Supka Magdolnának, Manna néninek szeretettel Grafikai kiállítás (Fészek Galéria, Budapest, 1984)

Dr. Supka Magdolna köszöntése Nyár van, legalább harminckét fok meleg. Ilyen melegben valahogyan elvesznek az időbeli távolságok. Nyár van, úgy érzem magam megint, mint tizennyolc­húsz évvel ezelőtt. A Nemzeti Galéria akkor még a Parlamenttel szemben volt. Sütötte a Nap a teret, Kossuth Lajos szobrát, az arra sétálókat. Mi bent ültünk a földszinti szobákban. Három szoba volt egymás mellett: a Grafikai Osztály. A középsőben ült Supka Magdolna muzeológus, később tudományos főmunka­társ. Előtte vastag leltárkönyv, mellette rajzok halmaza. Leltározott, s amikor el­fogyott a halom, gondos kezek újra raktak neki egy másikat. Én a másik szobá­ban ültem. A külsőben. Csak a letéti grafikákat volt jogom leltározni, de abból is volt elég. Időnként mégis abbamaradt a munka. Ősz férfi viharzott be, haja égnek állt. Receptkönyv volt nála. Megnézett, sietősen előkapta a receptkönyvet, s felírta egy lapra: „Napi 1 óra mozgás - munkaidőben - kötelező. ” Tompa Kál­mán dr. volt, a híres orvos és a híres gyűjtő. Később­ ismét kopogtak. (Vagy ez másnap volt?) Valaki vidáman fütyörészve be­­sántikált. Kicsit nehezen járt, de mindig nagyon jókedvű volt, s jó történeteket tudott mesélni. Tóth Menyhért festőművész Madagaszkár ősi kultúráját vagy a fehéren festett képek szépségét ecsetelte. Máskor sápadt, igen csendes fiatalember jött. Lábujjhegyen lépkedett. Az arca sebhelyes volt, a tekintete - ezt pontosan leírni nem tudom. Bár nem hasonlított egyikükre sem, nekem Ady Endrét s legidősebb testvéremet egyszerre juttatta eszembe. „Supka Magdolna kisasszonyt keresem" - mondta tiszteletteljesen. Kondor Béla volt, akit más hivatalnokok nem ilyennek ismertek. S így jöttek sorban, sokszor, sokan. Szép, középkorú úriember, nehezen lehetett róla elképzelni, hogy ő festi azokat a kemény kék-zöld-vörös színű, alföldi témá­jú képeket. Kohán György volt.

Next