Nagyvilág, 1964 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1964 / 4. szám - Manfred Bieler: Ötkör jön a temetésre
ÖTKOR JÖN A TEMETÉSRE 563 bős a tájmúzeum árnyékába menekült; egy kiállítás volt itt, mely bemutatta a nemzetiszocialista párt körzeti harcait. Harländer amúgy sem tudta, mivel töltse el a délutánt, felhasználta hát az alkalmat, hogy bővítse történelmi ismereteit. Végigballagott a húshelyiségeken, a fényesre kefélt padlón, elment a revolvereket, bokszereket és véres ingeket tartalmazó vitrinek mellett, mert bár józan állapotban nem volt valami nagy véleménnyel a zűrzavarról és holmi kocsmai verekedésekről, imponált neki a rendezett radikalizmus, mely csizmában és sarkantyúban beveri a kirakatok ablakait, és megtanítja a világot kesztyűbe dudálni. Mindez emlékeztette az ifjúságára és megerősítette abban az elképzelésében, hogy ha ólmosbottal nem is, de lélekben mindig ott van. A negyedik helyiség falán a gauleiter bosszúsan elszánt arckifejezésű képe mellett a helyi fegyház vázlatos alaprajza függött; a rajz hozzávetőlegesen megjelölte azokat a cellákat, amelyekben az SA harcosai néhány hónapot töltöttek, mielőtt ugyanebben az épületben átvették volna az őrszolgálatot. A múzeumőr köhintett egyet, mert Harländer izgalmában kezével elfedte a gauleiter képét, s rá támaszkodott, hogy közelebb lehessen a fegyház alaprajzához. Elvette a kezét, karfelemeléssel elnézést kért, és néhány zavart polkalépést sejtett, mielőtt nekibátorodott volna annyira, hogy újra a sajnálatosan vázlatos rajznak szentelje figyelmét. Addig állt ott és bámulta, amíg meg nem maradt a fejében, aztán kiment és a forró júliusi napon visszasietett a szállodába. Ez lett élete legszebb születésnapja. Alsónadrágban hevert rugós ágyán, baljában egy rajztömböt, jobbjában egy ceruzacsonkot tartott, és rekonstruálta vele a fegyház alaprajzát: itt a kerületi bíróság, mellette az igazgatósági épület, amott az őrszemélyzet épületei, az А-tömb, a-tömb, a műhelyek, a vizsgálati osztály, a fürdők, a konyha és a nagy udvar a két tömb között, mely, mint helyesen gondolta, időnkénti sétákra szolgált. Lélekben végigkergette Jakob Schwerdtregert az a-tömbön, gürcöltette a műhelyekben, míg bele nem roskad, leforráztatta a forró víz alatt, mely Harländer parancsára a zuhanyokból ömlött, megkorbácsoltatta a vizsgálati helyiségekben és nézte, hogyan vágja meg az ujját a konyhában, krumplihámozás közben. Boldog mosoly áradt szét Harländer arcán, amikor ezen az estén, születésnapjának estéjén, elaludt. Harländer egynapi késéssel, a szokásosnál magasabb vérnyomással és fejfájással tért haza P. városába. Minden kilométerrel, mely távolította K-tól, fokozódott nyugtalansága. Gyakran le kellett törölnie az izzadságot kalapjának bőrszalagjáról. A harmadik napon hazatérése után szédülési roham fogta el, összeesett az íróasztala mellett, s utána forró lábfürdőket kellett vennie. A rohamok ismétlődtek. Harländer légszomjban szenvedett. Egy órányi munka után elaludt. Tizenkét órát nem bírt ki ébren. Orvosa azt tanácsolta neki, hogy menjen nyugdíjba. Harländer benyújtotta nyugdíjkérelmét. Hat héttel később ismét K. felé vitte a vonat; a poggyászkocsiban két bőröndje volt, a legszükségesebb holmival; a bútorkocsi majd később jön, amint Harländer lakást talált. Két éjszakára a szállodában maradt, aztán beköltözött egy üres szobába egy ötemeletes bérház földszintjén, a fegyintézet tőszomszédságában — Margarethenstrasse 4. Nehezen kiadható szoba volt, hiszen az ablak előtt nincsen semmi egyéb, mint a fegyház vörös fala. Harländer számára a világ legjobb szíverősítő szere. A falra a Bajor Kereskedelmi Bankot ábrázoló rézmetszetet és a Schwerdtfegerféle kötöttárugyár fényképét függesztette: a gyárépület előtt a személyzet körében ott állt Jakob Schwerdtfeger és Friedrich Harländer. E két emlék közé, egy fali polcra lányának, Gerlindnek a képét állította. Az ablakhoz odatolt két széket, amelyeket felváltva használ majd, a nap állása szerint változóan; mindezért havi tizenöt márkát fizet majd az ifjú főbérlőnőnek, akinek férje a háborúban van. Egész télen három gyerek zsivajgása töltötte be a folyosót, de Harlander, akit egyébként mindenfajta zaj zavart, megsimogatta a gyerekek fejét, ha elhaladt mellettük, az ablak elé ült, és otthon érezte magát birodalmában. Kora délután, abban az időben, amikor a fegyencek körsétájukat végzik az A- és B-tömb között, Harländer zihálva felkapaszkodott az ötödik emeletre, és a folyosó