Nagyvilág, 2001 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 5. szám - MŰHELY - Green, Julien: Napló 1928-1934

megpróbálta tőrbe csalni, találkát beszélt meg vele egy kávéházban, és értesí­tette a rendőröket, a ravasz róka azonban szimatot fogott, és nem ment el. Nem tudom, mi tartott vissza attól, hogy azt mondjam: ennek őszintén örülök. 1930 Március 27. Ebéd Malraux-val, a Pergolában, a Maine sugárúton. Azt hiszi, hogy regényei­met előzetes tervek alapján, jól kigondolt technika segítségével írom. Hiába is magyarázkodnék. Szívesebben hallgatom, amit ő mond. Kijelenti, hogy nem a haláltól fél, hanem az öregedéstől és a korral járó impotenciától, ami a halál jele. A fiatal írógenerációról beszélünk, a húsz-huszonöt évesekről, és arról, hogy milyen érdektelen, amit csinálnak. „Mit vársz tőlük?”, kérdezi Malraux. „Ők egy csendes korban nőttek fel, nem élték át egy háború megrázkódtatását, ami szá­munkra annyira hasznosnak bizonyult.” Majd a következőt mondja, s ez na­gyon megérint: „Tizennyolc és húsz év között az élet olyan, mint egy vásár, ahol értékeket vásárolunk, nem pénzen, hanem tettekkel. Az emberek nagy többsé­ge viszont nem vesz semmit.” Március 29. Ma reggel most készülő novellámon törtem a fejem. Kutyaszorítóban vagyok. Ha óvakodom beszélni a főhősnek egy fiú iránti szerelméről, meghamisítom a valóságot, és hogy úgy tűnjön, alávetem magam az elfogadott erkölcsi érték­rendnek, olyasmit teszek, ami miatt elveszítem minden önbecsülésem, így lesz az emberből irodalmár. „An artist always serves Mammon.” Ezt a mondatot Keatsnek Shelleyhez 1820. augusztus 10-én írt levelében találtam. Április 7. Megkaptam a Halál kulcsai levonatát. Újraolvastam az elbeszélést, nagyon rossz benyomást tett rám. Ez lesújtott, és egész reggel rosszkedvű voltam. Pater szavai jutottak eszembe Leonardóról írt esszéjéből: „The road to perfection is through a series of disgusts.” Június 11. Delacroix-kiállítás. Divat nem csodálni a monumentális vásznakat. A sciói mészárlás, A keresztes hadak bevonulása Konstantinápolyba elutasításra talál. „Nem, ez igazán elviselhetetlen!", mondja egy hölgy, mintha azt kérték volna tőle, hogy a keresztesek az ő szalonján vágtathassanak keresztül. Ellenben imádja a babouche-okat, egy J.-L. Vaudroyer által kölcsönzött akvarellt, úgy beszél róla, mint ha meg lehetne enni. Delacroix vadsága. A rémülettől kitágult szemű nyulat felfaló oroszlán. A

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék