Gazdáné Olosz Ella textiltervező kiállítása (Budapest, 1991)
Szeretem a feszülő láncfonalak pengését, a gyapjúmetringok puha omlását, a kecskeszőr ezüstös fényét... Szeretem a feszült várakozást, amíg kihordom a kompozíciók erővonalait, foltelosztását, egyensúlyát... Szeretem a belső remegést, miközben várom festékoldatokba mártott szálaimon a színezés csodáját... S szeretem a paraszt-osztováta recsegő-csattogó munkázaját, a vetélőről lepergő szálak szabad nyújtózását, a szövőtechnikák megszámlálhatatlan gazdagságban ajánlkozó, de mindig világos, áttekinthető rendjét... Szeretem őket, pedig mindenikkel megszenvedek, mint a szüléssel, de mindenik új erőt, új ötletet, új lendületet sugall, melyeket sajnos, képtelen vagyok egytől-egyig megvalósítani. De melyik munkafázisról mondjak le? Nélkülük úgy érezném magam, mint rossz anya, aki gyermekeit életük egy-egy szakaszában dajkaságba adja, s szenvtelenül veszi tudomásul mások irányította fejlődésüket... Kovászna, 1991. március 10. Gazdáné Olosz Ella