Művészet, 1982 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 6. szám
Jeszetszky Béla (1905-1977) sem helyettesítheti. Trauner Sándor művének és életútjának kitűnő sajtója volt az utóbbi években idehaza, a Filmvilág tanulmányai és emlékezése, a televízió nyilvánossága, a dokumentatív értékű kiállítási katalógus (végre!), ebben R. Bajkay Éva bevezetője és dokumentációja. Major Tamás ihletett mondatai együttesen felmentenek talán egy „pályakép" felmutatása alól. A Képesre vonatkozó és más apró pontatlanságok (időrend, dátumok) másutt korrigálhatók. Jacques Prévert gyönyörű „vers-portréja" Somlyó György fordításában is a Trauner-mű fényének méltó valőrje lehet. A kiállítás korai képei (Akt - 1927, Tájkép, Zöldruhás nő - 1928, Kép ///. — 1929) és a néhány későbbi hasonló (Finn leányfej-1933, Sári szürke alapon - 1940 k, Fekvő akt vörös takarón - 1949, Fekvő nő - 1950 k.) valóban a legizgalmasabb és legtisztább értékek síkján mutatják a változó vizuális szemléletet. Bár legfestőibb megoldásaiban a „hangulathoz és a cselekvéshez komponált tereket" alkotó díszlettervező is őrzi egykori igényeit (Szerelmek városa — 1943, Az elveszett gyermekek szigete. Cyrano de Bergerac — 1947, Don Juan — 1978 stb.), legtisztább élményét és értékeit. Egy-egy táblaképében olykor bizonnyal a tányéros-fotós csendélet (Kép.1929) avantgarde-élményéhez is visszatalál. „Ifjúságának zászlaihoz". Kívánjunk ehhez erőt neki. Bodri Ferenc 3 47