Napi Délkelet, 1993. március (2. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-01 / 50. szám

NAPI DÉLKELET Politika - humoristaszemmel Nem jellemző a politi­kai fórumok hangulatá­ra mostanság a jókedv és a derű. Szombaton este a békéscsabai vá­rosháza nagytermében mégis jókorákat kaca­gott a nézőközönség, pedig politikáról, politi­kusokról esett szó. Hogy ki volt, aki meg­tette ezt a varázslatot? Farkasházy Tivadar­­ként anyakönyvezték, de mivel utálja saját ke­resztnevét, leginkább Teddy­nek szólítják. Közgazdaságtant és matematikát tanult, de dolgozott néhány évig bankban is. Gyakran látjuk a televízió reggeli műsoraiban, olvashat­juk írásait a kéthetente megjelenő Hócipőben és hallgathatjuk a rádió­kabarékban. Szóval aligha van valaki, aki ne ismerné, de azt talán kevesen tudják róla, hogy politikusként is hallat magáról, hiszen a Demokratikus Charta szóvivője. A szombati - Szabad Demokrata Estek kere­tében megtartott - fóru­mot eredetileg hét órára hirdették, majd később hatra változtatták a kez­dés időpontját. Talán ezzel magyarázható, hogy a közönség több mint fele csak a beszél­getés második részét hallhatta. Akik eljöttek - úgy hiszem -, nem csalód­tak. Napjaink politiká­járól, politikusairól kér­deztek, s Teddy min­den válaszába bele­cseppentett egy kis hu­mort. Úgy beszélt a munkanélküliségről, az inflációról, a tehetetlen miniszterekről és felké­születlen képviselők­ről, hogy mosolyog­nunk, sőt nevetnük kel­lett. Saját szervezeté­nek, a Chartának lé­nyegét úgy foglalta össze, hogy olyan em­berek csoportja, akik egyik pártnak sem akarnak tagjai lenni, de érdeklődnek a politika iránt. A Charta konkrét ügyeket megoldani nem képes, de létezé­se, jelzései talán jó irányba terelik a hibák­ra hajlamos vezetőket. (g­­e.) FOTÓ: BARTOLF ÁGNES Teddy, a Charta szóvivője 1993. MÁRCIUSI., HÉTFŐ „...rántottából tojást már jóval nehezebb” Talán emlékeznek: „To­vább a nyugodt úton.” Ez­zel a címmel közöltünk ex­kluzív interjút a napokban dr. Kónya Imrével, az MDF képviselőcsoportjának ve­zetőjével. Szombat este személyesen találkozhat­tak az érdeklődők Békés­csabán, a Nagy Imre téri székházban az MDF frakci­óvezetőjével. A lakossági fórum résztvevői meggyő­ződhettek arról, hogy bár­milyen nyugodt az út, me­lyet a Demokrata Fórum ki­jelölt, buktató azért akad rajta jócskán... Mert ezt bi­zonyították az elhangzott vélemények s a frakcióve­zetőhöz intézett kérdések egyaránt. Hogy mi minden­ről esett szó a több mint kétórás eszmecserén? Pél­dául arról, hogy elvenni könnyű volt a földet, de vis­­­szaadni... „A tojásból egy­szerű rántottét csinálni, de a rántottéból tojást már jó­val nehezebb feladat” - mondta Kónya Imre, majd hozzáfűzte: a nehézségek ellenére a földek 70 száza­lékát megmozgatták. S ha már a gazdaságról esett szó, az előadó szólt a ma­gántulajdonon alapuló pi­acgazdaságról is, mely nemcsak azért követendő út, mert „senki nem talált ki jobbat”, hanem mert „kipró­bált”, még ha nem is tudjuk, mikor jutunk a végére (egyesek szerint túl lassan, mások szerint túl gyorsan zajlik a privatizáció). Természetesen több hoz­zászólót foglalkoztatott a Magyar Demokrata Fórum és a Magyar Út kapcsolata. Kónya Imre a kialakult hely­zet részletes elemzését kö­vetően leszögezte: a Ma­gyar Út Körök mozgalma nem épülhet a Demokrata Fórum szervezeteire. Hely hiányában nem vál­lalkozhatunk arra, hogy minden kérdést felidéz­zünk. Többen foglalkoztak például napjaink külpoliti­kájával, az igazságtétellel... Mások arra kerestek vá­laszt, mire alapozza opti­mizmusát az MDF, hiszen - ezt többen is felvetették - a legutóbbi békéscsabai kép­viselőválasztás is azt bizo­nyította, sokat veszített népszerűségéből a De­mokrata Fórum az utóbbi időben. „Az emberek reali­tásérzékében bízunk - kezdte válaszát Kónya Im­re -, abban, hogy nem akarnak kommunizmust, s azt mondják, ezek megtet­tek mindent annak érdeké­ben, hogy valami elindul­jon... A választók többsége - tette hozzá - nem ökölrá­zást akar, hanem nyugal­mat...” Az MDF képviselő­­csoportjának vezetője vé­gül az MDF hatodik