Művészi önarcképek a Német Demokratikus Közutársaságból (Ernst Múzeum, Budapest, 1983)

* »c­­ nmr, i­i­ lit», ici­ méröc­sei«n Művész-önarcképek a Német Demokratikus Köztársaságból Az arckép különleges formája a művész-önarckép, amely igen alkalmas arra, hogy érzékletesen kifejezze az ábrázolt személy individualitását külső megjelenésében, valamint szociális és lelki-pszichikai lényegét illetően. E műfaj legjobb darabjai a művészettörténetben egyben az önmegismerés példái is. Önéletrajzi dokumentumok, amelyekben kifejezésre jut a művész küzdelme önmagával, művével­­ és a személyes jellegen túl tükrözik a művész kapcsolatát a környezettel, és a társadalom­ban elfoglalt helyét is. A reneszánszban, az emberi öntudatra eszmélés társadalmi viszonyai közt fejlődött úgy a művész­önarckép, ahogyan azt ma értjük. Úttörő jelentőségűek voltak ebben a fejlődési folyamatban Albrecht Dürer 1500 körül festett önarcképei, amelyek sok európai művész számára példaképpé váltak. A portré a XVI. század közepén érte el virágkorát és időbeli, stílusbeli átalakulá­sok, változások után napjaink művészetében a képzőművészet - elsősorban a festészet - feladataként maradt fenn. Rembrandt, Rubens, Goya és David jelentős alkotásai után a 19. században Runge, Friedrich, Schadow, Menzel, Courbet művei jelentősek, amelyek a múlt század első felében és közepén születtek; később Cézanne, Gauguin, Van Gogh, Munch, Corinth, Slevogt voltak azok, akik az elidegenedés, megrázkódtatás, nagy döntések, vágyakozás, megismerés erős reflexiójá­val az önarckép műfajának továbbfejlesztését a XX. században előkészítették. Itt, ebben az összefüggésben hivatkozunk Kokoschka, Meiners, Beckmann, Dix, Grosz, Grundig, Nagel, valamint többek között Picasso, Siqueiros, El Lissitzky képeire, amelyek az NDK művészetének fejlődésére nagy hatással voltak. Már a máso­dik világháború utáni években egy sor önarckép született, amelyek a beismerést, reményt, elhatározottságot és fájdalmat - a kor jegyeit - tükrözték. Sok mű ezek közül - ellentétben a 70-es, 80-as évek önarcképeivel - klasszikus jegyeket mutat, mivel alkotóik saját személyük bizonyos mértékig végleges, megismerést tükröző ábrázolására törekedtek. A Német Demokratikus Köztársaság művészetének ezekben a korai éveiben olyan stilisztikai jegyek kerültek előtérbe, amelyek az ország művészetének fejlődését egészen a nyolcvanas évekig jellemzik. Művész-arcképeket, mint a művészi tudatosság kifejezésének hordozóit kiállítani bizonyára nem jelent semmi újat. Mindig is születtek ilyen portrék nagy számban, és éppen a 70-es évek voltak azok századunkban, amelyek az önábrázolásban, önkifejezésben fellendülést hoztak. Ez bizonyára azzal van összefüggésben, hogy „a biztonságos társadalmi viszonyok, a stabilitás, melyet köztársaságunk elért, és amely a művé­szek átfogó fejlődését biztosítja, az önmagukkal való foglalkozásnak elegendő teret és ösztönzést ad, egyúttal azonban szám­adást, választ is követel, nem utolsó sorban a kor sürgető kérdéseire.” Én Számos önarcképet soroltunk ide különböző szempontok alapján. Nemcsak enface-képek, fél- és egészalakos ábrázolások találhatók a kiállításon, hanem tematikailag kötött portrék, barátság-ábrázolások, kettős-vagy csoportportrék, valamint alle­gorikus és történelmi jelentésű ábrázolások is. Ide számítjuk mindenekelőtt a lipcsei Tübke, Stelzmann, Hachulla, Renker, Weidenbach képeit, akik a 60-as évek végén tárgyszerű, a régi mesterekére emlékeztető festési módot alkalmazták - olyan expresszionista kollégáikkal együtt, mint Heisig, Gille, Libuda, Ebersbach, akik a 70-es évek német demokratikus köztársa­ságbeli művészetének meghatározó alakjaivá váltak. De ebben az időben alakult ki a festőibb posztimpresszionista festészet is, amely mint „Spezifika Dresdner” és „Berliner Malerei” csoport jelentkezett és kiállításunkon Böhme, Görner, Metzkes, Tessmer, Klotz, Meyer és Graf festők és grafikusok révén van jelen. Egyidejűleg fantasztikus-szürrealista művek, valamint kollázs- és „mixed-media”-művek gazdagították országunk művészetét. A kiállításra kerülő alkotások, művészek száma korlátozott, ezért az adott keretek között csak a meglevő stílusirányok, stílusjegyek keresztmetszetét adhatjuk. Ez a kiállítás jó alkalom a Német Demokratikus Köztársaság művészetének legújabb alkotásait bemutatni. HANS-JORG SCHIRMBECK

Next