Polgár Csaba fény-nyomatai és frottázsai (Ernst Múzeum, Budapest, 1993)

POLGÁR CSABA F­É N­Y - N­Y­O M­AT­A­I ÉS FROTTÁZSAI Polgár Csaba többféle művészeti médiumban moz­gatja képességeit. Itt, e kiállításon fény-nyomatokat és frottázsokat mutat be. Korábbi kedvelt leleményéről, laufer festményei felsorakoztatásáról ezúttal le kellett mondania. Hi­ába, nem jut mindig, mindenre elegendő hely és idő. Leginkább ennek okán. De hát egy jó kiállítás, valljuk be, mindig is a lemondások kelepcéjében vergődik. Hogy történelmünkben mikor találkoz­hattunk először a fénynyomatszerű jelenségével nem tudhatjuk. Nincsenek ilyen jellegű adataink és információink. Csupán sejthetjük, hogy először ta­lán az ősember figyelhette meg saját bőrén a napfény expozícióját, a világosan maradó folto­kat karperecei, nyakában hordott amulettjei, vagy a testére vett állatbőrök alatt. Az első foto­­genikus lenyomatok ekként adódhattak és válhat­tak az észlelés, majd a felismerés működtetőivé, hogy aztán nagyon sok idővel később a mestersé­gesen festett anyagainkon is megfigyelhessük az expozíció reciprok jelenségét, a fakulást. Mind­ezek kapcsán olyan szavakkal bővíthetvén szótá­rainkat, mint az említettek, továbbá mint photoge­nic­ drawing, fotogramm, fény­nyomat. A legkorábbi tanulmányozható eset ezek sorá­ban Henry Fox Talbot nevéhez fűződik, aki mintegy százötven évvel ezelőtt hozta létre az első fény­­nyomatot - photogenic drawingot- ahogy nevez­te. A fényérzékenyített papírra helyezett zabkalá­szok olyan illúzióval illetik szemünket, hogy szinte valóságosnak láthatjuk őket. Ekkortájt 1839-et ír­nak. Talbot számára a foto­nyomat csak mellékes, próba, vizsgálat, amelynek révén a fényérzékeny anyagról információt gyűjthet. A lencse leképzési készségére, a csorbítatlan valóságra koncentrál , ez élete célja. Nem merül hát bele a nyomatolás esztétikájába, bár akaratán kívül így is igen jelentős befolyással lesz az elkövetkezendő művésznemze­dékekre. Talbot fotogrammjai a fénnyel való nyomtatás és egyben a monochrom festői kifeje­zésmód első remekei. Nemcsak a művészet, de a tudomány is érintve van a nyomhagyás mikéntjétől. Például a radioak­tivitás felfedezése nyomatnak köszönhető. 1905 táján szurokérc került egy fotópapír csomag tete­jére. Az egyébként gondosan dobozolt papírok érthetetlen foltokat mutattak későbbi előhívásaik során. Nem kevés elmélkedés után azt a gyanút keltve, hogy a szurokérc láthatatlan sugarakat bo­csát ki magából. Míg a fény­nyomat esetében a foton, addig a szurokérc esetén az atommag ré­szecskéinek nyomán keletkezik kép. Lám milyen különféle, két egymástól messze és más irányba tartó tünemény tanúi lehetünk. Közülük az egyik a modern művészet tárgyaiban, a másik az atom­bombában leli kiteljesedését. Ha mindent számba vennénk, csak lassan juthatnánk el Polgár Csabá­hoz. Beszélnünk kellene még Moholy-Nagy László, Kepes György, Brigitte Kowanz, Jakob Mattner, Ugo Dossi fény-nyom és fény-nyomat munkáiról. Polgár Csaba jellemzőjeként említhetjük, hogy nem az érzékenyített fotoemulziót választja eszkö­zéül, hanem egy direktebb lehetőséget, a közna­pit, a feketére festett klottvásznat. 1972-ben készíti első ilyen jellegű munkáját, amelyet a műterme ablakán kifakult nagyméretű függöny inspirál. Má­sodik ilyen képe 1983-ból való. A kép négyzetes hálószerkezetébe, mely az ablakkeret nyomata, különféle szitaképeket telepít, s egy figurális vász­nat is beépít, a jelenséget gazdagítandó. A köz­lendő napjainkra leegyszerűsödött. Fényfeltartóz­tató elemként téglákat, kapafejeket, sarlókat, fű­részlapot, derékszögmérőt, drótokat és egyéb vidékies ready-made-ek használ. De legkülönö­

Next