orszá­gos gyűlésén megfogalma­zott programra hívta fel a figyelmet: - A jövőben is nyitottan kívánunk politizál­ni - szögezte le -, a leg­szélesebb rétegek érdekeit is figyelembe véve. A lakossági fórumot kö­vetően az MDF békéscsa­bai szervezetének rende­zésében jótékonysági bált tartottak a Fiume Szálló té­likertjében, melynek bevé­telét a marosvásárhelyi el­ítéltek és családtagjaik­­ megsegítésére fordítják. N. Á. FOTÓ: BARTOLA ÁGNES „A választók többsége nem ökölrázást akar...” Akkor hát lesz óvodai nyelvoktatás, vagy sem? Zsuzsika gondterhel­ten ráncolja homlokát. Mindjárt kezdődik a ba­bazsúr és még meg sem terített. Ügyesen lesimít­ja az abroszt, aztán ko­mótosan rakosgatni kez­di a kistányérokat: „Einz, zwei, drei...” Kérem, ne gondolják, hogy Ausztriában jártunk látogatóban! Ha hiszik, ha nem, egy békéscsa­bai óvodában lehettünk tanúi e kedves jelenet­nek. Aztán megtudtuk azt is, hogy ez idáig szá­mos testvérintézmény­ben fáradoztak azon az óvónők, hogy az aprósá­gok megbarátkozzanak valamilyen idegen nyelv­vel. Hogy a jövőben is folytatják-e áldásos te­vékenységüket? Nos, ja­­nuárban(!) a polgármes­teri hivatal oktatási iro­dájától levél érkezett a békéscsabai óvodák ve­zetőihez, mely szerint: „... az óvoda a nevelő­munka keretén belül csak a Művelődési és Közoktatási Minisztéri­um engedélyével folytat­hat nyelvoktatást.” E mi­niszteri állásfoglalásról, s az óvodai nyelvoktatás jövőjéről beszélgettünk dr. Bukovinszky István­­néval, az ILS Békéscsa­bai Nyelviskola ügyveze­tő igazgatójával. - A napokban olyan óvónőkkel találkoztam, akik az önök módszerta­ni tanfolyamára járnak. Befizették a tandíjat, megvásárolták a köny­veket, utaztak hónapról hónapra Szeghalomról, Dévaványáról - ki hon­nan -, hogy még felké­szültebbek legyenek. Minden hiábavaló lett volna?­­ És éppen a tanfo­lyam közepén érte őket ez a sokk! Valóban elbi­zonytalanodtak egy kis­sé, amit nem csodálok. Ha betartva a minisztéri­umi állásfoglalást, az óvodai idő végére vagy szombatra teszik ezeket a foglalkozásokat, ilyen erővel akár le is mond­hatnának róluk. Hiszen a gyerekek este már fá­radtak, a szülők is siet­nek haza. Szombaton? Ki viszi ezért a gyereket az óvodába? - És akkor a fűtésről és egyéb költségekről nem is beszéltünk... Akkor hát semmi kilá­tás? - Nem adom fel olyan könnyen. Nyelviskolánk már összeállította azt a szakanyagot, melyet el­küldünk a minisztérium­nak. Bízom benne, hogy mielőbb megkapják az engedélyt e programra az azt kérő óvodák. - És ha nem? - Akkor sem adom fel. Megyek tovább. - Miért tartja olyan fontosnak, hogy már az óvodában nyelvet tanul­janak a gyerekek? - Engedje meg, hogy a magam tapasztalataira hivatkozzam. Baranyá­ban nőttem fel egy svá­bok lakta településen, egy Romániából áttele­pült csángó családban. Jól emlékszem, miként keveredett a német, a szlovák és az archaikus magyar nyelv használa­ta, s arra is jól emlék­szem, ha találkoztam egy sváb bácsival, ter­mészetes volt, hogy né­metül köszöntem neki. Ebből, s néhány eszten­dei általános iskolai nyelvtanulásból élek ma is... - Ezt értsem úgy, hogy ebben a korban a legfogékonyabbak a gyerekek az új nyelv befogadására? - Ennél is fontosabbnak tartom, hogy az általános iskolában bizton­ságérzettel kezd a gyerek, hiszen ha megkezdődik a tanítás, ő újra és újra ta­pasztalhatja, ezt már tudja, s ez nagyon pozi­tív érzés a kisiskolásnak. Ha már az iskolánál tar­tunk... A minisztériumi állásfoglalás nemcsak az óvodákra, de az ál­talános iskolák első két évfolyamára is vo­natkozik. Pedig ha az óvoda után megsza­kad a nyelvtanítás... - Szólna néhány szót az ILS iskolahá­lózatról, s arról, ho­gyan tudják segíteni a pedagógusokat a nyelvtanításban? - Angol és német nyelvű módszertani tanfolyamainkon túl, nyáron szeretnénk in­tenzív nyelv­tanfolyamokat hirdetni számukra. Tartunk to­vábbképzéseket is és tervezzük, hogy szlo­vák és román nyelvből is elkészítjük azt a módszertani csoma­got, melyet jól haszno­síthatnak a nemzetisé­gi nyelvoktatásban.­­ Köszönöm a be­szélgetést. Nagy Ágnes (A SZERZŐ FELVÉTELE)

Next