Muzsika, 1979 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1979-04-01 / 4. szám - RAICS ISTVÁN: Ticharich Zdenka távozására

Ticharich Zdenka távozására Egész lényéből az intellektus ereje sugárzott. Mély tekintete, mozgásának finomsága, virág módjára kinyíló keze preraffaelita szépségeszményt sugallt. Nem véletlen, hogy vonzódott Rossetti, Swinburne, Browning költészetéhez és Ruskin régi századok világát vallató esztétikájához. És az sem véletlen, hogy a századforduló Bécsének szecessziója is nyomokat hagyott egyéniségének kiala­kulásán. Hiszen épp a századforduló évében, 1900-ban született Budapesten, s most, ez év februárjának 15-ik napján vett búcsút tőlünk. Törődötten, de nem megtörten. Utolsó pillanatáig érdekelte, ami a zene makrokozmoszában körülötte zajlott. A régiek különleges fontosságot tulaj­donítottak az előjeleknek, az ómenek­nek. Nos, Ticharich Zdenka eszmélésé­nek első pillanataitól jelentkeznek a kedvező jelek. A szó legnemesebb értel­mében csodagyermek-stigmákkal lép az életbe. Három és féléves korában The­odor Leschetitzky, a kor hírneves zon­goraművész-pedagógusa fedezi fel a gyermek abszolút hallását és különleges zenei adottságait. A nevezetes meghall­gatás édesanyja bécsi rokonainak zene­pártoló házában történik. S a muzsika útján első lépéseit is édesanyja segítsé­gével teszi meg, aki zeneileg sokoldalú­an képzett asszony volt, s a bécsi kon­zervatóriumban nyert operaénekesi dip­lomát. A sorsformáló jelek sokasodnak. A nagy tehetségnek ígérkező Ticharich Zdenkát négyéves korában felveszik rendes növendéknek a budapesti Nem­zeti Zenedébe. Tomka István, a kor egyik legjelentősebb magyar zongora­pedagógusa veszi kezébe a gyermek-nö­vendék tehetségének gondozását. Kitűnő eredménnyel végzi el a zongora- és ze­neszerzés-tanszakot, és jutalomképpen a záró vizsgahangversenyen Kerner Ist­ván, a Filharmóniai Társaság elnök­karnagya vezényli a kedvenc növendék első zenekari opuszát, a Szimfoniettát. Ismeretes, hogy Kerner programszerűen tűzte maga elé fiatal tehetségek felfe­dezését. Ez a gesztusa elsősorban a te­hetséget honorálta! Ticharich Zdenka pályája ettől kezdve egyre jelentősebben ível felfelé. Pianis­ta­ tudását két olyan mesternél tökélete­síti — Sauernél és Busoninál Bécsben, illetőleg Berlinben —, akik még Liszt varázsában fejlesztették világszínvonal­ra tudásukat. (Emil Sauer 1884—85-ben magánál Lisztnél fejezte be studiumait, a weimari mesteriskolában.) E kiváló mesterek keze alatt vált Ticharich Zden­ka maga is kora egyik jelentős pianis­tájává, s már tizenhét éves korában megkezdte koncertkörútjait. A két világháború közötti időszakban bejárta Európa szinte minden országát s Amerikát, sikert sikerre halmozva. A budapesti Vigadó és Zeneművészeti Fő­iskolánk nagyterme számos szólóestjé­nek és zenekari­ kíséretes szereplésének volt tanúja. Briliáns technika, beleér­ző stílustudás, a zongorahang ritka szép­sége jellemezte előadásmódját, amely te­le volt poézissel, érzelmi és formai fel­fűtöttséggel. Művészete a világ legna­gyobb zenei centrumaiba is eljutott s zenekari estjeit a kor legnagyobb diri­gensei — mint Ferdinánd Lőwe, Artur Nikisch, Wilhelm Furtwängler, Bruno Walter, Ernest Ansermet — fémjelezték. Budapesten és külföldön egyaránt sokat

Next