Művelődés, 1984 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1984-10-01 / 10. szám

versritmusra építettünk. Tapsoltunk, lépegettünk, a legegyszerűbb törzs­mozgásokat, majd az ütemes járást, megfordulást, kifordulást gyakorol­­tuk. Minden foglalkozáson tanítottunk egy-egy népdalt. Játékos dalokkal kezdtük.­­Házasodik a tücsök; Fáj a kutyámnak a lába; Énekeljünk, éne­keljünk; Egy nagyorrú bolha; Elve­szett a pincelakat; Még az úton le­felé sem mehetek; Piros alma csuszá­sa). Később tapasztaltuk, a városi gyermekek számára mennyire szükséges valóban, hogy bir­tokában legyenek néhány ritmusos táncdallamnak, így sokkal könnyeb­ben próbálgatták az alaplépéseket. Csak négy-öt foglalkozás után em­lítettük meg, hogy most már táncolni is próbálunk, hisz ők már sok mindent tudnak ahhoz. A mi gyakorlatunkban a megszo­kott néptánc tanításhoz viszonyítva egészen más, ami lényegében új­szerű és véleményünk szerint sokkal célravezetőbb, az az, hogy nem szín­padi térben és időben elgondolt, előre összeállított táncot, sztereotip moz­gásokat, tánclépéseket, figurákat taní­tunk. Nem adott zenei részekhez, dal­lamsorokhoz idomítjuk a táncot. Még­pedig azért, mert véleményünk sze­rint mindezek a tánc minőségét ront­ják, a természetesség rovására men­nek, elvonják a gyermek figyelmét magáról a táncról. Ehhelyett a tánc elemeit, motívumait képező mozgáso­kat gyakoroltatjuk a gyermekekkel. Természetesen, egy­-egy motívum be­tanulását szervezetten, közösen, egy­­időben végezzük, de így sem az adott zenei rész a döntő fontosságú, hanem a ritmus. Ez­után lehetővé tesszük, hogy a gyermekek szabadon gyako­rolják, kapcsolják össze az egyes tánc­elemeket és ezeket egybeépítve gaz­dagítsák táncmozgásukat. Lényeges tehát, hogy minél több motívumot is­merjenek meg és tegyenek sajátjukká, s maguk fűzzék, variálják aztán az ismert motívumokat, így ezeket majd bármilyen táncalkalomkor tudják fel­használni. Csak ha erre képesek lesz­nek, akkor beszélhetünk arról, hogy gyermekeinknek táncanyanyzelvük ala­kul ki. Ezekkel a gyermekekkel már könnyedén lehet majd a színpad tör­vényeinek megfelelő táncot is össze­hozni, ha arra van szükség történe­tesen. Egyetlen tanóra leforgása alatt sikerült megtanítanunk például az udvarhelyszéki táncrend elemeit, az egylépéses csárdást, a kétlépéses csár­dást, a kipördítések különböző vál­tozatait, az átdobásokat, a forgás irányváltásának változatait, a dobogta­­tásokat, a szökést (szöktetést) és a verbunkost. Kezdettől fogva különösen figyel­tünk arra, hogy a lépések ne legyenek merevek. Azon voltunk, hogy egész testével, egész lelkével táncoljon a gyermek. Külön-külön is figyelem­mel kísértük az egyes testrészek moz­gását, a fejtartást a kéztartást, a törzs- vagy például térdmozgást, mivel ezek összhangja nagyban fokozza a tánc kifejező erejét. Foglalkozásunk felépítése általában a következő: gyermekjátékkal kezd­jük: a játék során főleg olyan lépé­seket, mozgásokat használunk fel, amelyek előkészítik a megtanulandó táncmotívumokat; elénekeljük az is­mert énekeket; új éneket tanulunk, s ha az időnk engedi, esetleg új játékot is; ritmusgyakorlatokat végzünk — tempó gyakorlatokat, mozgással egy­bekötve; új ritmusképeket tanítunk be; új táncmotívumot tanítunk, gya­korolunk; felelevenítjük az eddig ta­nult motívumokat; s végül: szabadon táncolnak a gyermekek. Tapasztalatunk szerint elengedhe­tetlenül szükséges az eredményes mun­kához az élő zene (egy hegedű, egy zongora). Gépzenére a kezdő táncosok nem tudnak szívvel-lélekkel táncolni, különösen, ha a technikai kivitelezés gyenge. Egész tevékenységünk alapjellem­zője tehát a játékosság. Az életkori sajátosságokat figyelembe véve azon­ban erőfeszítést, komoly munkát is kérünk. Munkánk pillanatnyi eredményénél talán értékesebb a várható távlati eredmény. Az Aprók táncházából néprajzi­ tudásban gazdag, kiegyen­súlyozott, a közösségi életbe beillesz­kedő emberek kerülhetnek ki meggyő­ződésünk szerint. Aki táncolni tud, az sosem lesz félszeg, visszahúzódó, zár­kózott természetű ember. ANDRÁS KATALIN Felhasználandó könyvészet 1. Romániai magyar népdalok. Közzéteszi Jagamas János és Faragó József. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1974 2. Seprődi János válogatott zenei írásai és népzenei gyűjtése. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1974 3. Tavaszi szél vizet áraszt. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1982 4. Gazda Klára: Gyermekvilág Esztelneken. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1980 5. Bihari gyermekmondókák. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1982 6. Szentpál Mária: Játékos ritmika. Krite­rion Könyvkiadó, Bukarest 1981 7. Az általános iskolai Ének-zene és Iro­dalom-olvasás tankönyvek 8. Táncház-lemezek 9. Székelyudvarhely környékén gyűjtött ének- és táncanyag. Fodor Béla: Kovács Géza gyűjtése Tanase Gheorghe népi alkatú munka közben a Dalles teremben megrendezett népművészeti kiállításon

Next