Művészet, 1961 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1961 / 12. szám
IZSÓ MIKLÓS ELFELEJTETT SZOBRA PETŐFI ZOLTÁN ISMERETLEN PORTRÉJA Izsó Miklós portrészobraival a művészettörténész kutatók az elmúlt száz év során sokat foglalkoztak. A kortárs kritikusok, első monográfusa a századfordulón, majd későbbi értékelői egyképpen különválasztják az előképek, leírások beható tanulmányozásából született történeti mellszobrait azoktól a portréktól, amelyek a személyes élményt, az eleven egyéniség bensőséges megérzését sugározzák. Almássy Balogh Pál, Arany János, Fáy András és Egressy Gábor büsztjeit, biztos emberismeretének és eredeti művészetének sajátos érzékenységével megfogalmazott bizonyítékait a XIX. századi magyar portrészobrászat legjobbjaiként tartjuk számon. Bár Izsó műveinek pontos oeuvre-katalógusa a sok veletörődés ellenére sem áll rendelkezésünkre — fontosabb műveit már az egykorú sajtó, szinte készülésük első pillanatától, számon tartotta. Monográfusainál és Petőfi Sándor szobrával foglalkozó kutatóknál a Duna-parti emlékmű előkészületének ismertetése során ismételten feltűnik az a megjegyzés, hogy a mester élet után megmintázta Petőfi korán elhunyt fiának, Zoltánnak, mellszobrát is, majd a halott ifjú fejéről gipszöntvényt is készített. (Keleti Gusztáv: Izsó műveinek kiállítása, Fővárosi Lapok, 1875. 293. sz. — Szana Tamás: Izsó Miklós élete és munkái, Bp., 1897. — Weiss Anna: Izsó Miklós, Bp., 1939. — Soós Gyula: A budapesti Petőfi-szobor felállításának körülményei. Tanulmányok Budapest múltjából, 1956.) Érdekes, hogy Petőfi Zoltán szobrát ennek ellenére egy kutató sem kereste, s a büsztöt, mint elveszett művet sem említik. Annál feltűnőbb ez, hiszen az 1875-ös Izsó-emlékkiállításon Petőfi Zoltán mellszobra még szerepelt. Talán egyszerű segédmintának tekintették, ami csupán mint a Petőfi-szobor kísérő mozzanata érdekes, így a mű igazságtalanul osztozott a modell, Petőfi Zoltán, sorsában, kit saját jelentőségéért az utókor nem őrzött volna meg emlékezetében és a szobor 1875-től napjainkig méltatlanul feledésbe merült. De a törékeny, csupán pusztuló anyagban megalkotott mű, melyet Izsó Miklós oeuvrejében még senki sem méltatott, születésének közel századik fordulóján sértetlenül kerül elő a feledés homályából. Petőfi Zoltán 1848-ban született. Fejlődésére szeretettel vigyázó szemek figyeltek — édesanyján kívül nagyapja, Szendrey Ignác, nagybátyja, Petőfi István és Gyulai Pál, Szendrey Júlia sógora. A jó képességű kisfiúból nehezen kezelhető, de nem tehetségtelen ifjú lett, akit a felfokozott Izsó Miklós : Kereket vető cigány. Vázlat Tzigane faisant la roue. Ébauche Kijebiptxmmiitica. puzcm. 9cku3 Izsó Miklós: Táncoló paraszt. Vázlat Paysant dansant. Ébauche Tamiyimput npecmbsaiUH. 9cku3