Művészet, 1974 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 8. szám
34 Vilt Tibornak a II. Nemzetközi Kisplasztikai Biennáléra készített díjnyertes sorozata, a Változatok, tulajdonképpen önéletrajz öt acélkockában elbeszélve. Az öt harminc centiméteres kockában öt téma, ötféle megoldás, ötféle kísérlet rejlik. Vilt a hatvanas években hallatlan tartalmi-morális erejű kisbronzairól áttért a nem kevésbé erőteljes, de ezúttal a tartalmi feszültség helyett szerkezeti és anyagban elbeszélt drámát hordozó kisplasztikáira. Vizsgálódásaiba most már nem csupán az arisztokratikus bronzot vonta be, hanem a XX. századi építészet anyagait, a betont, az acélt és az üveget is. A Változatok egyik darabja összefoglalja, vitrinbe teszi korábbi korszakának legjobb kisplasztikáit, összezsúfolva és hevenyészve, mintha ezt mondaná: ez volt eddig. A művész állásfoglalása, döntése egyértelmű, nem az eddigi életművet tagadja meg, csak a maga helyére teszi, lezárja azt. Ha még kétségünk lenne szándéka felől, nyomban eloszlatja a sorozat másik darabja. Az acélkockát három részre osztotta Vilt, benne három szobor, egy expresszionista férfialak, egy tektonikus szerkezet és egy sima acélrúd. Alatta három évszám: 1943, 1963, 1973. A szellemes szoborban nem csupán öngúny rejlik, hanem a megtett út halálosan komoly felmérése is. Vilt érdeklődése a mintázás klasszikus formája helyett a tudomány és a technika, a fizika és a biológia felé fordult, az ember és az anyag külsődleges állapotának rögzítése helyett az anyag legbensőbb titkai felé. A sorozat három másik darabja ezt az ipari vonzódást, az üveg és az acél szerkezetének szépségét fedezi fel. Sajnos Vilt Tibornak kevés alkalma van arra, hogy nagyvonalú elgondolásait anyagban is kivitelezhesse, ezért választotta kísérletei és modelljei anyagául a hungarocellt, ezt a jellegzetesen mai műanyagot, mely rendkívül könynyen kezelhető, és a majdani plasztika illúzióját is éreztetni tudja. Az Oszlop talán egyszer a beremendi cementmű elé vagy más ipari tájba kerülhet. A betonhasáb és az üregeiben egymást taszító-vonzó mágneses acélgolyók sok variációját elkészítette, jó lenne, ha a kitűnő terv nem csak terv maradna. A kiállításon a belépés előtt Vilt 1929-es zárt, titokzatos fa önarcképe fogadja a látogatót. Az első terem közepén az 1972-ből való vasfej áll. Ez is önarckép, sőt a kiállítást megnyitó kitűnő fizikus, Marx György szerint ez az igazi, mert nyitott, kész minden új befogadására. Vilt Tibor: Plasztika I—V., 1973 (fotó: Mózer) Vilt Tibor: Oszlop I., 1973 (fotó: Mózer)