Muzsika, 1990 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1990-11-01 / 11. szám - KIRÁLY PÉTER: Bethlen Gábor udvarának zeneéletéről II. - Don Diego de Estrada spanyol táncmester
32 BETHLEN GÁBOR UDVARÁNAK ZENEÉLETÉRŐL BETHLEN GÁBOR UDVARÁNAK ZENEÉLETÉRŐL is. Don Diego de Estrada spanyol táncmester Bethlen Gábor levelezéséből tudjuk, hogy követeit és más külföldre utazó alattvalóit a nagy erdélyi fejedelem gyakran elhalmozta legkülönbözőbb kívánságaival. Ezek között voltak udvari alkalmazottak szerződtetésére szóló utasítások, és szép számmal akadtak zenészekkel kapcsolatos kérések is. Egy ilyen megbízás eredményeként indult útnak Itáliából 1627. november 22-én egy nagyobb csapat leendő erdélyi udvaronc, köztük több muzsikus, valamint egy táncmester, Don Diego de Estrada, egy spanyol főnemesi család lecsúszott sarja. Estrada 1596 táján született, 1615-ig katonáskodott, de akkor tűrhetetlen magaviselete miatt elbocsátották a hadseregből, sőt Spanyolországból is száműzték. Ezután Itáliában élt, ahol azonban egyre mélyebbre süllyedt, adósságokba keveredett, s legvégül már csak táncórák adásából tudta magát fenntartani. Bethlen Padovában járt megbízottjának figyelmét is Estrada tánctudása keltette fel, s ez alapján hívta a fejedelem udvarába. Estrada ránkmaradt önéletírása szerint kamarásnak, valamint ceremónia- és nyelvmesternek szerződtették. Az emlékiratot - melynek Erdélyre vonatkozó része 1980 óta magyar fordításban is hozzáférhető - számunkra az teszi különösen értékessé, hogy abban figyelemre méltó, máshonnan nem ismert részletek olvashatók Bethlen Gábor udvarának zeneéletéről. Estrada és társai viszontagságos utazás után 1628 legelején érkeztek Erdélybe, ahol azonnal bekapcsolódtak az udvar mindennapi életébe. A spanyol táncmester nem sokkal érkezése után bemutatta tánctudását a fejedelmi párnak, valamint farsang utója (február 24.) táján megrendezte és megkoreografálta egy udvari bál néhány csoporttáncát. Mint emlékiratában olvashatjuk: „mindjárt az első estélyen megparancsolta a fejedelem, hogy én is táncoljak, csakúgy, mint a többi nemesember és báró, a fejedelemasszony pedig legkedvesebb udvarhölgyét adta páromul... Evvel a leánykával táncoltam hát, s amint a fejedelem meglátta, hogy mely igen másképpen táncolok, mint az ő szilaj nemzete, akkor a főrangú urakhoz fordulván így szólt: "valljuk be: barbárok vagyunk«. És hozzám küldött, üzenvén, hogy a fejedelemasszony kéri, táncoljak egymagam. Eljártam hát egymagamban egy gallardát sok paseóval, mudanzíval és vueltával, s a legvégén öt cabriolánt... Evés után a fejedelemasszony szobájába hívattak, ahol a fejedelem is jelen volt; s akkor a fejedelemasszony megkért, hogy járjak el neki néhány táncot, amelyeket szeretne jobban megismerni; példának okáért a pavana alta y baját, a tardiont, a rastro és gallardát, valamint a canariót, amit én meg is tettem, rendezvén egy tetszetős táncot hat lovaggal és hat hölgygyel... E táncban megformáltuk a fejedelem nevének betűit is, s olyan csodálatosképpen sikerült, hogy úgy ünnepelték, mint valamely sosem látott dolgot. Megtanítottam huszonnégy apródnak a gallardát és a paseókat. Valamennyien nemesek voltak és igen tetszetősek, és én megcsináltam velük a barrerát és egy gerelyes játékot (un juego canas"). Különböző hangszerek, meg sok trombita, dobok, pozánok, schalmeiek, kometták és fagottok hangjára, mégpedig olyképpen, hogy míg a halk [vonós, pengetős, billentyűs?] hangszerek nagyon erősen játszottak, addig a trombiták és a többi [fúvós] hangszer, valamint a dobok nagyon halkan és édesen szóltak, ami együttesen csodálatos harmóniát al- Különféle táncút-alakzatok (G. Spiardo, 1620) | IGVp^E DEL BALLO DE'OVAUEKC