Nagyvilág, 1980 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 6. szám - SZÍNHÁZ - Mihályi Gábor: Peter Brook, a guru

PETER BROOK, A GURU A párizsi őszi fesztivál alkalmából Peter Brook társulata néhány héten át megszokott helyén, a Théátre du Bouffes du Nord-ban lépett fel. A szerencséseknek, akiknek sikerült jegyhez jutniok, esténként két színdarabot mutattak be. Először egy „étvágygerjesztőnek” szánt rövidebbet, amelynek A csont volt a címe, és Birago Biop afrikai író novelláját jelenítette meg, majd pedig A madarak konferenciáját, egy tizen­kettedik században élt perzsa szerző elbeszélő költeményének színpadra alkalmazott változatát adták elő. Leszerelt, használaton kívül álló színház - olvastam hazai tudósításokban a Bouf­fes du Nord-ról. Valójában a színház - legalábbis mostanában - folyamatosan üze­mel. Különböző társulatok bérlik rövidebb-hosszabb ideig. Brookék is ilyen bérlők, Nemzetközi Színházkutató Központjuk, a CIRT nem itt működik. Kétségtelenül lerobbant színház ez a Bouffes du Nord, de éppen ebben a „topis­­ságban” rejlik a vonzása, ez adja meg jellegzetes intellektuális atmoszféráját. A Gare du Nord környéki színház kívül esik Párizs jobb, úri negyedein. Ide nyárspolgár nem vetődik el, ide nem illik „felöltözni”, ide az ember pusztán a művészi, szellemi élmény kedvéért, a megigazulás reményében zarándokol el. Az irónia természetesen rám is vonatkozik, hiszen magam is ilyen élményt kerestem, vártam Brook színházában. A jegyek nem szólnak meghatározott helyre. Mire átverekszem magam a kívül­­rekedtek ostromgyűrűjén, már csak az első emeleten, egy lépcsőn találok helyet. Lent, a földszinten a társulat tagjai párnákat osztogatnak, hogy akiknek nem jutott szék, azok is leülhessenek legalább a padlóra. Brook fennen hangoztatja, hogy színházhoz nincs szükség látványos díszletekre, elegendő az „üres tér”. Az igazság az, hogy ő maga rendkívüli raffinériával alakítja ki színpadának „üres tereit”. Az üresség, az eszköztelenség artisztikus hatásának létreho­zása úgy, hogy az még meg is feleljen a bemutatott mű tartalmi, esztétikai igényeinek - többek között ebben is megmutatkozik Brook rendezői zsenialitása. Az ikeket, Brook korábbi produkcióját még Belgrádban, a Nemzetek Fesztiválja alkalmából láttam. A világhírű rendező nyilvánvalóan itt is szabadon választhatott vol­na a város bármelyik színháza közül, és Az ikek valójában nem is olyan darab, hogy egy szabályos színházban elő ne lehetne adni. Brook mégis egy félig kész egyetemi auditóriumot választott játékhelyül. A vakolatlan falakból még különféle rozsdás vasak meredeztek, a nézők ideiglenesen lerakott falócákon szorongtak. És Brooknak iga­za volt, mert Az ikek előadása - ez a sajátos avantgarde dokumentumjáték az éhség embernyomorító hatásáról, a hagyományos erkölcsi rend felbomlásáról - éppen ilyen rideg, puritán környezetet követelt. Ezt a darabot legalábbis kínos lett volna színházi „páholyból”, párnázott fotelből nézni.

Next