Muzsika, 1976 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1976-12-01 / 12. szám - SZÁLE LÁSZLÓ: Székesfehérvári védővám
34 ORSZÁGSZERTE Széle László: Székesfehérvári védővám Legjobb lesz, ha mindjárt leszögezem: számomra a zenei probléma nem a zenekar angolkürtjénél kezdődik, hanem a közönség Eustach-kürtjénél, vagyis nem a zenei élet belső szakmai kérdései izgatnak elsősorban, hanem a végeredmény: a zene és a közönség találkozása. Ennek persze igen sok előzménye és előfeltétele van, ilyen értelemben mégsem hagyhatók figyelmen kívül a belső problémák. Székesfehérvárnak — és vele összefüggésben Fejér megyének — a zenei életét vizsgálni semmiképpen sem ülhetünk be a fehérvári koncertterembe, egyrészt mert nincsen ilyen, másrészt pedig azért, mert így a legfontosabb összefüggések rejtve maradnának előttünk. Hasznosabbnak látszik, ha azokkal beszélgetünk, akik ismerik az okokat: zenekari tagokkal, zenetanárokkal, kórusvezetőkkel, a zeneiskola igazgatójával, a megyei tanács művelődésügyi szakembereivel. Milyen okozatok késztetnek az okok keresésére? Általánosságban: a megye zenei életének viszonylagos elmaradottsága. Aztán az a furcsa tény, hogy ez talán az ország egyetlen nagyvárosa, ahol az Országos Filharmónia felnőtteknek évek óta nem rendezett hangversenyt. A végső aktualitást pedig az adja, hogy az utóbbi időben megfeszített erővel igyekeznek változtatni a helyzeten, ám nem könnyű kimozdulni a holtpontról. Évekbe telhet, mire egy-egy jó intézkedés meghozza gyümölcsét. A zenei élet sok-sok összetevőből áll. Ezek nem függetlenek egymástól, és csak együtt fejleszthetők. Ráadásul: így is csak akkor remélhetünk eredményt, ha a döntő láncszemet ragadtuk meg , ha felismerjük, mi voltaképpen a zenei élet alapja. Az iskolai ének- és zeneoktatás? A zeneiskolai oktatás? A szimfonikus zenekar? Az amatőr zene- és kóruskultúra? A hangversenyélet? Viszonylagos elmaradottságról beszéltünk. Ez túl sommás ítéletnek látszik. Nézzük, mit mondanak a tények. A zeneoktatás terén a megye meglehetősen hátul van. Eddig mindössze két zeneiskolája volt, a harmadik — a sárbogárdi — most lett önálló. Nem csoda, ha az ezer lakosra jutó növendékek száma csupán négy — a vidéki hatos és a budapesti kilences átlaggal szemben. Nógrád után itt működik a legkevesebb zenetanár: 56. Az előképzősök számát tekintve is Fejér megye vezeti a listát — hátulról (155 fő). Előtte Heves van 224 előképzőssel. Az elmúlt tanévben a B tagozatosok száma is csupán 32 fő volt. A helyi erőből remélhető utánpótlás nem sok lehetőséggel biztat. Vagy nézzük a hangversenyélet egyik jellemző adatát. Fejér megyében ezer lakosra 59 hangversenylátogató jut. Az országos átlag: 100. De hagyjuk a számokat, hiszen önmagukban nem elegendők egy megye zenei életének jellemzésére. Kérdezzük meg a legilletékesebbeket. Borlós Rudolf, a székesfehérvári zeneiskola igazgatója és a szimfonikus zenekar karnagya szerint: „Fehérvár zenei élete kétségkívül problematikus." — Mit ért ön zenei életen? — Mindenütt mást. Sárbogárdon van két vagy három kórus, van zeneiskola, fúvószenekar — ott ezek alkotják a zen