Gaál József Vésett arcok (Aulich Art, Budapest, 2010)
Vésett arcok Az igazán lényeges dolgokat elhallgatod, mert nem találhatod a szavakat, nem találhatod a formát. Ami igazán fontos, csak sejtés, nem racionális. Szavakkal ösvényt vágni a szavak nélküli világba, ahol a formák születnek a belső kényszer által. Érzületek, homályosan derengő belső képek világából kiemelve mintha kinyilatkoztatás lenne a művek sora. „Nem akartam” - mondanád, mégis kifejlődött valami, amit nem rejthetsz el. Talán nem teljesen így akartad, de bízol önmagad kiismerhetetlenségében. Nem cselekednél, ha elszállna az a titokzatos elemi hatalom, ami a hamisság leküzdése miatt állandóan nyugtalanít. Minden csak derengés, így a magyarázat próbálkozás is sejtetés, tétova körülírása a keresésnek, aminek még az iránya sem tisztázott. Nem akarsz a spirituális homályban rejtőzködve a véletlenek furcsa játékából valami misztikus demagógiát szövögetni. Önös narratívával fölösleges bizonyítani a művek létjogosultságát. Egy papírszeletet találtál, amelyre valamikor feljegyezted Samuel Beckett elégedetlenségét és óhaját a művészettel szemben a művészet megmentéséért. Megfogalmazásában az általa elképzelt művészet legjobb, ha visszavonul, mert b unja megjátszani, hogy