Művelt Nép, 1947 (1. évfolyam, 1-11. szám)

1947-08-01 / 2. szám

8 Időnként egy-egy olyan művészt kívánunk olvasóinkkal megismertetni, akiknek egyénisége és munkássága összeforrt a dolgozók életével. Az a szellemiség, mely ezeknek műveit áthatja, művészeti vonalon juttatja érvényre szocialista szemléletünket, mely az öntudatos dolgozókat lelki egységbe kovácsolja a felszabadulásért folytatott küzdelemben. KÄTHE KOLLWITZ Königsbergben 1867-ben született és művészi eseményekben gazdag, küzdelmes életet élve, fizikai és lelki náci sanyargattatás után a felszabadulás utáni napokban halt meg. Ha élne, akkor ez a töpörödött, szürkehajú öregasszony bizonyára szégyelné, hogy német festőnek, grafikusnak könyvelik el. Szénrajzai csaponganak a hatalmas érzelemtől, de az az osztály, melyet szenével és radírjával, csodálatos árnyékaival halhatatlanná tett — a német proletariátus, — méltatlanná vált e zsenihez, mert osztályárulásával hosszú időre eljátszotta jogát a méltányosságra. A német kultúrbestializmus eltüzelte Kollwitz „kolduló proletárgyermekeit“, az önkény és a nádpálca szellem nélküli öszszeesküvése bepiszkította Carmagnoláját, a forradalom és az osztályharc csodálatosan kiforrott képzőművészeti produktumát. Nem karikatúrái voltak a legdermesztőbbek, bár ezeket is lángész alkotta, forradalmi volt a látásmódja, a sorbanálló és fagyban didergő tömeget rajzolta- ez a látásmód minden vonalában a megalkuvás nélküli szemléletet dokumentálta. Az ő proletárgyermekei az utca állati hulladékai fölé hajolva melegszenek a csikorgó hidegben, míg a jólétben dédelgetett, emeletről hahotázó polgárifjak lenéző és megvető szánakozást mutatnak az utca kínlódó és jobb jövőről álmodozó gyerkőcei felé. A polgári műtörténészek iselismerik Kollwitz rendkívüli értékeit, pedig a zseni szárnyaló szabadságszeretetével a proletariátus életében nem a közhelyszerű romantikát kereste, hanem minden rajzában a társadalmi igazságtalanság, az embertelen, antiszociális gaztettek leleplezésére törekedett. Rajzai minden szociológiai tanulmánynál jobban igazolják, hogy az uralkodó osztály által gazdasági és erkölcsi vesztegzárba szorított proletáriátus előtt nincs más út, csak a forradalom. Az emberi élet eseményei alkotják Kollwitz művészetének gerincét. A sorbanálló asszonyok, éhes, tenyerüket nyújtó gyermekek, lázadó munkások, általában a szenvedő és dolgozó emberek a negyedik rendből, kik a társadalmi jólét bástyáin kívül állva, tíz körmükkel védik életüket. A művész diadala, hogy túlnőtt nemzete életén, életműve az egész nemzetközi proletariátusé lett és ebben még az a tragikum is feloldódott, hogy azért a németségért küzdött, mely az Internacionaletól indult el és minden emberi logika ellenére a Horst-Wessel dalhoz érkezett. Käthe Kollwitz nevezetesebb alkotásai közé tartozik a „Takácsok forrongása“ 6 képből álló sorozata, a ,,Lázadás“, a „Parasztháború“ és a dolgozók szenvedéseiről, munkájáról szóló tragikus lapjai, amelyeknek szuggesztív erőt kölcsönzött tömören szűkszavú vonalvezetése és meggyőződése, mely eszmélésének első pillanatától kezdve a munkásosztály mellé ál lította VAJDA SÁNDOR Faragó Ödön, a szemtanú hitelességével és a résztvevő közvetlenségével írt érdekes korrajzokat a magyar színjátszás hőskoráról, „A magyar színészet országútján“ címen. A könyv nem akar történelmi teljességű munka lenni és szerzője maga is megjegyzi, hogy csak előfutárja annak a nagy munkának, mely a magyar színészet 150 esztendejét fogja felölelni. Mégis sok érdekes adatot és mulatságos epizódot találunk benne, melyek nemcsak a színházzal foglalkozók érdeklődésére tarthat számot, hanem az érdektelen olvasóéra is. A könyv legértékesebb és legérdekesebb részei a régi