Balogh András festőművész kiállítása (Szőnyi István Terem, Miskolc, 1974)

ami körülveszi őket. Más festményeken az emberi alak elhagyatottan, a gondolat és képzelet játékába mer­ülten jelenik meg, hogy tűnő álmait kövesse, vagy hogy élményeket, emlékeket idézzen fel és éljen újra, vagyis felszabadulva magának a történésnek a feszültségétől, az érzékenységnek és az eszmélésnek csendes me­lankóliájában, a test ernyedtségében nyerjen kifejezést, mikor jobban érzékelhető a szép vágyakozása, a mámorító átmenet egy ártatlansági állapotba az álom köz­vetítésével, melyben adva van az ember számára a lehetőség, hogy elszökjék a lét határaiból. A kiállított művek szemelvényes gyűjteménye világosan bizonyítja határozott célját, azt a technikai, és stilisztikai törekvést, hogy a kifejezésben, művészi képzelete segítségével, megfeleljen a tudatalattiban rejtőző kikutathatatlan tar­talmaknak, lelki rezdüléseknek, az emlékeknek és az emberi tapasztalatvilág fe­letti elmélyedésnek. Művei azt bizonyítják, hogy festészete közel áll a tudat gyökereihez, „ahol in­tenzíven ragyognak a szépségek, szerelmek és erények, melyeket alig ismerünk” (A. Breton). Az expresszív formák konkrét és szabatos megjelenésében újraformálódik nála a művészi megnyilatkozásnak az a célja, hogy álom-pszichológiai szinten visszasze­rezzük képességeinket az élet ellentmondásos helyzeteinek feloldásához. Balogh András művészetét ebben nagy alkotóereje és a formai nyelvezet mesteri találékonysága segíti, amely hathatósan fejeződik ki realisztikus szinten minde­nekelőtt a formálás tömör szilárdságában, az árnyalt ellentétekben s abban a vib­ráló színskálában, amely az elefántcsont tompa fehérjétől ad színezést a zöldig, meleg pirosig, a szürkéig, a vas színű homályos vagy ködös árnyakig, egy göbös és sűrű anyag keverékében, amit az ecset energikus kezelése és gazdag játéka mozgat. Prof. Cott. Galileo Gentile Lábjegyzet: Balogh András a milánói Centro Culturale Galleria d’Arte Braidense bemutatótermében 1974. március 21—április 3. között tartott kiállítása katalógusának előszavát dr. Galileo Gentile, a mi­lánói egyetem művészettörténet tanára írta és azt cikk formájában a Stati Uniti D’Europa XIII. évf. No. 1—2. 1974. is közölte. Magyarra fordította Bér Rudolf. MISKOLC SZŐNYI ISTVÁN TEREM BALOGH ANDRÁS 1974. Szeptember 5 — 18 Hétköznap 9,30-18, szombaton 9-14 óráig.

Next