Művészet, 1962 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962 / 2. szám
távlati képét előzi, a romos madocsányi viszont nyomon követi. Ennek különálló, gúla alakú, középkéményes sütő-főző háza már műemléki szempontból is rendkívüli értékű rajz. A Csorba tó és Tátrafüred három lapjához sorakozik azután Petőfi kiskőrösiszületési házának már említett kedves, hangulatos, gondosan kidolgozott rajza, emögé pedig a ház konyhájának belseje az asztalon elhelyezett és falra aggatott edényfelszerelésével. Ez a rajz kevésbé befejezett, kevésbé részletező. Jóformán csak körvonalakkal meghúzott. Látszik, hogy a jelentkező távlati nehézségek meghaladták a rajzolóképességeit s ezért nem is bíbelődött velük tovább. Két további lapra nem rajzolt Jókai, hanem a balatonfüredi villa kertjében díszlő rózsáinak jegyzékét irta rájuk. Egyszer sorrendben, egyszer pedig az ültetés módja szerint. Az utolsó lapokon azonban ismét rajzokkal találkozunk. Előbb a szepsi templom falában látott ferencrendi Hirko páter emlékkövét vázolta fel. Sietősen ugyan, de nem mulasztotta el melléjegyezni, hogy a barát nagy üldözője volt a protestánsoknak. Követi ezt a szepsi templom egyik részletesen megrajzolt gyámköve és déli kapuzatának még jobban sikerült ábrázolása. Az utolsó három lapra a tornai templom falképeinek egyes alakjait másolta le. Könynyedén futtatott egyszerű körvonalakkal. Az előzéklapra csak szóbeli feljegyzéseket írt. Valamely közben látott múzeum,vagy magángyűjtemény tárgyairól szólnak. Valószínűleg ezek jelennek meg a „Kiskirályok” lapjain a bajhalmi lelet leírásaiban és a bécsi műkereskedő Justus Fraus (Vakandy Anonymus) jellemzése során. Azt, hogy Jókai rajzolt s hogy kedvvel és tehetséggel rajzolt, tudtuk. Tudtuk mind a maga, mind pedig mások nyilatkozataiból. Néhány rajzát ismertük is (önarckép, Petőfi stb.) Hogy a festészet világába valóságos honvágy húzta, azt elárulják regényeinek azok a részei, amelyekben festőkről, festészetről, képekről írt. „Boldog az az anya, akinek a fia a festészetre adja magát. Az komoly, valódi művészet”. „Ő a festészet nemtőjének ihlettjei boldogabbak, mint akiket Kasztália forrása itat. A költő szenved amikor teremt, a festő pedig kéjeleg. A költőnek zsarnoka a szenvedélye, a festőnek jóbarátja. A költő nagysága nemzetének láthatáráig terjed, a festő nagyságát a kerek világ határozza körül.” A század írói, költői közül nemcsak Jókai, de többen belekóstoltak a képzőművészetekbe, Kisfaludy Károly és Kazinczy Ferenc is. Mohó szándékuk és törekvésük, hogy tehetségük a magyar művészet megcsökött palántáját több múzsa segítségével egyszerre s azonnal nevelje fel, megindító. Be kell látnunk azonban, hogy a szándék nem válhatott valóra. Az írók csak írók maradtak. A művészet zászlait mások emelték. De Kisfaludy festményei, Kazinczy „rajzolatai” mellett ez a vázlatkönyv is fegyver volt azokban a harcokban, amelyeket a megrekedt magyar műveltség előremozdításáért folytattak a kor hivatott hősei. Kampis Antal Jókai Mór : Petőfi szülőháza Maison natale de Petőfi frome de podujica Itemerfiu Jókai Mór : Árva vára — Le château-fort d’Orava — Epenocmbe Opace X XV Jókai Mór : Csorba-tó — Le lac de Sírba — Cepo Cmpea