar Országos és a Kolozsvári Akadémiai Levéltárból kerültek közlésre. Tartalmazzák az uradalom 1511 és 1533 közötti számadásait, számos Mátyás, II. Ulászló, II. Lajos és János király korából származó adomány- és fogadalomlevelet, levelet, rendeletet, összeírást, amelyek nemcsak az uradalom történetére vetnek fényt, hanem ezer szállal kapcsolódnak a XVI. század első felének olyannyira zaklatott történetéhez. Pataki József ezzel olyan, eddig nehezen hozzáférhető forrásanyagot bocsátott a történészek rendelkezésére, amely nélkül a kor tanulmányozása el sem képzelhető. VOGEL SÁNDOR Radványi-Román Károly/ ex libris M. 48 / KÖNYVTÁR 1975. 1. 32. Tartalom Szász Geraldina : Szabadpolcos Műszaki Könyvtár Marosvásárhelyen . . 17 Mikó Imre : A TÉKA irányvonalai........................................................................18 A Kriterion TÉKA sorozatának könyvészete..........................................................19 Dánielisz Endre: Új perspektívák előtt a Tanulók Könyvtára ... 21 Vörös Előd: A serdülőkornak olvasási szokásai...................................................23 Kosztolányi Dezső: Levél a könyvről........................................................................26 Dr. Váczy Leona : Az ókori könyvtárak.................................................................28 Könyvről, könyvtárról, olvasásról (Dr. Harsányi György gyűjtéséből) . . 31 Dr. Virgil Cândea : Dimitrie Cantemir és a román ajánló bibliográfia kezdetei.................................................................................................................................32 Könczei Ádám : Dienes László levele egy román közéleti személyiséghez . 36 Külföldi híradó..................................................................................................................37 Gábor Dénes : Radványi -Román Károly (Könyvjegy művészek) ... 38 Figyelőszolgálat ....................................................................................... 26., 35., 40 Könyvszemle..............................................................................................................41-48