A nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium diplomamunkái, 2005
Vasadi Julianna: A velencei „sárga ház”
A 1- 4 6 ,5 t. V Vasadi Julianna A velencei „sárga ház” Sokat beszélünk róla... A cigánymisszió területén nagymértékű lemaradást könyvelhetünk el. Sokat beszélünk róla, de keveset cselekszünk érdekében. Ezen a téren is legalább a jelenlegi általános kerületi missziós szintre kell eljutnunk a közeljövőben... A Királyhágómelléki Református Egyházkerület az egyházhoz tartozó református cigányság misszióját és szeretetszolgálatát tartja feladatának elsősorban. Mindent megelőzően az egész Egyházkerület területén, valamennyi egyházközségben pontosan számba kell venniük a református cigányokat, s egyházi, társadalmi, kisebbségi, valamint szociális szempontból fel kell mérniük helyzetüket. Valamennyi egyházmegyében, valamint egyházkerületi szinten szervezett, intézményes kereteket kell teremteni a cigánymisszió számára: cigánymissziói központok felállításával, cigánytemplomok építésével, mindezt cigánymissziói szakemberek bevonásával, cigánymissziói bizottságok felállításával. Nagyváradon, az erre a célra kijelölt helyen egyházkerületi cigánymissziói központ alakítandó ki, megfelelő költségvetéssel, a szükséges dologi és személyi feltételek biztosításával. Mihamarabb erre szakosodott cigánymissziói lelkipásztorok szolgálatba állításáról kellene gondoskodni. Az egyházkerület gondoskodjék továbbá a cigány fiatalok alap-, közép- és - lehetőleg - felsőfokú képzéséről, a református cigányság missziói és diakóniai szolgálata érdekében - olvasható mindez a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Programjában, amit tetszetős kivitelű, 72 oldalas füzetecske formában adtak közre, még 2001-ben. „A mélységből kiáltok hozzád, Uram” A Zsoltáros fohászát morzsolgatom magamban. Lassan, ráérősen lépdelek a Kolozsvári úton. Ma mintha kevésbé zavarna a városrész „deklasszáltsága”. Por, piszok, dobhártyát próbáló utcazaj máshol is van, csak éppen kevesebb... A sarki templom tőszomszédságában mégiscsak torkon ragad a látvány. Szinte putrivá lenyűtt egykori büszke váradi épület. Se ablaka, se ajtaja. Se kapuja. Mellette lelakatolt üzlet. Vagy éppenséggel műhely. Talány, hogy mit takar a bádoggal fedett, korhadozó faajtó. És feltűnik a Szülészet régi épülete. Már nyoma sincs a balra, egészen a Köröspartig levivő kis sikátornak. Helyébe több emeletes, Ceauşescu-korabeli épületegyüttes sikeredett. Ez az új szárny szerencsére már nem a kommunizmus „napsütötte tájai fölé” röpít bennünket, hanem szinten tart. Közegészségügyileg. Emberileg. Hiszen az elmúlt több mint öt évtizeden át egyebet sem tanultunk, mint azt, hogy amit a földi reményfelelősök elrontanak, talán a fentiek egyszer még kijavítják, és javunkra fordítják. *&