Muzsika, 2008 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2008-11-01 / 11. szám - HOLLÓS MÁTÉ: Művek bontakozóban
kortárs zenes - Megyeri Krisztina nevét egyre többet halljuk koncertéletünkben és a rádióban. Hasábjainkon azonban újonc, kezdjük hát rövid bemutatkozással. - 1999-ben végeztem Vajda János növendékeként a Zeneakadémián. Ezután Lyonban majd Párizsban folytattam posztgraduális tanulmányokat. Az elmúlt kilenc évet külföldön töltöttem, ebből egyet az Akademie Schloss Solitude stuttgarti alkotóházában. Zongorakísérőként is dolgoztam, zenetudósi diplomát is szereztem, de főként komponáltam. Most hazatérek, ősztől DLA-képzésben veszek részt. A kilenc hosszú év alatt technikailag fejlesztett a francia gondolkodásmód, s noha nem változtatott franciává, felszabadító hatást tett rám. - Sommásan fogalmazva mondhatjuk, hogy egy itthoni, szakmailag alapos, de konzervatívabb légkörből átkerültél egy modernebb világba? - Igen. De amennyire jótékonyan hatott a kinti nyitottabb kortárs szemlélet, annyira fontos, ahogy mondtad, az alapos itthoni képzés. Kint viszont termékenyítő a globálisabb látókör és az erős koncentráció igénye. - Mit jelent, hogy egy művedet most épp másodjára komponálod? - Az Akademie Solitude-ben velünk együtt munkálkodott Gavriel Lipkind izraeli orosz csellista, aki valamennyiünket felkért, írjunk valamit a számára. Elkészültem a darabbal, de terjedelmileg bővíteni szeretném. Hármas fák, sok réz, két ütős, cseleszta, hárfa és nagy létszámú vonóskar alkotja az együttest, voltaképp zenekari darab csellókísérettel. A zenekarra írás manapság amúgy is erősen foglalkoztat, ősszel nekikezdek egy ilyen kompozíciónak is. Két célom van. Egyrészt szeretnék felszabadultabban komponálni zenekarra, másrészt a kortárs írásmódot kívánom jobban uralni. Fény-árnyék-hatások, sztereórelációk, finom váltások érdekelnek, ezek zenekari megvalósítása komoly feladat. Ma még előfordul, hogy vagy túl nehézre sikerül, amit írok, vagy nem egészen az szólal meg, amit elképzeltem. A csellódarabhoz különböző sorokat kerestem, s az azokból épített akkordok fényviszonyait próbálgatom. A fából faragott királyfit is tanulmányoztam, annak gazdag akkordikus anyagából is szeretnék, szublimálva, meríteni. Ebben a munkában nem a téma a meghatározó, hanem a hangrend. Általában témaorientált vagyok, de itt ettől távolodni kívánok. - Akkor hát készülő zenéd más lesz, mint amit az elmúlt évek kamarazenei terméseként megszoktunk tőled? - Nem látom magam kívülről, de talán igen. Én az utóbbi években írt darabjaimat nagyon különbözőnek értékelem. Van köztük kis mozgásokra épülő kamarazene csakúgy, mint tömbökben gondolkodó zenekari partitúra... Keresem azt az irányt, amely egy adott anyagban való hosszabb elmélyedést biztosít. Ezért választottam a darab mottójául Peter Handke mondatát: „Csak elmélyedve látom, mi a világ." A csellószólós darabban többek között a gordonkás nevéből is kreálok sort: G, A, a v-t B-vel helyettesítem, a rísz-ként jelenik meg, E, majd az 1 lá-ként A. Az előadó zenei személyisége számomra mindig inspiráló. Vokális újdonságokat is megismerhetünk tőled a közeljövőben? - Igen. Egy hattételes dalciklus befejezése előtt állok. Barátaim, egy francia énekeszongorista házaspár felkérésére írom Erwann Rougé kortárs breton költő verseire. Impresszionista költeményei kissé debussys hangot hívnak elő belőlem - úgy éreztem, ezekre a versekre nem lehet más zenét írni. - De nem valamiféle Debussy-stílusgyakorlatot komponálsz, ugye? - Nem, de a versek légies hangulata, képi világa impresszionista harmóniákat vonz. A harmóniaváltások adták a zenei feladatot, s egy folyékony zenei folyamat megteremtése. Másik új énekes darabomat idén februárban egy észak-német falucska, Ahrenshoop alkotóházában írtam egyhónapos ösztöndíjjal. Három kánon a címe, s először zenésítettem meg benne német szöveget. Az első két kánon Schumann-dalok alapjául szolgált Eichendorff-költemények részleteire épül, a zárótétel pedig saját versemből készített német fordításom, melyben egy angyalra és a Lohengrin-hattyúra utalok ironikusan. Szopránhoz fuvola és hegedű társul, de most készítek egy átiratot is belőle a Trio Lignum számára. - Nem hatott rád a kánonokban a német romantika úgy, mint Rougénál az impresszionizmus? - A dalok zenei anyagát nem vettem át, csak szövegüket! Áttételesen biztosan hatott, reflektálni szerettem volna rá. - Szigorúan szerkesztett kánonokat írtál? - Csak az első kánon, a második kettő kánonszerű. - A színpad nem foglalkoztat? - De. Néhány éve a lille-i operaház mutatta be egy zenés színpadi darabomat. Már öt éve tervezem, hogy másfél órás kamaraoperát írjak Wedekind A tavasz ébredése című expresszionista drámájából. Nyolc énekes és kamaraegyüttes adná elő. Az énekesek közül hét a szerep szerint kamasz, ez kihívás mind a komponálás, mind az előadás szempontjából. HOLLÓS MÁTÉ Művek bontakozóban Megyeri Krisztina nyelvei szövegben és zenében 32 muzsika • 2008 NOVEMBER