Muzsika, 1995 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1995-09-01 / 9. szám - SZABÓ MIKLÓS: Kodály széljegyzetei Bartók kórusműveihez 1.
28 BARTÓK BÉLA 1881 -19*5 A Bolyongás 28-29. ütemében a kotta fölé Kodály mindkét példányba a következő ritmus-variánst jegyezte be: J J | J J J bizonyára azért, hogy a súlytalan ,,-nál" - ha már magasabb is, mint a szókezdet - legalább ne essék súlyos helyre, s egyben a ritmusértékek időtartama jobban kövesse a szótagokét. Bartóknak azonban fontosabb volt, hogy e 2. sorvég ritmikailag az 1.-re feleljen, s ezért nem vette át Kodály javaslatát. A 37. ütem után egy ütemszünetet iktatott be Kodály, a 3842. ütemben pedig mind az ütembeosztást, mind a ritmust megváltoztatta (1. ábra). Célja valószínűleg az volt, hogy a disszonáns szűk hármas ne ütemsúlyra, a súlytalan „-öl" szótag pedig (a szopránban) ne a magasabb hangra essék. Bartók azonban a disszonancia kiemelésével épp a szöveget akarhatta madrigaleszk módon ábrázolni, s nem változtatott a faktúrán. (Érdekességként említjük meg, hogy a fogalmazványban e középső versszak nem üres kvinttel, hanem dúrhármassal záródik.) Kodály a Mihály napi köszöntő 34. ütemében is a szöveg miatt javasolja a két ritmusérték felcserélését. Bartók azonban megtartotta az eredeti képletet, hogy itt is (miként a tétel folyamán gyakran, így például az 1-2. vagy a 36-37. ütemben) szembeállítsa az 5/4 kétféle belső osztását (2+3 és 3+2 vagy megfordítva). Az elmúlt időkből ciklusban szintén találhatók prozódiára vonatkozó megjegyzések, így az I. tétel 32. ütemében az „alig", valamint a 39-42. ütemben az „elé-" szótagokra két nyolcad helyett kis éles képletet, a 47-48. ütemben a „mert nyomorúsága nagyobb" szövegre a JT3 J~] ritmust javasolja Kodály. Mindez azonban bizonyára csak a parlando egy másik fajta megközelítő lejegyzése, s valószínűleg egyikük sem így gondolta a pontos realizálást. (Érdekes, hogy a tétel elején ugyanennek a szövegnek a ritmusát Kodály sem javítja.) A 35-38. ütemben bekarikázta a ,,-nyér-" és ,,-má-" szótagokat, mert bizonyára úgy érezte, súlytalan jellegük ellenére a fellépő kvart/kvint, valamint olykor a disszonancia és az ütemsúly által is túlságosan kiemelkednek. A III. tétel 112-120. ütemében a „botot" szóray helyett a JJ J képletet ajánlja Koadály (a tétel további ütemeiben azonban már nem található variáns, sőt a KA kötetében még vázlatosabb a jelölés). Bartók részéről talán itt is sematikus lejegyzésről van szó, hisz eleven előadásban aligha szólna hosszan a ,,-tot" szótag. A III. tétel 41. ütemében a BH példányában a tenor és basszus szólamban bekarikázta Kodály az „azt" szót, és föléje írta: „azt roppant súlyt kap", a KA kötetében csak a basszusban karikázta be, alatta pedig ez olvasható: „d-esz szó súlya?", s a baritonban az első d'-t esz'-re javította. Mindkét jelölés értelme ugyanaz: a szólamok közt feszülő kisszekund, illetve nagyszeptim disszonancia túlságosan kiemeli a rámutató szót. (Lehetséges, hogy Kodály ezt is valamilyen próbán vagy előadáson vette észre?) Érdekességként megjegyezzük, hogy Bartók folyamatfogalmazványában - első változatként - a 40-42. ütemben a bariton végig oktáv, illetve prím-párhuzamban halad a másik két szólammal. A 77-78. ütemben mindegyik szólamban bekarikázta Kodály a ,,-zsi-" és „-hát" szótagokat, sőt a KA példányában még a 84. ütemben is a ,,-zsi-" szótagokat, s itt hozzá is írta: „hosszú". Nyilván nem értett egyet azzal, hogy a ,,-zsi-" ritmusértéke aránytalanul hosszú, s hogy a „-hát" súlytalan szótag súlyos, sőt nagy ugrással elért magas hangra esik (minden esetben a motívum legkiemelkedőbb hangja). Ami a hosszú hangot illeti, azért fűzzük hozzá, hogy ez a képlet 13 J az éles ritmus egyfajta variánsa, s hasonló helyek bőségesen találhatók népdalainkban. A magas hang pedig egy háromszor (részben szekvenciásan) ismételt és imitált motívumban fordul elő (más-más szöveggel), ennek megváltoztatása a teljes szakasz átdolgozását megkívánta volna. (Kodály is tisztában lehetett ezzel, mert nem javasolt megoldást.) Bartókot azonban ez valószínűleg nem zavarta, hisz a tételben másutt is találunk hasonló prozódiájú ütemeket. Ismét a parlandóval van összefüggésben a III. tétel 89. ütemének jegyzete. A KA kötetében csak megkérdőjelezte Kodály a 2. hangot, s föléje írta: „rövid", a Bartóknak átadott példányban azonban bekarikázta, s 11 ífU te míj-íí, wí^,' tél, ^L I3cL ,-é 13 •ta&tsnt/- -; jfi: 1i • \J • J ŐÁSS= Jíl*vSl/ <ral& t-&£ d fa- fant- ím- £e- . |í s. r