színházi világ hiteles epizódjai, melyek sokszor mindennél jellemzőbben ábrázolják színházaink és színészeink közönségért vívott küzdelmeit. F. I. „Közjáték Spanyolországban“ címen írt regényt Pénzes Géza. Különös regény ez. Nevezhetnénk kalandregénynek vagy kémregénynek, ha ennek a műfajnak csupán az izgalom és fordulatosság adná kritériumát. A „Közjáték Spanyolországban“ valóban izgalmas regény, de ami megkülönbözteti a ponyvától, az éppen az, hogy minden mondata mögött ott érezzük a valóságot. A regény a polgárháborús Spanyolországban játszódik, ebben a tragédiákkal telített korban és országban, ahol a nagy tragédiák sorozatában jelentéktelen epizódként sikad el az egyén tragédiája. A Magyarországról Oroszországon át Spanyolországba került magyar mérnök saját sorsán túl megmutatja az okokat is, ami miatt szükségszerűen győznie kellett a fasizmus katonai felkelésének Spanyolországban, de ezen túl reflektorfénynyel világítja meg a puha, engedékeny, könnyen elcsábuló, kötelességmulasztó kommunista figuráját, akinek mindezen súlyos hibái végül is a szégyenteljes, de nem megérdemelt pusztuláshoz vezetnek. A regény egyik szereplője Lukács tábornok, alias Zalka Máté, a világszabadság nagy hősi halottja. (Cserépfalvi-kiadás.) F. I. Karinthy Frigyes: „Üzenet a palackban“ című verseskötetét. A megnem értett ember, a félreértett író (s az élete végén még mellőzött is) szólal meg e könyvben. A címadó vers is ezt igazolja: „Itt vagyok az Elhagyatottság Hat- Szélességi, a Szégyen mincadik Századik Hosszúsági S a fogatösszeszorító Dac Végső Magassági fokán ...“ Őszinte, megnyilatkozni kívánó pillanataiban ziháló, lihegő sorokban énekel, majd mesterséges nyugalom mögé rejti megbántottságát s forradalmi mondanivalóit is. Karinthy stílusbeli készségét, fantáziájának speciális beállítottságát, egész írói zsenialitását felesleges újra leszögezni, annál is inkább, mert új kiadású kötetéből ez maradéktalanul kitűnik. (Cserépfalvi-kiadás.) F. R. A Fővárosi Operettszínház nyári produkciónak László Armand és Szécsény Mihály operettjét újította fel. A darab nem nagyigényű (mint általában a nyári operettek), de nem is akar annak látszani, ötletes, színes és könnyed, mulattató komédia. Említésreméltó mondanivalója persze nincs, világnézete még úgyse, de legalább ízléses, kellemes szórakozást nyújt. Ugyanezt mondhatjuk De Fries Károly zenéjéről is. Kitűnő díszletek s kitűnő prózai színészek sikert biztosítanak a „Kihajolni veszélyes“ című operettfelújításnak. F. R. Peer Gynt-öt láttuk, a nagy norvég író leghíresebb darabját az állatkerti szabadtéri színpadon. Kivételes produkcióról van szó, amely nem néhánysoros kritikát de tanulmányt érdemelne. A szereplők közül Gobbi Hilda (Aase anyó), aki annyi sikeres öregasszony-figurát állított színpadra, ebben a szerepében mindezeket a figurákat túlszárnyalta. Felesleges említeni, hogy tehetsége mellé az Ibsen szöveg már magában hordozza a sikert. A gyorsan illanó színészi siker ilyen alakításokkal szemben igazságtalan, mert Gobbi legapróbb részletekig kidolgozott, valóban magasbbrendű alakítását rögzíteni kellene, mindig elővehető és élvezhető valóságként. A címszereplő Ladányi Ferenc tökéletes illúziót keltett, számunkra azonban kissé kemény masszából gyúrta az álmodó fantaszta Peert. Epizódszerepeikben kiválóan megállották helyüket: Sennyei Vera, Szigeti Jenő, Vándory Gusztáv, Zátony Kálmán, Szalay Karola a tőle megszokott nívós produkciót nyújtotta. Sarlai Imre gördülékenyen, sok fantáziával alkalmazta színre a darabot a cseppnyi színpadon. FR. MŰVELT NÉP Képzőművészet KOLLÉGIUMI KIÁLLÍTÁS A táblabíró-világ romantikus levegőjét érezzük és önkénytelenül a sárospataki és debreceni bajuszos és dolmányba