Napi Délkelet, 1993. március (2. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-01 / 50. szám
NAPI DÉLKELET Politika - humoristaszemmel Nem jellemző a politikai fórumok hangulatára mostanság a jókedv és a derű. Szombaton este a békéscsabai városháza nagytermében mégis jókorákat kacagott a nézőközönség, pedig politikáról, politikusokról esett szó. Hogy ki volt, aki megtette ezt a varázslatot? Farkasházy Tivadarként anyakönyvezték, de mivel utálja saját keresztnevét, leginkább Teddynek szólítják. Közgazdaságtant és matematikát tanult, de dolgozott néhány évig bankban is. Gyakran látjuk a televízió reggeli műsoraiban, olvashatjuk írásait a kéthetente megjelenő Hócipőben és hallgathatjuk a rádiókabarékban. Szóval aligha van valaki, aki ne ismerné, de azt talán kevesen tudják róla, hogy politikusként is hallat magáról, hiszen a Demokratikus Charta szóvivője. A szombati - Szabad Demokrata Estek keretében megtartott - fórumot eredetileg hét órára hirdették, majd később hatra változtatták a kezdés időpontját. Talán ezzel magyarázható, hogy a közönség több mint fele csak a beszélgetés második részét hallhatta. Akik eljöttek - úgy hiszem -, nem csalódtak. Napjaink politikájáról, politikusairól kérdeztek, s Teddy minden válaszába belecseppentett egy kis humort. Úgy beszélt a munkanélküliségről, az inflációról, a tehetetlen miniszterekről és felkészületlen képviselőkről, hogy mosolyognunk, sőt nevetnük kellett. Saját szervezetének, a Chartának lényegét úgy foglalta össze, hogy olyan emberek csoportja, akik egyik pártnak sem akarnak tagjai lenni, de érdeklődnek a politika iránt. A Charta konkrét ügyeket megoldani nem képes, de létezése, jelzései talán jó irányba terelik a hibákra hajlamos vezetőket. (ge.) FOTÓ: BARTOLF ÁGNES Teddy, a Charta szóvivője 1993. MÁRCIUSI., HÉTFŐ „...rántottából tojást már jóval nehezebb” Talán emlékeznek: „Tovább a nyugodt úton.” Ezzel a címmel közöltünk exkluzív interjút a napokban dr. Kónya Imrével, az MDF képviselőcsoportjának vezetőjével. Szombat este személyesen találkozhattak az érdeklődők Békéscsabán, a Nagy Imre téri székházban az MDF frakcióvezetőjével. A lakossági fórum résztvevői meggyőződhettek arról, hogy bármilyen nyugodt az út, melyet a Demokrata Fórum kijelölt, buktató azért akad rajta jócskán... Mert ezt bizonyították az elhangzott vélemények s a frakcióvezetőhöz intézett kérdések egyaránt. Hogy mi mindenről esett szó a több mint kétórás eszmecserén? Például arról, hogy elvenni könnyű volt a földet, de visszaadni... „A tojásból egyszerű rántottét csinálni, de a rántottéból tojást már jóval nehezebb feladat” - mondta Kónya Imre, majd hozzáfűzte: a nehézségek ellenére a földek 70 százalékát megmozgatták. S ha már a gazdaságról esett szó, az előadó szólt a magántulajdonon alapuló piacgazdaságról is, mely nemcsak azért követendő út, mert „senki nem talált ki jobbat”, hanem mert „kipróbált”, még ha nem is tudjuk, mikor jutunk a végére (egyesek szerint túl lassan, mások szerint túl gyorsan zajlik a privatizáció). Természetesen több hozzászólót foglalkoztatott a Magyar Demokrata Fórum és a Magyar Út kapcsolata. Kónya Imre a kialakult helyzet részletes elemzését követően leszögezte: a Magyar Út Körök mozgalma nem épülhet a Demokrata Fórum szervezeteire. Hely hiányában nem vállalkozhatunk arra, hogy minden kérdést felidézzünk. Többen foglalkoztak például napjaink külpolitikájával, az igazságtétellel... Mások arra kerestek választ, mire alapozza optimizmusát az MDF, hiszen - ezt többen is felvetették - a legutóbbi békéscsabai képviselőválasztás is azt bizonyította, sokat veszített népszerűségéből a Demokrata Fórum az utóbbi időben. „Az emberek realitásérzékében bízunk - kezdte válaszát Kónya Imre -, abban, hogy nem akarnak kommunizmust, s azt mondják, ezek megtettek mindent annak érdekében, hogy valami elinduljon... A választók többsége - tette hozzá - nem ökölrázást akar, hanem nyugalmat...” Az MDF képviselőcsoportjának vezetője végül az MDF hatodik