Nagyvilág, 1983 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Földes Anna: Strehler "titkai"

az idő nem gyógyít be semmit a sebek nem forrnak össze szó nem pótolhatja a szót a sírokat nem fedi be fa meghalnak a halottak nem lesz föltámadás a világ véget nem ér s vonszolódik tovább a líra Árkádia felé vagy másfelé (Tudás) Ugyanezt tanúsítja az Auden-fordítások nagy többsége, melyek a filológiai alapos­ság és az ihletettség szerencsés szintéziseként maradandó értékei a magyar nyelvű világlírának. A kötet címadása azt sugallja, amit Fodor András több mint negyedszázados for­dítói munkássága is példáz: a nemzeti irodalmak között nem falak húzódnak, amelyek elválasztanak, hanem mezsgyék, amelyeken át kezet lehet nyújtani. TÓTFALUSI ISTVÁN STREHLER „TITKAI" Giorgio Strehler: Az emberi szín­házért. Fordította Kardos Gitta, Lajos Mária és Schéry András. Gondolat Könyvkiadó, 1982. Ismerjük-e Giorgio Strehlert? A nevét, hírét, legendáját bizonyá­ra. A szerencsésebb színházbarátok látták társulatának felejthetetlen vendégjátékát, az értelem és az érzelem színházának szin­tézisét megteremtő, gondolatban és lát­ványban egyaránt a maximumot nyújtó Brecht-interpretációt, a Szecsuáni jólélek budapesti előadását. Kivételesen szeren­csés szakmabeliek ezen kívül különböző nemzetközi fesztiválokon a milánói Pic­colo Teatro egy-egy nagyon hamar szín­háztörténetté lett Goldoni-produkciójával is találkozhattak. A legfrisebb színházi hírek szerint főiskolások egy csoportja Berlinben élvezhette végig A két úr szol­gája legújabb strehleri remeklését. De ar­ról egyelőre egyetlen hazánkfia sem ál­modhat, hogy személyesen és folyamato­san figyelemmel kísérhesse vagy legalább videokazettán megismerhesse a század második felének egyik legjelentősebb szín­házi életművét. Ezért is megkülönböztetett jelentősége van számunkra a megbízható, autentikus írott forrásoknak, a szakmai tapasztala­tokat és tanulságokat rögzítő dokumentu­moknak, amelyek nem pótolják, de legalább megőrzik az élő színház illanó emlékét, és berajzolják a világszínház tér­képére azt az utat, amit Strehler tört, ami­kor az epikus színházban kikísérletezett eszközökkel rendezett Shakespeare-t, „Sztanyiszlavszkij sorvezetője nélkül” Cse­­hovot, és a realizmus követelményeit, Brecht világnézeti, színházi forradalmá­nak vívmányait birtokba véve­­ Goldonit. A szavakba zárt színházzal kapcsolat­ban a rendező tanulmányíróként is elég szkeptikus, vallja, hogy ő csak csinálni tudja, nem pedig magyarázni, interpre­tálni a maga művészetét. Megjelent köny­ve, Az emberi színházért azonban részben

Next