Polgár Csaba fény-nyomatai és frottázsai (Ernst Múzeum, Budapest, 1993)
POLGÁR CSABA FÉ NY - NYO MATAI ÉS FROTTÁZSAI Polgár Csaba többféle művészeti médiumban mozgatja képességeit. Itt, e kiállításon fény-nyomatokat és frottázsokat mutat be. Korábbi kedvelt leleményéről, laufer festményei felsorakoztatásáról ezúttal le kellett mondania. Hiába, nem jut mindig, mindenre elegendő hely és idő. Leginkább ennek okán. De hát egy jó kiállítás, valljuk be, mindig is a lemondások kelepcéjében vergődik. Hogy történelmünkben mikor találkozhattunk először a fénynyomatszerű jelenségével nem tudhatjuk. Nincsenek ilyen jellegű adataink és információink. Csupán sejthetjük, hogy először talán az ősember figyelhette meg saját bőrén a napfény expozícióját, a világosan maradó foltokat karperecei, nyakában hordott amulettjei, vagy a testére vett állatbőrök alatt. Az első fotogenikus lenyomatok ekként adódhattak és válhattak az észlelés, majd a felismerés működtetőivé, hogy aztán nagyon sok idővel később a mesterségesen festett anyagainkon is megfigyelhessük az expozíció reciprok jelenségét, a fakulást. Mindezek kapcsán olyan szavakkal bővíthetvén szótárainkat, mint az említettek, továbbá mint photogenic drawing, fotogramm, fénynyomat. A legkorábbi tanulmányozható eset ezek sorában Henry Fox Talbot nevéhez fűződik, aki mintegy százötven évvel ezelőtt hozta létre az első fénynyomatot - photogenic drawingot- ahogy nevezte. A fényérzékenyített papírra helyezett zabkalászok olyan illúzióval illetik szemünket, hogy szinte valóságosnak láthatjuk őket. Ekkortájt 1839-et írnak. Talbot számára a fotonyomat csak mellékes, próba, vizsgálat, amelynek révén a fényérzékeny anyagról információt gyűjthet. A lencse leképzési készségére, a csorbítatlan valóságra koncentrál , ez élete célja. Nem merül hát bele a nyomatolás esztétikájába, bár akaratán kívül így is igen jelentős befolyással lesz az elkövetkezendő művésznemzedékekre. Talbot fotogrammjai a fénnyel való nyomtatás és egyben a monochrom festői kifejezésmód első remekei. Nemcsak a művészet, de a tudomány is érintve van a nyomhagyás mikéntjétől. Például a radioaktivitás felfedezése nyomatnak köszönhető. 1905 táján szurokérc került egy fotópapír csomag tetejére. Az egyébként gondosan dobozolt papírok érthetetlen foltokat mutattak későbbi előhívásaik során. Nem kevés elmélkedés után azt a gyanút keltve, hogy a szurokérc láthatatlan sugarakat bocsát ki magából. Míg a fénynyomat esetében a foton, addig a szurokérc esetén az atommag részecskéinek nyomán keletkezik kép. Lám milyen különféle, két egymástól messze és más irányba tartó tünemény tanúi lehetünk. Közülük az egyik a modern művészet tárgyaiban, a másik az atombombában leli kiteljesedését. Ha mindent számba vennénk, csak lassan juthatnánk el Polgár Csabához. Beszélnünk kellene még Moholy-Nagy László, Kepes György, Brigitte Kowanz, Jakob Mattner, Ugo Dossi fény-nyom és fény-nyomat munkáiról. Polgár Csaba jellemzőjeként említhetjük, hogy nem az érzékenyített fotoemulziót választja eszközéül, hanem egy direktebb lehetőséget, a köznapit, a feketére festett klottvásznat. 1972-ben készíti első ilyen jellegű munkáját, amelyet a műterme ablakán kifakult nagyméretű függöny inspirál. Második ilyen képe 1983-ból való. A kép négyzetes hálószerkezetébe, mely az ablakkeret nyomata, különféle szitaképeket telepít, s egy figurális vásznat is beépít, a jelenséget gazdagítandó. A közlendő napjainkra leegyszerűsödött. Fényfeltartóztató elemként téglákat, kapafejeket, sarlókat, fűrészlapot, derékszögmérőt, drótokat és egyéb vidékies ready-made-ek használ. De legkülönö