MúzeumCafé, 2021 (15. évfolyam, 81-86. szám)
2021/3. május-június / 83. szám • Birtokviszony - kolonializmuskritika - birtokviszony - Fejős Zoltán: „Kincsek pusztulnak el az évek folyamán az amerikai magyarság kezén”
amolyan tablókiállítás volt, hasonlatos a későbbiekben meghonosodott munkásmozgalmi, jelenkortörténeti tárlatok első generációjához. Az iránya hasonlóképpen a propagandáé volt, amely ugyanakkor az öt kontinensen szétszóródott magyarok részére az elismerés, a „hazatalálás” érzetét erősítette meg A São Pauló-i iskolák próbakiállítást is rendeztek a Budapestre küldött kézimunkákból, rajzokból és „egyéb kézügyességi anyagból”.25 ¶ A Magyarok II. Világkongresszusára – amelynek keretében alakult meg a Magyarok Világszövetsége – valóban sikerült egy kiállítást megszervezni, amely ily módon valamelyest realizálta a Külföldi Magyarok Szövetsége által kezdeményezett, csaknem két évtizedes, ám rendre elhaló „szép idea” jegyében itt-ott megkezdett munkát. A Vigadóban rendezett kiállításon látható formában, térképekkel, grafikonokkal, táblázatokkal, magyarázó szövegekkel kiállítássá szervezték azt a dokumentációs anyagot, amit a külföldi magyarok szervezeteivel, egyesületeivel és számos aktív személyiségével fenntartott kapcsolatrendszer létrehozott. A sajtóbeszámolókból, fényképekből kitetszően ez néhány emléktárggyal – kézimunkák, faragások, barkácsmunkák – gazdagított, amolyan tablókiállítás volt, hasonlatos a későbbiekben meghonosodott munkásmozgalmi, jelenkortörténeti tárlatok első generációjához. Az iránya hasonlóképpen a propagandáé volt, amely ugyanakkor az öt kontinensen szétszóródott magyarok részére az elismerés, a „hazatalálás” érzetét erősítette meg. A kiállított újságok, könyvek, naptárak s elsősorban a fényképek ragaszkodásukat bizonyították a magyar nyelvhez s a magyar kultúrához, s bepillantást engedtek az óhazától távol élők életének néhány vonásába. Amit a sajtó kiemelt a látottakból, az a magyar géniusz nagyságát volt hivatott bizonyítani, továbbá azt a magatartást, aminek Pálinkás Mihály szolgáltatta egyik példaszerű mintáját. A 86 éves „torontói farmer”, aki ötven év előtt vándorolt ki az új világba, „egy művészi kidolgozású faberakásos tálcát készített a kiállításra”. A kép a csodaszarvast homlokán a kettőskereszttel ábrázolta, amelyhez reszketős betűkkel írt üzenetet küldött: „A csodaszarvas űzze ki országunkból a bitorlókat...”26 ¶ A tárlat sajátos módon egybefonódott egy másik kiállítással, amely új jelentéssel ruházta föl a külföldi magyarokkal való kapcsolattartást s magát a világkongresszust. A szomszédos termekben a Magyar Külkereskedelmi Hivatal elsődlegesen a külföldi magyaroknak szóló, figyelemfelkeltő bemutatóján