Nagyítás, 2010. május-szeptember (2. évfolyam, 19-36. szám)
2010-05-12 / 19. szám
TÁRSADALOM • POLITIKA • KULTÚRA Példázatos tanításai a múltnak „A legutóbbi nyolc év mind az ország történelmében, mind az én személyes életemben olyan botrányos volt, hogy őszintén mondom, csak Mohácshoz tudom hasonlítani” - mondja Nemeskürty István. A Tanár úr 85. születésnapját ünnepli, és közéleti kérdésekben ma is olyan markánsan fogalmaz, mint évtizedekkel ezelőtt. A nyugati kapcsolatokról például így vélekedik: „Számomra most inkább az aggasztó, hogy a Magyarország lakossága által szakadatlanul áhítattal nézett úgynevezett nyugati országok, birodalmak őszintén támogatnak-e minket, vagy legyintenek. Nem is pénzzel, hanem erkölcsileg. Mintha még mindig a legyintésnél tartanánk. Ez ellen rendkívüli erőfeszítéseket kell tenni! Nem vesznek minket komolyan. Még mindig nem vagyunk kellőképpen tájékozottak a világ nagypolitikai összefüggéseiről, ezért még mindig nem tudjuk, mit kell tennünk.” Interjúnk az 5-6. oldalon ► 9* 7 72 06 1 354002 1 0 0 19 .es meg Ez a képlet megbillent 4. oldal Hihetünk-e abban, ami nincs? - interjú dr. Veres Sándorral 7. oldal Lázár Ervin: Alkonyat 11. oldal Beugrani egy kenuba - Billy Collins versei 19. oldal Grzegorz Górny: Margaret Mead tévedése Szír szirének 20. oldal 22. oldal Szepesi Attila Lyukas kétfilléres Fiókom zugában görgő cérnaspulni, csorbult bugylibicska, gesztenye, golyóstoll, kokárda, reszelt gomb, csipkés csigahéj és lyukas kétfilléres. Kajla kétfilléres karika-lyukában napra-holdra látni, varjakat terelő ködgomolyba látni, visszaleselkedni tovatűnt időbe. Kölyökkori utcák tovakanyarognak: ószeres rikácsos, szurtos szeneslegény, gubbaszt sánta koldus, sramlizene kattog bolydult vásártéren. Sramlizene pattog, bodor bárány béget, szódáskocsit húznak muraközi lovak, borjas tehén bőg és krumplihalom előtt bohóc figurázik. Sanda kártyavető jövőd magyarázza: rangrejtett királyfi - talpig bakacsinban lépnek gyászhuszárok, mezítláb szökdécsel cigánylány a hóban. (Esterházy Péternek, hatvan utánra) Jön a sintérkocsi, rácsa mögött gubbaszt szőre-hulló kuvasz, morgó komondorral összemarakodik nyelve-lógó vizsla, ördög puli, tacskó. Hentes vaskampóján csurom-vér ökörfej, harckocsik vonulnak, fekete hadoszlop, templom kapujában üdére ellen füstöl nagyszakállú pópa. Nagyanyám libát töm karácsonyváróban, lyukas zoknit stoppol, horgos csillagmintás csipketerítőket, szótlanul takarít, lábasokat zörget. Apám dérrel-dúrral bevágja az ajtót, hórihorgas árnyék magát se találja, álmodni se tud már, nagyot sercini, aztán kuplét dudorászik... Elfeketült arcok, görbült szögek, ollók, ezüst angyalhajak, rozsda-marta patkók, rég megállt karóra, kavics, sárgult fénykép, lyukas kétfilléres. Nem elítél, beszervez „Megkövetem a hazai társadalmat, hogy a magyar evangélikus papok elhitték, hogy a kommunista diktatúra erősebb, mint az Isten, mert ez előbbitől féltek, míg Istentől nem. Az Úr irgalmazzon nekik!” - fogalmazott Ittzés János evangélikus püspök megrendítően az Egyházüldözés és egyházüldözők című konferencián, amelyet három történelmi keresztény egyház szervezett a múlt héten a Sapientia Főiskolán. A kétnapos tanácskozás előadói kemény őszinteséggel beszéltek az egyházak Kádár-kori helyzetéről. A háború előtt az egyházak a magyar társadalom szerveződésének legjelentősebb mozgatói voltak. Államként működtek az államban, de együttműködve vele: szociális, oktatási, kulturális hálójuk átfonta az egész