országos gyűlésén megfogalmazott programra hívta fel a figyelmet: - A jövőben is nyitottan kívánunk politizálni - szögezte le -, a legszélesebb rétegek érdekeit is figyelembe véve. A lakossági fórumot követően az MDF békéscsabai szervezetének rendezésében jótékonysági bált tartottak a Fiume Szálló télikertjében, melynek bevételét a marosvásárhelyi elítéltek és családtagjaik megsegítésére fordítják. N. Á. FOTÓ: BARTOLA ÁGNES „A választók többsége nem ökölrázást akar...” Akkor hát lesz óvodai nyelvoktatás, vagy sem? Zsuzsika gondterhelten ráncolja homlokát. Mindjárt kezdődik a babazsúr és még meg sem terített. Ügyesen lesimítja az abroszt, aztán komótosan rakosgatni kezdi a kistányérokat: „Einz, zwei, drei...” Kérem, ne gondolják, hogy Ausztriában jártunk látogatóban! Ha hiszik, ha nem, egy békéscsabai óvodában lehettünk tanúi e kedves jelenetnek. Aztán megtudtuk azt is, hogy ez idáig számos testvérintézményben fáradoztak azon az óvónők, hogy az apróságok megbarátkozzanak valamilyen idegen nyelvvel. Hogy a jövőben is folytatják-e áldásos tevékenységüket? Nos, januárban(!) a polgármesteri hivatal oktatási irodájától levél érkezett a békéscsabai óvodák vezetőihez, mely szerint: „... az óvoda a nevelőmunka keretén belül csak a Művelődési és Közoktatási Minisztérium engedélyével folytathat nyelvoktatást.” E miniszteri állásfoglalásról, s az óvodai nyelvoktatás jövőjéről beszélgettünk dr. Bukovinszky Istvánnéval, az ILS Békéscsabai Nyelviskola ügyvezető igazgatójával. - A napokban olyan óvónőkkel találkoztam, akik az önök módszertani tanfolyamára járnak. Befizették a tandíjat, megvásárolták a könyveket, utaztak hónapról hónapra Szeghalomról, Dévaványáról - ki honnan -, hogy még felkészültebbek legyenek. Minden hiábavaló lett volna? És éppen a tanfolyam közepén érte őket ez a sokk! Valóban elbizonytalanodtak egy kissé, amit nem csodálok. Ha betartva a minisztériumi állásfoglalást, az óvodai idő végére vagy szombatra teszik ezeket a foglalkozásokat, ilyen erővel akár le is mondhatnának róluk. Hiszen a gyerekek este már fáradtak, a szülők is sietnek haza. Szombaton? Ki viszi ezért a gyereket az óvodába? - És akkor a fűtésről és egyéb költségekről nem is beszéltünk... Akkor hát semmi kilátás? - Nem adom fel olyan könnyen. Nyelviskolánk már összeállította azt a szakanyagot, melyet elküldünk a minisztériumnak. Bízom benne, hogy mielőbb megkapják az engedélyt e programra az azt kérő óvodák. - És ha nem? - Akkor sem adom fel. Megyek tovább. - Miért tartja olyan fontosnak, hogy már az óvodában nyelvet tanuljanak a gyerekek? - Engedje meg, hogy a magam tapasztalataira hivatkozzam. Baranyában nőttem fel egy svábok lakta településen, egy Romániából áttelepült csángó családban. Jól emlékszem, miként keveredett a német, a szlovák és az archaikus magyar nyelv használata, s arra is jól emlékszem, ha találkoztam egy sváb bácsival, természetes volt, hogy németül köszöntem neki. Ebből, s néhány esztendei általános iskolai nyelvtanulásból élek ma is... - Ezt értsem úgy, hogy ebben a korban a legfogékonyabbak a gyerekek az új nyelv befogadására? - Ennél is fontosabbnak tartom, hogy az általános iskolában biztonságérzettel kezd a gyerek, hiszen ha megkezdődik a tanítás, ő újra és újra tapasztalhatja, ezt már tudja, s ez nagyon pozitív érzés a kisiskolásnak. Ha már az iskolánál tartunk... A minisztériumi állásfoglalás nemcsak az óvodákra, de az általános iskolák első két évfolyamára is vonatkozik. Pedig ha az óvoda után megszakad a nyelvtanítás... - Szólna néhány szót az ILS iskolahálózatról, s arról, hogyan tudják segíteni a pedagógusokat a nyelvtanításban? - Angol és német nyelvű módszertani tanfolyamainkon túl, nyáron szeretnénk intenzív nyelvtanfolyamokat hirdetni számukra. Tartunk továbbképzéseket is és tervezzük, hogy szlovák és román nyelvből is elkészítjük azt a módszertani csomagot, melyet jól hasznosíthatnak a nemzetiségi nyelvoktatásban. Köszönöm a beszélgetést. Nagy Ágnes (A SZERZŐ FELVÉTELE)