öltözött „diák urakra“ gondolunk, mikor átlépjük a kollégium küszöbét. A kapun egyszerű tábla: „Magyar Népi Kollégiumok Országos Szövetségének Kiállítása“. Fölfelé haladva a lépcsőn felrémlik bennünk a sok kedves történet, melyek hősei rendszerint hetyke táblabíró-fiak, grófi csemeték voltak s ezek közé is csak néha került a vagyon jogán egy-egy dzsentrivé cseperedett iparbáró elkényeztetett fiacskája. Azok a kollégiumok, melyekről annyit olvastunk gyerekkorunkban, amelyekről Jókai és Mikszáth írtak kedves csengésű históriákat, igen meszsze állottak a néptől. Még akkor sem tűrték meg falaik között a nép fiát, ha azt történetesen Csokonai Vitéz Mihály költő úrnak titulálták. A nemes ifjoncok rendetlenkedhettek. Ám komoly bűn volt a pajzánság és tilos a jókedv, ha nem az ő soraikból áradt. Csokonai Vitéz Mihály kirepült a kollégiumból. Nagyot változott a világ pár évtized alatt. Nem tudjuk, mit szólnának az öreg professzorok, ha feljönnének sírjukból és látnák, hogy rövid két esztendő alatt mennyi kollégium született ebben a kis országban. Még jobban meglepné őket az a tény, hogy e kollégiumok lakóinak 51,9°/a-a szegény kisparasztok gyermekei, 42,9% a kétkezi dolgozók és közalkalmazottak fiai és leányai és csupán 5%. az a növendékanyag, mely az értelmiségi osztályokból került a kollégiumokba. Szándékosan írtuk ide a számokat, mert e számok igazolják, hogy a koalíciós pártok következetesen végre is hajtják beígétt kultúrpolitikájukat és az az ország, amelynek lakossága legnagyobbrészt a föld megmunkálásából kiapja kenyerét, szükségképpen iskoláiban is ennek megfelelő arányt kell hogy mutasson. A kiállítás nemcsak az egyes kollégiumok tanítási irányzatát, munkatervét és eddig elvégzett társadalmi munkáját bizonyítja gazdag anyaggal, kiterjeszkedve a kollégiumok belső életére is. Részletes és gazdag fényképanyaggal mutatja be a kollégiumok növendékeinek reggeltől estig való foglalkoztatását, attól a pillanattól, mikor az ébresztő elhangzott — a közös reggeli, a tanulás a társadalmi munka, a falujárás, az önsegélyezés megszervezésén, túl a lefekvés pillanatáig, mikor a fáradt növendék leárnyékolt lámpa mellett rója jegyzeteit és megállapítja napi teljesítményének mérlegét. Rendkívüli érdeklődéssel olvastuk fali újságjaikat. A kollégiumok csiszoló hatása mögött megéreztük a fali újságok kedves apróságain keresztül a zsellérből és munkásból lett kollégisták „hazai“ levegőjét. Még nagyobb meglepetés volt számunkra a képzőművészeti kollégisták nemes versenyzése. A kiállított anyagból azt láttuk, hogy jó kezekben vannak a művészeti növendékek. Tanulásuk alapja: természettudományis alaposságú elmélyedés a dolgok lényegébe. Nincs helyünk, hogy a nagyterjedelmű anyag kiállítóit részletesen bíráljuk vagy felsoroljuk és ezért csupán arra szorítkozunk, hogy boldog örömmel jelentsük olvasóinknak, hogy „a nép, az Istenadta nép“ elérte, sőt túl is haladta immár a tudományoknak eddig féltve őrzött bástyáit. Így lesz igazán teljessé a nemzeti kultúra azokból az erőkből, melyek magából a nemzetből fakadnak és erős gyökérszálakkal táplálják a humuszos földiből az ország jövő- SCHALK LÁSZLÓ KISLEXIKON ABSZTRAKT (elvont) művészeti irány alatt értjük azt a törekvést, mely elszakadva minden szemléltető, tárgyias, természetelvű köteléktől kizárólag öncélú alkotóelemekből építi a művet. Tehát formában és anyagban egyaránt kötetlenül. Más megjelöléssel abszolút művészeinek is nevezik. BAUHAUS, 1919- ben Weimarbarn, Walter Gropius építész által kezdeményezett művészeti iskolaműhely. A konstrukció leegyszerűsített formáiból teremtették meg egységes „Bauhaus-Slil”jüket. Ezt úgy az építészetben, mint iparművészetben, de a képzőművészeti vonalon is