Fabók Gyula, festőművész kiállítása (Csók István Galéria, Budapest, 1975)
„az anyaggal való intenzív foglalkozás növeli biztonságunkat az érzelmi élmények terén, emellett ismereteink területén is megvilágosít egyet-mást, még akkor is, ha az anyag fizikai elemzését át kell engednünk a modern természettudomány módszereinek." A gondolati, tartalmi erőpróbák, a művészet területén varázslatos vonzókört, csodálni való „hold-udvart” teremtenek az alkotások körül. Nézők, és legtöbbször a „szakma” hívatottjai is a műről, a látni és láttatni akarás szellemi érzékenysége szerint alakítják véleményüket, s ez természetes is. De az is igaz, — különösen a képzőművészetben — hogy a közölni való megjelenítése a szó szoros értelmében szakmai ismereteket kíván; a felfedezett és vizuálisan megörökítendő érték az esztétikai törvények kötésén túl, az értéket hordozó anyag törvényeihez igazodva válik megérthetővé, élménytudóvá. Nem véletlen, hogy a művészetek történetében a kor megértésére irányuló törekvések mellett tanúi lehetünk annak, hogy a művészek áldozatos harcot folytattak a kifejezés objektív, tárgyi eszközeinek birtokba (Moholy-Nagy László)