Muzsika, 1976 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1976-12-01 / 12. szám - STRÉM KÁLMÁN: "Jó szóval oktasd, játszani is engedd..."
egyszerűen érthető remekmű élvezete nem szórakozás-e? Úgy érzem, a szórakozás minőségét nem a műfaj határozza meg, hanem az abban megnyilvánuló emberi magatartás, ízlés és etika találkozása. Egy jó szórakoztató műsor fejezze ki az életörömet, de ne a felelőtlenséget; ne legyen mesterkélt, de hordozza magán a műves mesterség jegyeit — tartson mértéket, emberi mértéket. Lehet műfajokat vegyíteni, de ebben a magatartásbeli elvben nem lehet engedmény. A műsor készítői bebizonyították, hogy jól tudják ezt a szabályt. Ferencsik János bevezető szavai és a műsort záró Erkel színházi közvetítés, Bartók Concertójának hangjaival (a Művészeti Hetek nyitó hangversenye), méltóképpen keretezte a valamennyi zenei műfajnak helyet adó képek pergését. Jelen voltunk Balassa Kassák-requiemjének próbáján, majd a pécsi, a debreceni és a szegedi operatársulatnál tettünk látogatást. Hallottunk a Pécsi Balett terveiről, majd az Operettszínház próbájára tekintettünk be. A Bánk bán előadásán köszöntöttük a 60 éves Simándi Józsefet, aztán a Szép Galathea című tévéfilm jelenetei következtek. Hírt hallottunk a debreceni jazz-napokról és megtudtuk, mi is az a néphagyományban ismert tojáspatkolás. Az Egymillió fontos hangjegy táncbetétje és a Nevesincs Együttes népzenei produkciója tette teljessé a sort. Egy műsorban ennyi is elég lett volna, de ezenkívül akadt fejtörő játék vers és zene, képzőművészet és zene kapcsolatáról, szó esett zenei könyvekről (Sosztakovics, Stravinsky), riport készült Balassa Sándorral és Bódy Magdival (őt egy régi filmen a Rádió Gyerekkórus 7 esztendős szólistájaként is láthattuk), látogatást tettünk a Hanglemezgyár dorogi üzemében (hasznos tanácsokat kapva a gyárvezetőtől), Fodor András költő nyilatkozott zenéhez vezető útjáról és Melis György szólt a bölcsesség derűjéről , a derűről, amelyhez a művészetben fel kell nőni. Aki nem látta a műsort, joggal kérdezheti, hogy ennek a gazdagságnak nem össze-vissza csapongás-e az ára. Azt válaszolom, hogy nem, mert a műsornak tartása és formája volt. Ritmusát a terjedelmes leltár jellemzi: ilyen tempót csak az győz, akinek van mondanivalója és aki virtuóz mestere szakmájának, így lehet egyszerre figyelmet kelteni, informálni, szórakoztatni, csapongva is megőrizni az egységet. A műsor egységét mindenekelőtt a magatartás egysége szavatolta: a szó, a zene és a kép sosem mondott ellent egymásnak. Ez a magatartás a munkás és,művész közös magatarása: az alkotó emberé, aki elérhetőnek tart egy célt és azt is tudja, hogy minden valamirevaló cél eléréséhez kemény munka szükséges. Erről vall a kovácsmester, aki tojáshéjra szerel patkót, és az a Melis György is, aki vállalja, de nem kedveli a beugrást, mert csak a céltudatos, kidolgozott munkát szereti. Erre utalnak Balassa Sándor szavai, aki nem indult zenei környezetből s ma nemzetközileg ismert zeneszerző. Erre ad példát a fejtörő kérdések közt otthonosan tájékozódó vasesztergályos, Bódy Magdi sok évi zenetanulása, az új hanglemezgyár világszínvonalat megcélzó törekvése. De ugyanez látszik a muzsikáló fiatal együttesek figyelmes koncentrálásában is. Megfelelő arányban kapott helyet a műsorban a könnyű műfaj is, olyan módon, hogy nem felelőtlenséget sugallt, hanem vidámságot és amikor kellett, némi öniróniát. A Zene, zene, zene készítőinek, a tévé egész zenei osztályának sok sikert kívánok a megkezdett úton. Strém Kálmán CZIGÁNY GYÖRGY (Diner Tamás felvétele)