Művelődés, 1984 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1984-05-01 / 5. szám

LISZT FERENC ÖRÖKÖSE Ifjú előadóművészeink meg­érdemelten aratnak igen je­lentős nemzetközi sikereket minden esztendőben. Valeriu Rogacev mindössze tizen­három esztendős, de nevét már szárnyra kapta a hír. A fővárosi George Enescu Művészeti Líceumban tanul Ludmila Popisteanu tanárnő osztályában. Legutóbb a„Cit­­ta di Catanzaro" nemzet­közi zongoraversenyen „ab­szolút első díjjal“ jutalmaz­ták teljesítményét. Az olasz sajtó „Liszt Ferenc ifjú örö­kösét“ látja benne. Házban a rajzaikból megren­dezendő tárlatot, ahol e­­gyébként március 30-án KRÓNIKA­­ ARANY, EZÜST, BRONZ... Dévai Jochom István ta­nár arról tudósít, hogy a kézdivásárhelyi sólyom- és pionírház festészeti és UNICEF-körének tagjai, a­­kik Martini Katalin irányí­tása alatt munkálkodnak, je­lentős eredményt könyveltek el. A zánkai (Magyar NK) „Az én világom“ nemzetközi gyermekrajz versenyen 18 dí­jat nyertek. Aranydiplomát kaptak: Kovács Imola és Kovács Katalin; ezüstdiplo­mát: Martini Yvette, Gáspár Levente, Lukács Csilla, Bá­nyász Réka és Furu Székely Zoltán; bronzdiplomát: Im­­reh Katalin és György Bar­na Zoltán. Emléklapot kap­tak a következők: Nagy An­tónia, László Ildikó, Kaján Katalin, Kovács Judit, Könczei Katalin, Karácson Emília, Benedek Eszter, Ba­­ricz Annamária és Mátyás Ede Barna. A festészeti és UNICEF-kör három éve mű­ködik, főleg 6— 10 éves gyer­mekek látogatják. Eddig már számos hazai és külföldi tár­laton szerepeltek munkáik­kal. Az ilyenkor dukáló „to­vábbi sikereket kívánunk" helyett a Krónika szerkesz­tője a következő üzenetet küldi a kör tagjainak: szí­vesen megnyitná a fővárosi Petőfi Sándor Művelődési 20 NICHITA STÃNESCU BARÁTAI emlékeztek meg a nagy ro­mán költőről 51. születésnap­ja alkalmából. így volt ez tavaly is, amikor — már súlyosan betegen — még személyében is megjelent a költő, hogy verseiből előad­jon a vendégművészek és írók társaságában — olvas­suk Kacsir Mária beszámoló­jában. Ion Caramitru és Ioana Crǎciunescu színmű­vészek szólaltatták meg a köl­tő verseit. A meghívott ven­dégek — Nichita barátai —, akik a nemrég elhunyt költőre emlékeztek vagy írá­saikból olvastak fel — Do­mokos Géza, Traian T. Co­­covei, Szász János, Marin Mincu, Constantin Crișan, Balogh József, Maria Luiza Cristescu, Nicolae Breban, Damian Necula, Adam Pus­­lojic (Jugoszlávia) és Ion Milos (Svédország) —, sze­mélyes és írói jelenlétükkel egyaránt emlékezetessé tet­ték „Nichita barátai“-nak ta­lálkozóját. Színházban, a két éve nem ját­szott darab, Tamási Áron Csalóka szivárványa került ismét műsorra, vasárnap délután pedig a Dalok szárnyán című zenés műsort lát­hatták. Balla Antaltól, a székely­­hodosi néptanács titkárától meg­tudtuk, hogy ez a csoportos szín­házlátogatás 1965 óta folyik, ed­dig 176 előadást láttak Kolozsvá­ron, Marosvásárhelyen, Szatmá­­ron, Nagyváradon (Temesváron most jártak először), de ugyanak­kor otthon is szívesen látják a társulatokat. Balla Antal úgy véli, hogy a színház és kultúra iránti ragaszkodás gyökereit a jobbágytelki népi együttes lété­ben kell keresni, hiszen ez az 1945 óta fennálló, többször ki­tüntetett együttes hazánk szinte minden megyéjében osztatlan sikert aratott, s 12 országban tar­tott előadásaikkal nemzetközi elismerést is szereztek. Kálló An­tal alapítása óta vezeti a népi együttest, s azt állítja, hogy ez összefogó erőt jelent a faluban. Szerinte az együttes tagjai ren­det, fegyelmet, művészi alázatot a színházaktól tanultak, s minden versenyen külön elismerést kap­nak pontosságukért, fegyelmezett­ségükért — olvassuk a temes­vári Szabad Szóban. ADATTÁR A Megéneklünk, Románia országos fesztivál IV. ren­dezvénysorozatának tömeg­szakaszán több mint 2,5 mil­lió pionír és iskolás vett részt; mintegy 70 433 gyermek a különböző együttesekbe, 37 503 pedig irodalmi-mű­vészeti körökbe tartozott. 