Hévízi Piroska festőművész kiállítása (Miskolc, Borsod megyei "Rónai Sándor" Művelődési Központ, 1976)
Akik figyelemmel kísérik a képzőművészetnek a munkásmozgalomhoz fűződő kapcsolatát, jól emlékezhetnek Hévízi Piroska nyolc—tíz éve megrendezett tárlatainak sorozatára, amely veterán harcosok arcképeit mutatta be a főváros és a vidék kiállítótermeiben. Anyaga méltán aratott osztatlan tetszést, hiszen a jól felkészült grafikusok portréi mindig is hitelesebb jellemzését adják a modelleknek, mint a fényképdokumentumok; a művészi alakítás olyan egyéni vonásokat is kiemelhet, melyeket mechanikus lefotografálással nem lehet érzékelhetővé tenni. Hévízi Piroska az elmúlt esztendőben folytatta portréművészeti tevékenységét. Bevallása szerint mindenekelőtt az ember, a karakter érdekli, képességeit arcmások készítésére veszi igénybe. Érthető, hogy ez lett alkotómunkásságának jól felismerhető sajátossága, így lett ő az emberábrázolás specialistája. A nők nemzetközi éve alkalmából összegyűjtötte azokat a rajzait, melyek a közélet fórumain szereplő asszonyokat, leányokat örökítik meg. Amikor felmerült a gondolat, hogy asszonyportréiból kiállítást rendezzen, már programszerűen folytatta munkáját, igyekezett mind többeket lerajzolni azok közül, akik a termelés, a politika, a társadalmi aktivitás terén hírt és nevet szereztek. Most, mikor eredményeit a nyilvánosság elé tárja, ismételten hangsúlyozta, hogy tervét még nem sikerült maradéktalanul megvalósítania, tárlatának megnyitása után is tovább dolgozik majd arcképcsarnoka kiegészítésén. Az, ami eddig elkészült új sorozatából, megint csak bizonyíték elhivatottsága mellett. A nőmozgalom lehetőségeit tanúsítja az is, hogy saját soraiból való művészete van, aki érti és vállalja asszonytársait, s arcmásaikon keresztül meg tudja szólaltatni a bennük megszemélyesülő eszmei erőt. Aki áttanulmányozza Hévízi Piroska kiállítását, jól tájékozódhat a portréművészet értékei felől. Méltányolni fogja az életszerű művészi kifejezést, az ábrázoltak felismerhetőségét, de az ábrázoláson túl a modell személyes tulajdonságainak a megjelenítését. A tévedhetetlen rajztudás mellett a megérzés, a lélektani érzékenység is számottevő jelen