Muzsika, 1988 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1988-06-01 / 6. szám - GÖNCZY LÁSZLÓ: Csalódások és remények
Csalódások és remények Finoman fogalmazva: nehéz manapság optimistán tekinteni a jövőbe, látván a magyar zenei intézményrendszer, művészeti rendezvényeink helyzetét. A művészek, pedagógusok, kulturális szervezők panaszáradatának már-már „fehér zajjá" olvadó összhangzásába egy-egy timpani-ütés konkrétságával hasítanak bele a kósza hírek és hivatalos közlések, amelyek a pénzhiány, támogatáscsökkentések, érdeklődéslanyhulás rémítő következményeiről informálnak. Olykor persze hallhatók—olvashatók bizonyos ellenpont-hatású vélemények, nyilatkozatok is az „írástudók felelősségéről", az értékteremtés és -megőrzés eltökélt szándékáról, de ezek a hangok jelenleg csak pillanatokra válhatnak domi-1onánssá össznépi kakofóniánkban. A reményt keltő hangok képletesen és konkrétan is megcsendültek áprilisban Veszprémben, a XII. Országos Kamarazenekari Fesztiválon. Képletesen: a Fesztivál műsorfüzetének „beköszöntőjében", melyből kitűnt, hogy a város vezetői tágabb összefüggésben is érzik e rendezvény fontosságát, és konkrétan: néhány, a visszahúzó erők ellenére lelkes és elkötelezett produkcióban. Bízhatunk tehát a Fesztivál jövőbeli fennmaradásában, jóllehet a Veszprémben töltött két,két és fél nap bőséggel adott alkalmat és okot kétségek megfogalmazására, továbblépési lehetőségek keresésére. Első ízben voltam részese a Fesztivál eseményeinek — a megnyitótól a második fesztiválkoncert befejezéséig —, de a korábbi tudósítások, és a megjelentekkel folytatott beszélgetések alapján nyugodtan leszögezhetem: két évvel ezelőtt már látszottak, s részben meg is fogalmazódtak a rendezvény létformájával, rendeltetésével kapcsolatos gondok. Ezek között első helyen az igazi „fesztiválhangulat" hiánya — prózaibban fogalmazva: a külső és belső érdektelenség — említendő. Az érdeklődés további lanyhulásától egyébként nem kell tartanunk: a városba érkezett zeneszerzők, rádiósok, egy-egy kritikus, a helybeli zenei intézmények néhány tanára és diákja — akik nem sajnálják „ilyesmire" fordítani a tavaszi szünet egy-két napját —, na meg a közreműködőknek a többiek produkcióiból is okulni vágyó töredéke, a szervezők, a helyszín — a Georgi Dimitrov Megyei Művelődési Kör-