Muzsika, 1974 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1974-07-01 / 7. szám - BÓNIS FERENC: Lutoslawski szemével
Lutoslawski szemével... Witold Lutoslawski: Beszélgetések Varga Bálint Andrással. Zeneműkiadó, 1974 A könyv címe — bár szerény szándékról vall — nem szerencsés. Végül is gondoljuk meg, a műfajt teremtő remekmű és mintakép is e címen vált világhírűvé — Eckermann: Beszélgetések Goethével. Netáni névcsere groteszk érzetet keltene. A Zeneműkiadó hasznos és fontos újdonságának is ez lehetne a helyes címe: Varga Bálint András: Beszélgetések Lutoslawskival. Ám ha ettől — s a nem szakíró Varga néhány kisebb naivitásától — eltekintünk , fölöttébb szükséges és rendkívül érdekes könyvnek örvendhetünk. S nem csupán azért, mert törleszt valamit abból a gyötrő adósságból, amellyel szomszédaink újabb zenéjének tartozunk. Hanem azért mindenekelőtt, mert Witold Lutoslawski napjaink egyik legmarkánsabb zeneszerző-egyénisége, kinek műhelyébe tekinteni: tanulságos, kivételes élmény. Lutoslawski nem tartozik a közlékeny, bármikor bárki előtt megnyilatkozó alkotók közé. Varga Bálint András első érdeme, hogy sikerült szóra bírnia, arra, hogy öt nap kilenc órájában valljon a mikrofon előtt életéről, zeneszerzői útjáról, műhelytitkairól, századunk más komponistáiról. S a riporter második érdeme, hogy felkészülten lépte át az alkotóműhely küszöbét, hogy okos, művelt kérdéseket tett fel, vagy éppenséggel „provokatív", véleménymondásra ingerlő kérdéseket. Nos, a kérdésekre adott válaszok nyomán rokonszenves „alkotómunkás" képe jelenik meg előttünk. Megismerjük e zongorista-zeneszerző életútját s a lengyel zene fejlődésének a muzsikus egyéni sorsánál távolabbra mutató néhány sajátos körülményét. Megismerkedünk — amennyire a művek demonstrációja nélkül ez egyáltalán lehetséges .• Lutoslawski kompozíciós elveivel, szinte filológusra valló munkamódszerével. Fontos tudnunk: e rendkívül egyéni hangú komponista kit tart „szellemi ősének", ki volt rá hatással, kit és miért tisztel századunk nagy szellemei közül. A szerző — mármint V. B. A. — harmadik érdeme a kapott információk logikus rendbe állítása, magyarán: a nyersanyag megformálása. Olyan szerzői munka ez, mely az alapanyagot érintetlenül hagyja, hatását mégis fokozza. Ez a könyvecske kétségkívül rokonszenvet ébreszt Lutoslawski, és érdeklődést kelt művei iránt. Ez megint csak újabb érdem. S ha néhány év vagy évtized múlva a napjaink zenetörténetét kutató tudós búvár valamilyen összegezésre törekszik, a kor értékes, dokumentum-értékű megnyilatkozásai között idézheti a könyv számos mondatát. Ez pedig, így együtt, nem kevés. Bónis Ferenc