Muzsika, 1976 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1976-12-01 / 12. szám - SZÁLE LÁSZLÓ: Székesfehérvári védővám

34 ORSZÁGSZERTE Széle László: Székesfehérvári védővám Legjobb lesz, ha mindjárt leszögezem: számomra a zenei probléma nem a ze­nekar angolkürtjénél kezdődik, hanem a közönség Eustach-kürtjénél, vagyis nem a zenei élet belső szakmai kérdései izgatnak elsősorban, hanem a végered­mény: a zene és a közönség találkozása. Ennek persze igen sok előzménye és előfeltétele van, ilyen értelemben még­sem hagyhatók figyelmen kívül a belső problémák. Székesfehérvárnak — és vele össze­függésben Fejér megyének — a zenei életét vizsgálni semmiképpen sem ülhe­tünk be a fehérvári koncertterembe, egyrészt mert nincsen ilyen, másrészt pedig azért, mert így a legfontosabb összefüggések rejtve maradnának előt­tünk. Hasznosabbnak látszik, ha azok­kal beszélgetünk, akik ismerik az oko­kat: zenekari tagokkal, zenetanárokkal, kórusvezetőkkel, a zeneiskola igazgató­jával, a megyei tanács művelődésügyi szakembereivel. Milyen okozatok késztetnek az okok keresésére? Általánosságban: a megye zenei életé­nek viszonylagos elmaradottsága. Aztán az a furcsa tény, hogy ez talán az ország egyetlen nagyvárosa, ahol az Országos Filharmónia felnőtteknek évek óta nem rendezett hangversenyt. A végső aktua­litást pedig az adja, hogy az utóbbi idő­ben megfeszített erővel igyekeznek vál­toztatni a helyzeten, ám nem könnyű kimozdulni a holtpontról. Évekbe tel­het, mire egy-egy jó intézkedés meghoz­za gyümölcsét. A zenei élet sok-sok összetevőből áll. Ezek nem függetlenek egymástól, és csak együtt fejleszthetők. Ráadásul: így is csak akkor remélhetünk eredményt, ha a döntő láncszemet ragadtuk meg , ha felismerjük, mi voltaképpen a zenei élet alapja. Az iskolai ének- és zeneok­tatás? A zeneiskolai oktatás? A szimfo­nikus zenekar? Az amatőr zene- és kó­ruskultúra? A hangversenyélet? Viszonylagos elmaradottságról beszél­tünk. Ez túl sommás ítéletnek látszik. Nézzük, mit mondanak a tények. A zeneoktatás terén a megye megle­hetősen hátul van. Eddig mindössze két zeneiskolája volt, a harmadik — a sár­bogárdi — most lett önálló. Nem csoda, ha az ezer lakosra jutó növendékek szá­ma csupán négy — a vidéki hatos és a budapesti kilences átlaggal szemben. Nógrád után itt működik a legkevesebb zenetanár: 56. Az előképzősök számát tekintve is Fejér megye vezeti a listát — hátulról (155 fő). Előtte Heves van 224 előképzőssel. Az elmúlt tanévben a B tagozatosok száma is csupán 32 fő volt. A helyi erő­ből remélhető utánpótlás nem sok lehe­tőséggel biztat. Vagy nézzük a hangver­senyélet egyik jellemző adatát. Fejér megyében ezer lakosra 59 hangverseny­látogató jut. Az országos átlag: 100. De hagyjuk a számokat, hiszen önma­gukban nem elegendők egy megye zenei életének jellemzésére. Kérdezzük meg a legilletékesebbeket. Borlós Rudolf, a székesfehérvári zene­iskola igazgatója és a szimfonikus zene­kar karnagya szerint: „Fehérvár zenei élete kétségkívül problematikus." — Mit ért ön zenei életen? — Mindenütt mást. Sárbogárdon van két vagy három kórus, van zeneiskola, fúvószenekar — ott ezek alkotják a zen

Next