Gazdáné Olosz Ella textiltervező kiállítása (Budapest, 1991)

Szeretem a feszülő láncfonalak pengését, a gyapjúmetringok puha omlását, a kecske­szőr ezüstös fényét... Szeretem a feszült várakozást, amíg kihor­dom a kompozíciók erővonalait, foltelosztá­­sát, egyensúlyát... Szeretem a belső remegést, miközben várom festékoldatokba mártott szálaimon a színe­zés csodáját... S szeretem a paraszt-osztováta recsegő-csat­­togó munkázaját, a vetélőről lepergő szálak szabad nyújtózását, a szövőtechnikák meg­számlálhatatlan gazdagságban ajánlkozó, de mindig világos, áttekinthető rendjét... Szeretem őket, pedig mindenikkel megszen­vedek, mint a szüléssel, de mindenik új erőt, új ötletet, új lendületet sugall, melyeket saj­nos, képtelen vagyok egytől-egyig megvalósí­tani. De melyik munkafázisról mondjak le? Nélkülük úgy érezném magam, mint rossz anya, aki gyermekeit életük egy-egy szaka­szában dajkaságba adja, s szenvtelenül veszi tudomásul mások irányította fejlődésüket... Kovászna, 1991. március 10. Gazdáné Olosz Ella

Next