Made of paper (Szombathelyi Képtár, 2004)
Előszó A papír sohasem volt mellőzve a képzőművészetben. Háttérbe szorult azonban, mint matéria abban a korszakban, amikor a kép „ablak” volt, a néző legszívesebben elfeledkezett a hordozó anyagról, illetve szobor esetében a fém, fa és a kő volt az elvárt a kellő hatás érdekében. Talán a vázlatok, vagy a papírból készült modellek sejttettek valamit a papír akkor még rejtett dimenzióiból. Miként a képzőművészetben is születtek alkotások, amelyekről alkotójuk nem tudta, hogy lényegében absztrakt, szürrealista vagy tasiszta művek, a papírkészítés során is létezhettek olyan „állapotok”, amelyeket ma minden további nélkül műnek neveznénk. A lényeg az, hogy akkoriban nem volt „szem” hozzá. A huszadik század vívmánya, hogy a művészet expanziója során mindent magába épített, tematika és technika szempontjából egyaránt. Ez a lendület megerősödött a koncept után, mikor is bebizonyosodott: szükség van képekre, anyagokra „tapinthatóságra”. A papírszobor nem egyszerűen plasztika. Az anyagban van valami kaméleon és mimikri jelleg, nagyon tud másra hasonlítani. Távoli rokona a rokokó gipsz stukkójának. Azzal a különbséggel, hogy a kvázi hatás a kortárs művészetben önmagát is szívesen leleplezi. A komoly művészi szándékot átlengi az irónia. A képtár 8 osztrák és 10 magyar művészt kért fel, hogy mutassák be ezzel kapcsolatos alkotásaikat. Tulajdonképpen az ő tevékenységük adta az ösztönzést a kiállítás létrehozására. Egy olyan biennále első fordulójaként, amely a megszokástól eltérően mindig más tematikát vállal. Minden változik, mindig más aktuális, és ez a relativizmus szimbolikus indítást kap a Made of paper című kiállítással. Dr. Gálig Zoltán, a Szombathelyi Képtár igazgatója Das Papier war in der Kunst nie ausser Acht gelassen, doch trat als Material in Hintergrund zu jener Zeit, in der das Bild als „Fenster” funktionierte. Der Träger war von dem Betrachter am liebsten vergessen. Beim bildhauerischen Schaffen waren im Interesse der Wirkung die traditionellen Metall, Holz und Stein verlangt. Vielleicht die Skizzen oder die aus Papier verfertigten Modelle liessen etwas von den verborgenen Dimensionen des Papiers ahnen. Wie mehrmals in der Kunst Arbeiten entstanden, die nicht einmal von ihrem Schöpfer als abstrakte, sürrealistische oder taschistische Werke erkannt wurden, auch die Herstellung des Papiers konnte „Phasen” produzieren, die heutzutage ohne weiteres als Werke definiert wären. Das Wesentliche ist, dass damals das „Auge” zum Erkennen fehlte. Es ist die Errungenschaft des zwanzigsten Jahrhunderts, dass die Kunst im Gange ihrer Expansion in tematischer und technischer Hinsicht alles in sich aufgenommen hat. Dieser Schwung verstärkte sich nach dem Konzept, der bewiesen hat: man braucht die Bilder, die Stoffe, die „Tastbarkeit”. Die Papierskulptur darf nicht einfach als Plastik betrachtet werden. Das Material hat etwas von dem Chamäleon- und Mimikrycharakter, es kann leicht etwas anderem gleichen. Das Papierskulptur hat eine gewisse Verwandtschaft mit dem Rokokostuck. Ein Unterschied besteht aber darin, dass in der zeitgenössischen Kunst die Quasi-Wirkung sogar sich selbst gerne enthüllt. Es ist die Ironie, die die ernste künstlerische Absicht durchdringt. Die Gemäldegalerie von Szombathely forderte 18 Künstler (8 aus Österreich und 10 aus Ungarn) auf, um ihre Schöpfungen dieser Art hier zu zeigen. Es war eigentlich ihre Tätigkeit, die die Veranlassung zu dieser Ausstellung gegeben hat. Hiermit beginnt eine Reihe von Biennale-Ausstellungen, die, von den Konventionen abweichend, immer eine neue Thematik wählen wird. Alles ist in Bewegung, es wird immer was neues zur Aktualität, und schon diese erste, als Made of paper betitelte Ausstellung öffnet sich dem Publikum gleichsam symbolisch im Zeichen dieses Relativismus. Dr. Zoltán Gálig Direktor der Gemäldegalerie von Szombathely Vorwort