Fabók Gyula, festőművész kiállítása (Csók István Galéria, Budapest, 1975)

„az anyaggal való intenzív foglalkozás nö­veli biztonságunkat az érzelmi élmények terén, emellett ismereteink területén is megvilágosít egyet-mást, még akkor is, ha az anyag fizikai elemzését át kell enged­nünk a modern természettudomány mód­szereinek." A gondolati, tartalmi erőpróbák, a művészet területén varázslatos vonzókört, cso­dálni való „hold-udvart” teremtenek az alkotások körül. Nézők, és legtöbbször a „szakma” hívatottjai is a műről, a látni és láttatni akarás szellemi érzékenysége szerint alakítják véleményüket, s ez természetes is. De az is igaz, — különösen a képzőművészetben — hogy a közölni való megjelenítése a szó szoros értelmében szakmai ismereteket kíván; a felfedezett és vizuálisan megörökítendő érték az esztétikai törvények kötésén túl, az értéket hordozó anyag törvényeihez igazodva válik megérthetővé, élménytudóvá. Nem véletlen, hogy a művészetek történetében a kor megértésére irányuló törekvések mellett tanúi lehetünk annak, hogy a művé­szek áldozatos harcot folytattak a kifejezés objektív, tárgyi eszközeinek birtokba­ (Moholy-Nagy László)

Next