Muzsika, 1990 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1990-11-01 / 11. szám - KIRÁLY PÉTER: Bethlen Gábor udvarának zeneéletéről II. - Don Diego de Estrada spanyol táncmester

32 BETHLEN GÁBOR UDVARÁNAK ZENEÉLETÉRŐL BETHLEN GÁBOR UDVARÁNAK ZENEÉLETÉRŐL is. Don Diego de Estrada spanyol táncmester Bethlen Gábor levelezéséből tudjuk, hogy követeit és más külföldre utazó alattvalóit a nagy erdélyi fejedelem gyakran elhalmozta legkülönbözőbb kívánságaival. Ezek között voltak udvari alkalmazottak szerződtetésére szóló utasítások, és szép számmal akadtak zenészekkel kapcsolatos kérések is. Egy ilyen megbízás ered­ményeként indult útnak Itáliából 1627. november 22-én egy nagyobb csapat leendő erdélyi udvaronc, köztük több muzsikus, valamint egy táncmester, Don Diego de Estrada, egy spanyol főnemesi család lecsúszott sarja. Estrada 1596 táján született, 1615-ig katonáskodott, de akkor tűrhetet­len magaviselete miatt elbocsátották a hadseregből, sőt Spanyolországból is száműzték. Ezután Itáliában élt, ahol azonban egyre mélyebbre süllyedt, adósságokba keveredett, s legvégül már csak táncórák adásából tudta magát fenntartani. Bethlen Padovában járt megbízottjának figyelmét is Estrada tánctudása keltette fel, s ez alapján hívta a feje­delem udvarába. Estrada ránkmaradt önéletírása szerint kamarásnak, vala­mint ceremónia- és nyelvmesternek szerződtették. Az emlékiratot - mely­nek Erdélyre vonatkozó része 1980 óta magyar fordításban is hozzá­férhető - számunkra az teszi különö­sen értékessé, hogy abban figyelemre méltó, máshonnan­ nem ismert rész­letek olvashatók Bethlen Gábor ud­varának zeneéletéről. Estrada és társai viszontagságos utazás után 1628 legelején érkeztek Erdélybe, ahol azonnal bekapcso­lódtak az udvar mindennapi életébe. A spanyol táncmester nem sokkal ér­kezése után bemutatta tánctudását a fejedelmi párnak, valamint farsang utója (február 24.) táján megrendezte és megkoreografálta egy udvari bál néhány csoporttáncát. Mint emlék­iratában olvashatjuk: „mindjárt az első estélyen megparancsolta a feje­delem, hogy én is táncoljak, csak­úgy, mint a többi nemesember és bá­ró, a fejedelemasszony pedig legked­vesebb udvarhölgyét adta páromul... Evvel a leánykával táncoltam hát, s amint a fejedelem meglátta, hogy mely igen másképpen táncolok, mint az ő szilaj nemzete, akkor a főrangú urakhoz fordulván így szólt: "valljuk be: barbárok vagyunk«. És hozzám küldött, üzenvén, hogy a fejedelem­asszony kéri, táncoljak egymagam. Eljártam hát egymagamban egy gal­lardát sok paseóval, mudanzíval és vueltával, s a legvégén öt cabriolánt­... Evés után a fejedelemasszony szo­bájába hívattak, ahol a fejedelem is jelen volt; s akkor a fejedelemasszony megkért, hogy járjak el neki néhány táncot, amelyeket szeretne jobban megismerni; példának okáért a pava­na alta y baját, a tardiont, a rastro és gallardát, valamint a canariót, amit én meg is tettem, rendezvén egy tet­szetős táncot hat lovaggal és hat hölgy­gyel... E táncban megformáltuk a fejedelem nevének betűit is, s olyan csodálatosképpen sikerült, hogy úgy ünnepelték, mint valamely sosem látott dolgot. Megtanítottam huszonnégy apród­nak a gallardát és a paseókat. Vala­mennyien nemesek voltak és igen tet­szetősek, és én megcsináltam velük a barrerát és egy gerelyes játékot (­un juego canas"). Különböző hangszerek, meg sok trombita, dobok, pozánok, schalmeiek, kometták és fagottok hangjára, mégpedig olyképpen, hogy míg a halk [vonós, pengetős, billen­tyűs?] hangszerek nagyon erősen ját­szottak, addig a trombiták és a többi [fúvós] hangszer, valamint a dobok nagyon halkan és édesen szóltak, ami együttesen csodálatos harmóniát al- Különféle táncút-alakzatok (G. Spiardo, 1620) | IGVp^E DEL BALLO DE'OVAUEKC

Next