érvényesítették. EXPRESSIONSIZMUS. A természethű ábrázolási módszerek visszahatásaképpen keletkezett. Ide tartoznak mindazon művészeti törekvések, melyek a természethűség helyett az élmény kifejezésének erejére és kötetlenségére helyezik a súlyt. A 20. század új társadalmi erői kezdik szétfeszíteni a múlt kereteit. Ezek az erők a művészetben a régi formaelemek szétrobbantásával jelentkeznek. Az impresszionizmussal ellentétben teljesen eltávolodnak a természettől és a művészi szabadság elve alapján a legkülönbözőbb festői megoldásokat szentesítik. Cézanne, Gaugin és Van Gogh után Németországban és nálunk is erős talajra talált. HISTORIZMUS (történelmi festészet). A forradalmak kora és a társadalmi mozgalmak lendülete művészeitől is a történelem ábrázolását igényli. A történelmi romanticizmus hadvezérek életeseményeiben, csaták és királyok sorsának megjelenítésében éli ki magát. (Madarász Viktor: „Hunyadi László siratása”, Székely Bertalan : „Mohácsi vész”. IMPRESSZIO-NIZMUS. A realizmus, majd naturalizmus irányai után a francia festők egy csoportja elfordulva az élet nyers ábrázolási módszereitől, társadalma szellemi körét megelőzi és új művészeti törvényt alkot, mely szerint a világ pillanatonként változó fények, formák és tömegek látomásával bomlik. Az ilyen felfogásban alkotott festményekben kavargó szín és fénybenyomások összegezését a nézőnek kell önmagában elvégeznie. A nevét Claude Monet francia festő 1874 ben kiállított „Impression” című képéről nyerte. KLASSZICIZMUS. A barokk pompázatosan izgalmas dekoratív elemektől túlzsúfolt művészete után a társadalom az antik formák nyugodt, kiegyensúlyozott forma elemeiből a görögrómai világ művészetét próbálja újraélni klasszicitusban. Nálunk legkiemelkedőbb művelői a festők közül: id. Markó Károly, míg a szobrászok közül: Ferenczi István. KUBIZMUS. A párisi Independants (Függetlenek) 1904-re kiállításán jelentkeznek először azok a képzőművészek, akik Cézanne után művelői lesznek a kubista iránynak és mértani formák összetételére egyszerűsítik a természetet. Az irány nevét Matisse francia festőtől nyerte. E stílusból származott később a konstruktív expresszionizmus, mely az élet mozgása mögött a dolgok állandó jellegzetességeit domborította ki: tájak, emberek, események szerkezetes formáinak törvényszerűen végleges térbeépítésével. NATURALIZMUS. A történelmi és romantikus korszak után a művészet a realizmus, majd naturalizmus útjára lép. Lerántja élményeiről a szépítő fátylat és az élet eseményen a maguk nyerseségében éli át. A naturalizmus egyik lényeges hajtása a „plain air” : festés a szabad tájban. A naturalizmus elvetett minden színpadiasságot és visszautasította a régibb irányok előre konstruáló, modelltbeállító és csoportokba szerkesztő gyakorlatát. A Páris melletti barbizoni (Fontaineblau) erdőben letelepedett festőkről indult ki, akik az akadémikus pátoszt megunva, a természethez menekültek. REALIZMUS. A szabadságharc körüli idők romantikáját egy válságkeresőbb, kijózanodó látásmód váltja fel. A kispolgárság elunva a történelmi romantikát, saját életének apró mozzanatait kívánja megörökíteni. Már keresi a valóságot, ezt azonban még csak megenyhült, megszépített formájában bírja elviselni. (Munkácsy Mihály: „Siralomház”, „Éjjeli csavargók”. SURREALIZMUS. A valóság és álom. Tudatfölötti és, tudatalatti ismeretek, elképzelések és látomások összejelentése. A tárgyak elveszítik anyagszerűségüket és súlyukat. Alakjuk, színük is látó-, mássá válik, hogy egy természetfölötti világ alkotóelemeivé legyenek a művészetben. Ide sorolhatók mindazok a művészeti irányok, amelyek a valóságábrázolástól, illetve a természetelvűségtől eltérőben a valóságon túl keresik a művészet megoldásokat.