nemzetet. Társadalmi presztízsük óriási volt. 1945 és 47 között a koalíciós kormányok teljes vallásszabadságot hirdettek, ez részben működött is. A katolikus egyháztól az 1945-ös földreform során elvették földjeinek négyötödét, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a földbirtok bevételéből iskolát vagy épp kórházat működtet-e a legnagyobb számú hívővel rendelkező keresztény egyház. A hazai németek egy részének kitelepítésével az evangélikus egyház vesztette el híveit. A magyar zsidóságot megtizedelte a holokauszt, vidéken alig maradtak, mondhatni Budapestre korlátozódott hazai jelenlétük. A kommunista ideológia ateista eszmerendszer, az általa ígért osztálynélküli társadalom, kis eufémizmussal élve: földi mennyország, nem volt összeegyeztethető a túlvilági lét elsőségét és a földi életet ennek szolgálatába állító kereszténységgel. A társadalom szellemi állapotának megváltoztatása és kulturális átnevelésének első lépése az egyházak visszaszorítása volt, így Rajk László belügyminiszter már a koalíciós években megkezdte a hadjáratot ellenük. 1946-ban betiltották az egyházakhoz tartozó társadalmi szervezeteket. Főleg az egyházi ifjúsági közösségek helyébe újakat próbáltak létrehozni, így a betiltott Cserkészszövetség tagjai - ha nem lett volna homlokegyenest más az ideológia - átigazolhattak volna a szovjet pionírmozgalom másolataként létrehozott úttörőszervezetbe vagy a Dolgozó Ifjúság Szövetségébe. Az iskolákat államosították, 1949-től a hitoktatást fakultatívvá tették, a tárgyat tanuló nebulók száma drasztikusan fogyott. 1948-ban lemondatták Ravasz Lászlót, a Református Egyház Egyetemes Konventjének elnökét, az evangélikus Ordass Lajos püspököt koncepciós perben elítélték, csakúgy, mint a magyar katolikus egyház vezetőjét, a társadalom körében nagy respektnek örvendő hercegprímást, Mindszenty Józsefet. 1950-ben felszámolták a szerzetesrendeket, tagjait internálták. Létrehozták az Állami Egyházügyi Hivatalt, az egyházak politikai irányítási szervét. Azt a kérdést, hogy miképpen állunk, kedves elvtársak, ebben az esetben az állam és az egyház szétválasztásának kérdésével, nem volt ildomos feltenni. A történelmi egyházak élén álló új vezetők megkötötték a kényszerű alkut a hatalommal, így az a paradox helyzet alakult ki, hogy a hívek és az alsópapság nemcsak a kommunista vezetéssel - politikai szinten - került szembe, hanem az egyházi felsővezetőkkel is. Folytatás a 2. oldalon ► Cifra palota, paneláron Az elmúlt hónapok botrányainak sorában is kiemelkedő umbuldának számít a budai Postapalota értékesítése: az állami tulajdonú Magyar Posta ciprusi cégnek adta el bagóért, hogy helyette egy Guernsey szigetén bejegyzett cégtől béreljen aranyáron székházat. Nem nehéz felfedezni, hogy az ügylet egyfajta sorba illeszkedik: a kormányzati negyed tervét, az MTV-székház, a MÁV-székház elköltöztetését hasonló érvek alapján kezdeményezték a szocialista-szabaddemokrata kormányzatok. A szakmai köntösbe bújtatott indokok körülbelül úgy fogalmazhatók meg, hogy a korábban használt épületek elavultak, felújításuk drága lenne, újat építeni meg sokáig tart, kedvezőbb bérelni, azaz beülni a készbe, még marad is fejlesztésre az eladott, jellemzően jó helyen lévő régi székház árából. Vajon mit szólt volna Sándy Gyula műépítész vagy Hauszmann Alajos professzor, ha megtudja, hogy a népszövetségi kölcsönből épített Postapalotát a kései utódok külvárosi panelházakra jellemző négyzetméteráron adták el? Írásunk a 23-24. oldalon ►