Művelődés, 1984 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1984-10-01 / 10. szám
versritmusra építettünk. Tapsoltunk, lépegettünk, a legegyszerűbb törzsmozgásokat, majd az ütemes járást, megfordulást, kifordulást gyakoroltuk. Minden foglalkozáson tanítottunk egy-egy népdalt. Játékos dalokkal kezdtük.Házasodik a tücsök; Fáj a kutyámnak a lába; Énekeljünk, énekeljünk; Egy nagyorrú bolha; Elveszett a pincelakat; Még az úton lefelé sem mehetek; Piros alma csuszása). Később tapasztaltuk, a városi gyermekek számára mennyire szükséges valóban, hogy birtokában legyenek néhány ritmusos táncdallamnak, így sokkal könnyebben próbálgatták az alaplépéseket. Csak négy-öt foglalkozás után említettük meg, hogy most már táncolni is próbálunk, hisz ők már sok mindent tudnak ahhoz. A mi gyakorlatunkban a megszokott néptánc tanításhoz viszonyítva egészen más, ami lényegében újszerű és véleményünk szerint sokkal célravezetőbb, az az, hogy nem színpadi térben és időben elgondolt, előre összeállított táncot, sztereotip mozgásokat, tánclépéseket, figurákat tanítunk. Nem adott zenei részekhez, dallamsorokhoz idomítjuk a táncot. Mégpedig azért, mert véleményünk szerint mindezek a tánc minőségét rontják, a természetesség rovására mennek, elvonják a gyermek figyelmét magáról a táncról. Ehhelyett a tánc elemeit, motívumait képező mozgásokat gyakoroltatjuk a gyermekekkel. Természetesen, egy-egy motívum betanulását szervezetten, közösen, egyidőben végezzük, de így sem az adott zenei rész a döntő fontosságú, hanem a ritmus. Ezután lehetővé tesszük, hogy a gyermekek szabadon gyakorolják, kapcsolják össze az egyes táncelemeket és ezeket egybeépítve gazdagítsák táncmozgásukat. Lényeges tehát, hogy minél több motívumot ismerjenek meg és tegyenek sajátjukká, s maguk fűzzék, variálják aztán az ismert motívumokat, így ezeket majd bármilyen táncalkalomkor tudják felhasználni. Csak ha erre képesek lesznek, akkor beszélhetünk arról, hogy gyermekeinknek táncanyanyzelvük alakul ki. Ezekkel a gyermekekkel már könnyedén lehet majd a színpad törvényeinek megfelelő táncot is összehozni, ha arra van szükség történetesen. Egyetlen tanóra leforgása alatt sikerült megtanítanunk például az udvarhelyszéki táncrend elemeit, az egylépéses csárdást, a kétlépéses csárdást, a kipördítések különböző változatait, az átdobásokat, a forgás irányváltásának változatait, a dobogtatásokat, a szökést (szöktetést) és a verbunkost. Kezdettől fogva különösen figyeltünk arra, hogy a lépések ne legyenek merevek. Azon voltunk, hogy egész testével, egész lelkével táncoljon a gyermek. Külön-külön is figyelemmel kísértük az egyes testrészek mozgását, a fejtartást a kéztartást, a törzs- vagy például térdmozgást, mivel ezek összhangja nagyban fokozza a tánc kifejező erejét. Foglalkozásunk felépítése általában a következő: gyermekjátékkal kezdjük: a játék során főleg olyan lépéseket, mozgásokat használunk fel, amelyek előkészítik a megtanulandó táncmotívumokat; elénekeljük az ismert énekeket; új éneket tanulunk, s ha az időnk engedi, esetleg új játékot is; ritmusgyakorlatokat végzünk — tempó gyakorlatokat, mozgással egybekötve; új ritmusképeket tanítunk be; új táncmotívumot tanítunk, gyakorolunk; felelevenítjük az eddig tanult motívumokat; s végül: szabadon táncolnak a gyermekek. Tapasztalatunk szerint elengedhetetlenül szükséges az eredményes munkához az élő zene (egy hegedű, egy zongora). Gépzenére a kezdő táncosok nem tudnak szívvel-lélekkel táncolni, különösen, ha a technikai kivitelezés gyenge. Egész tevékenységünk alapjellemzője tehát a játékosság. Az életkori sajátosságokat figyelembe véve azonban erőfeszítést, komoly munkát is kérünk. Munkánk pillanatnyi eredményénél talán értékesebb a várható távlati eredmény. Az Aprók táncházából néprajzi tudásban gazdag, kiegyensúlyozott, a közösségi életbe beilleszkedő emberek kerülhetnek ki meggyőződésünk szerint. Aki táncolni tud, az sosem lesz félszeg, visszahúzódó, zárkózott természetű ember. ANDRÁS KATALIN Felhasználandó könyvészet 1. Romániai magyar népdalok. Közzéteszi Jagamas János és Faragó József. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1974 2. Seprődi János válogatott zenei írásai és népzenei gyűjtése. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1974 3. Tavaszi szél vizet áraszt. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1982 4. Gazda Klára: Gyermekvilág Esztelneken. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1980 5. Bihari gyermekmondókák. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1982 6. Szentpál Mária: Játékos ritmika. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1981 7. Az általános iskolai Ének-zene és Irodalom-olvasás tankönyvek 8. Táncház-lemezek 9. Székelyudvarhely környékén gyűjtött ének- és táncanyag. Fodor Béla: Kovács Géza gyűjtése Tanase Gheorghe népi alkatú munka közben a Dalles teremben megrendezett népművészeti kiállításon