Római Iskola I. (Keresztény Múzeum, Esztergom, 1983)

Bevezető A „rómaiak” történetéről „Valamennyien, akik megjártuk Rómát, belső, titkos szövetségben élünk. Sohasem hallottunk egymásról, s még­is, mint valami különös szekta tagjai, akikben a dolgok új jelentése világosodott meg, eltéphetetlenül összetarto­zunk.” — Amikor a költő Berczeli A. Károly e sorokat leírta 1943-ban, a „rómaiak” már valóban szektát alkottak. Megváltozott a magyar és európai művészet klímája, megváltozott a világ, megváltozott minden. Európa sebesülten vonaglott, a „klasszikumtól megihletett művészet” éppolyan anakronizmusnak hatott, mint két évtizeddel korábban a hagyományokat következetesen elvető avantgarde. Napjainkig nemhogy az „iskola”, de a „szekta” híre is alig jutott el. A főszereplők, a „caposcuolák” meghaltak vagy stílust váltottak, a kismesterek eltűntek vagy megtagad­ták a múltjukat. A források régi folyóiratokban sárgulnak vagy megsemmisültek, a művek elkallódtak vagy raktá­rakban porosodnak. Legújabbkori régésznek — és nemcsak művészettörténésznek — kell lenni ahhoz, hogy re­konstruáljuk azt a jelenségcsoportot, amely a harmincas évek Magyarországán az érdeménél nagyobb hivatalos tá­mogatást kapott, és amelyet az utókor a jelentőségénél kevésbé méltányolt. A „római iskoláról” van szó. A történet előzményei több szálon futottak, és csak a húszas évek legvégén sodródtak össze e szálak bonyo­lult fonadékká. Az előzményekhez tartozott ugyanis annak a Klebelsberg által szorgalmazott ösztöndíjrendszernek a kidolgozása, amely Berlin és Bécs után éppen Rómát tartotta a legalkalmasabb helynek a magyar kultúrfölény szellemi külképviseletére. Az előzményekhez tartozott annak a lehetőségnek a felismerése, hogy a Fraknói mű­vészház helyet szoríthatott stipendiumot élvező művészeknek. De aligha jöhetett volna létre a csoportosulás, ha az olasz állam 1927-ben nem engedte volna megvásárolni a reprezentatív barokk palotát, a Palazzo Falconierit a Királyi Magyar Akadémia „kibővített” működtetése céljából, ha Havasi Ferenc és Faludi Jenő építészek nem ter­vezték volna meg a híres Palazzinát, a palota melletti műteremházat a művészek életét megkönnyítendő, és ha

Next