Művészet, 1964 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1964 / 10. szám

Témáinak fogalmazása súlyos, fellebbezés lehetősége nélkül. Minthogy gondolkodásában, érzéseiben minden vállalás kérdése, parasztasszonyai is kérlelhetetlenül hallgatagok, erősek, hatalmasok, szfinxek. Végzik sorsukat, mely azonos a termőföldével. A kultúra és emberiesség összeomlása azonos súlyú kataklizma a „Háború emléke” című, 1941-ben készült kompozícióján, egy 10 méteres fekete-fehér frízen. Bunker és hegyóriások, halott fiaikat vizionáló anyák, katedrálisok, lótetemek, sirató gyászba gémbere­­dett asszonyok: mindez egyetlen elkárhozott Éden, a humánum drámájának rettenetes grimasza. Klasszikus, minuciózus rajzkészség birtokában, már csak össze­foglal, konstruálja, építkezi iszonyú formafegyelmű festményeit, széles csapású, izzó színkontrasztokkal, kizárólag monumentális igénnyel, kevesebb közölnivalója nincsen. Viharban a fiatal fákat, az árva gémeskutakat, meg a tört életű öreg parasztanyákat megvédi képein, tombol körülöttük a csendért, a megbékülésükért vívott művészi küzdelem. E négy költőt a sorok írója meggyőződése, szeme, és szíve szerint választotta ki a sokak — mások — közül: úgy adódott, hogy mind a négy paraszti, illetőleg proletár származású. Aligha véletlen, hogy múltjuk élményei váltották ki belőlük a tartalom vitathatatlan mélységét, megszenvedett szépségét. Annyiban realisták, hogy valódit mondanak, és annyiban absztrahálnak, amennyiben mindenfajta magasrendű művészet absztrahál: látomásain, érzel­mein szűri át a mindennapok költői jelentését. B. Supka Magdolna IN MEMÓRIÁM GONDOL EMMY 1964. július 18-án elhunyt művészeti életünk egyik értékes tagja, a 80 éves korában is aktív, ismert textiltervezőművész: Elszász Béláné, Gondos Emmy. Gondos Emmy életeleme gyermekkora óta a rajz és festés nyúj­totta alkotó öröm volt. Rendkívüli tehetségére már a középiskolá­ban felfigyelt tanára, s az ő tanácsára az Iparrajz Iskolában foly­tatta tanulmányait, ahol rövidesen fontos megbízásoknak is eleget tett, így 1909-ben az Iparművészeti Múzeumban dolgozott Radi­­sics Jenő igazgató mellett és ő illusztrálta rajzaival a Párizsi Világ­­kiállítás katalógusát. Tanulmányait a Mintarajziskolában folytatta s itt szerezte meg rajztanári oklevelét. Ezután a Nádler Róbert vezette iparművészeti továbbképző tagja lett évekig, mert az iparművészeti munka művészi tökéletességre emelését látta életcélnak. Foglalkozott grafikával, porcelánfestéssel, bőrmunkákkal, fafestéssel és a textilfestés min­den változatával, keresve a legmegfelelőbb térmegoldási, szín és forma kifejezési módokat. Az Iparművészeti Társulat rendezésé­ben részt vett a hazai és külföldi kiállításokon és több arany, ezüst és bronzérmet, elismerő oklevelet nyert magas esztétikai értékű és egyéni stílusú munkáival, Milánóban, Helsinkiben, Aradon, az 1937-es Világkiállításon Párizsban és még sok más helyen. Említést érdemel értékes pedagógiai tevékenysége is. Egyik úttörője volt az új rajztanítás módszerének és a modern kézimunka oktatásnak. 1905-ben Gondos Emmy vezette Pozsonyban az országos rajz- és kézimunka tanári továbbképző tanfolyamot és Budapest Székesfőváros megbízásából tankönyvet szerkesztett a leányiskolák kézimunka tanításához, mely több kiadást ért meg. Módszerének, s a „Példatár”-nak egyik lényeges eleme volt az ősi formakincs, a régi magyar népi munkák és motívumok tanulmá­nyozása, tovább­éltetése, variációja, s az, hogy a növendékek maguk tervezzék meg mintáikat. Magas színvonalú értékes módszerére felfigyeltek a szakemberek és a gyermekrajz kiállítás alkalmából Chicagóban is bemutatták ezt a metódust. Hosszú évek óta már csak textilfestéssel foglalkozott és 1956-ban az országos selyemfestési versenyen az ő terve nyerte el az első díjat. Kulturális életünk egyik értéke volt, akiről meg kell emlé­kezni, mert kevés ember van, aki ilyen aktivitással és ilyen szeré­nyen dolgozott nyolc évtizeddel a vállán. . . Csohány Kálmán: Árnyék - Ombre - Tetic Kondor Béla: Petrus - Petrouche — Ilempyiu

Next