Mihalik József szerk.: Muzeumi és Könyvtári Értesítő 1. évfolyam (Budapest, 1907)
3-4. füzet - Varjú Elemér: Gróf Károlyi Sándor temetési czímere (1 képmelléklettel)
Gróf Károlyi Sándor temetési czímere 215 Az 1695. év második fele tehát nem igen volt alkalmas arra, hogy egy ilyen nagyobbméretű s huzamosabb időt igénybe vevő festmény elkészülhessen. Annál kedvezőbb volt azonban erre az év első fele, amiért is a kép elkészítését erre az időre kell tennünk, festésének helyét pedig, az előadottak figyelembevételével, vagy Sárospatakon, vagy Szerencsen kell keresnünk. A kép, amennyiben ezt mai megviselt állapotából megítélhetjük, nem elsőrendű művészi alkotás, de jó közepes festőnek a műve s minden kvalitásával arra vall, hogy magyar festőművész által készült. E ponthoz elérkezve, önkéntelenül is előtérbe lép Mányoky Jidám festőművész neve, a kiről tudjuk, hogy az Eperjeshez közel fekvő sárosvármegyei Szokoly községben 1673-ban született s így 1695-ben huszonkét éves volt. Mányokynak a Rákóczi-családdal való összeköttetése közismeretű. Tudjuk, hogy a Rákócziak révén került Hollandiába is, nem képtelenség tehát a feltevés, hogy a fejedelemasszony képmásának elkészítésével a talán épen akkor otthon, Sáros megyében tartózkodó fiatal festőt bízta meg a fejedelem. Bármint van is a dolog, a tény az, hogy a kép, melynek bizonyára megvolt a párja is, a Rákóczi Ferenczet ábrázoló, érdekes és értékes nemzeti ereklye, a melylyel az ifjú fejeWFT^M MAGYAR NEMZETI MÚZEUM érem/V.'\) és régiségtári osztálya nemrégiben LS^^jfe úgy műipari, mint történeti tekintetben kiváló értékű darabbal gyarapodott: gróf Andrássy Dénes, a jótékonyságáról és bőkezűségéről egy iránt ismert főúr odaajándékozta gróf Károlyi Sándor 1743-ban készült, selyemre hímzett temetési czímerét, amelyet a krasznahorkai várban Mihalik József, múzeumi és könyvtári orsz. felügyelő és előadó fedezett fel. Temetési czímerek ebből a korból nem tartoznak a ritkaságok közé; templomokban, gyűjteményekben, de egyes családoknál is szép számmal találhatók. Csakhogy a legtöbb kedelem, mint Sáros vármegye örökös főispánja, az ő hozzá mindig sok szeretettel s állandó hűséggel ragaszkodó Eperjes városát ajándékozta meg s a melyet a város, párjával együtt, székházában bizonyára nagy pietással őrzött, a míg a Rákóczi-ház szerencsecsillagának leáldoztával bekövetkezett reakcziós idők nyomása s erőszakoskodása azokat onnét el nem távolította. A Rákóczi Ferenczet ábrázoló kép bizonyára akkor tűnt el végkép, de az is lehet, hogy csak lappang valahol, a fejedelemasszonyt ábrázoló pedig akkor kerülhetett ama mostoha viszonyok közé, melyek mostani nagymérvű megrongálódását okozták. Mert valóban siralmas e jobb sorsra érdemes kép mai állapota. Színei nagy részben lekoptak s lehámlottak, a vászon sok helyütt kilyukadt s csaknem szitaszerűen átlátszóvá vált, méltán tarthatni tehát attól, hogy a kép csakhamar végkép el fog pusztulni, ha gyökeres restaurálásáról mielőbb nem gondoskodnak. Ez pedig elkerülhetetlen, mert emez ereklyénket, mint annyi sok száz és száz mást, végleg elpusztulni nem hagyhatjuk. Becsületbeli s nemzeti kötelességünk ez s hisszük is, hogy Eperjes város közönsége teljesíteni fogja e kötelességét, amihez ha kívánja — a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége szíves készséggel fog neki segédkezet nyújtani. zönséges, vagy épen durva festés, fára papírra, vagy ritkábban selyemre; hímzettet már csak elvétve lehet találni egy-egy főúri család ereklyéi között. Az így készült temetési czímer a régi időben sem volt mindennapi, elkészítése annyiba került, amennyit erre a czélra kevesen fordíthattak. Azután a hímzés lassú munka volt, egy-egy díszesebb czímeren hetekig dolgozott a hímvarró, ennyi időre pedig csak igen előkelő emberek temetését szokták volt halasztani, akiknél arra kellett számítani, hogy az ország távoli vidékeiről is gyülekező «keservesek» értesítése s összesereglése tetemes időt vesz igénybe. Még a ritkaságszámba menő temetési czt- Gróf Károlyi Sándor temetési czímere. Irta: Varjú Elemér.