369 kamarazenekar, 1 266 népi zenekar, 121 szimfoni­kus és félszimfonikus zene­kar és 7 955 kórus lépett fel. Ezeken kívül országszerte 10 063 kézimunka-, 2 034 hangszeres, 1 233 régészeti kör stb. működik. A fiatal művészek igyekeztek kitenni magukért, teljesítményüket 1 753 egyéni és kollektív díj­jal jutalmazták. JOBBÁGYTELKI SZIVÁRVÁNY Kilencven lelkes ember a Ma­ros megyei Székelyhodosról, job­bágytelkéről és Jobbágyfalváról szombaton hajnali 3 órakor ült fel két autóbuszra, s indult el Temesvár felé. Este 7 órakor az ő kedvükért gördült fel a függöny a Temesvári Állami Magyar HORZSA JÁNOS VILÁGJÁRÁSA Mindig szeretett volna utazni, világot látni, de saj­nos ez sohasem adatott meg neki. Elkezdett hát képesla­pokat gyűjteni. Szobájába hozták a nagyvilágot. „Tá­jakat, népeket, népviselete­ket ismertem meg, elővettem a lexikont, hozzáolvastam, egyszóval számomra a ké­peslapgyűjtés egy kicsit több volt, mint szenvedély, vilá­got megismerni akarásom ki­elégítésére szolgál. 74 éves vagyok — mondja a nagy­bányai gyűjtő — , sok barát­ra tettem szert, úgy is mondhatnám, sosem látott ismerőseim vannak szerte a világban... 110 országból vannak képeslapjaim." De van Horzsa Jánosnak egy másik szenvedélye is. Tíz évig dolgozott, adatokat gyűj­tött, megírta a nagybányai festőiskola monográfiáját. „Felkerestem azokat a háza­kat, ahol egykoron a festők laktak, információkat kér­tem életükről, lefotóztam egy-egy jelentősebb munkát, arcképeiket is megszereztem. Talán majd egyszer valaki­nek forrásanyagként haszná­ra lesz.“ Az építő-teremtő szenvedély, a szabad idő hasznos eltöltésének tisztelet­keltő példája a Horzsa Jáno­sé. Szívesen olvasnánk és írnánk ezután is a hozzá ha­sonlók szenvedélyéről, érték­gyarapító eredményeiről. FRANYÓ ZOLTÁN EMLÉKSZOBA A Temesvári Írók Egyesü­lete, amely a Bánságban élő román, magyar, német, szerb tollforgatókat tömöríti, a kor­szerűsítési munkálatok be­fejezése után Franyó Zoltán Bogdaneștilor úti lakóházát még ebben az esztendőben „írói székházzá avatja“. Fra­nyó Zoltán emlékszoba, könyvtár, dokumentációs központ nyílik az épületben. BÁBJÁTÉK A KÖNYVTÁRBAN A Vörös Zászló arról tu­dósít, hogy a Tirnaveni-i (dicsőszentmártoni) Városi Könyvtár gyermekrészlegén a város pionírjaiból alkotott bábcsoportok bábjátékokat mutatnak be. Igen jó kez­deményezés — olvassuk a hírben —, hiszen ezzel kelle­mes elfoglaltságot biztosíta­nak a város gyermekei szá­mára. Valóban jó kezdemé­nyezés, s ezt az eddigi kül­földi és hazai tapasztalat egyaránt igazolja, így például a Prágai Városi Könyvtárban több mint fél évszázada mű­ködik bábszínház. És még csak annyit, hogy a bábjá­ték a könyvtárban nemcsak kellemes elfoglaltság, hanem a modern könyvtárpedagógia elveinek megfelelően a könyv­tárba való szoktatás, az olvasóvá nevelés igen hatásos eszköze is. S ha már Maros megyében vagyunk, hadd ad­junk hírt arról is, hogy RÉGEBBEN A NÉPSZÍNHÁZ új bemutatója igen sikeres volt. Előző bemutatójukkal, Ecaterina Oproiu Nem vagyok az Eiffel torony című darabjával a Meg­éneklünk, Románia országos fesz­tivál negyedik rendezvénysoro­zatán országos elsők lettek, új bemutatójuk: Tudor Popescu Egy fiú, aki virágot hord a szá­jában című darabja. A rendező, Géczi Anna a darab zenés válto­zata mellett döntött. Gyöngyösi Gábor zenebetétei nagyszerűen érvényesültek. Kelemen Ferenc koreográfiája ugyancsak emeli az előadás színvonalát. „A darab Cselekménye (egy építőtelep né­hány napja) jóval szárazabb len­ne zene és tánc nélkül.“ A régi gárda, s az együttes újabb tagjai is — Hencz Olga, Bíró János, Varga Jenő, Barabási Zoltán, Papp Gagyi Réka, Fülöp Irén, Sebesi István, Kiss Rozita, Bu­­tyán Béla, Török Béla, Fekete

Next