Napi Délkelet, 1993. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-02 / 178. szám

1993. AUGUSZTUS 2., HÉTFŐ Megkezdte adását a Dráva rádió A hazai rádiózás történetének különleges eseménye volt tegnap a Dráva Rádió megszólalása. A 91,2 megaherzes ultrarövid hullámon hallható adást ugyanis horvát területről sugározzák Dél-Magyaror­­szágra, de fogható lesz a Vajdaságban és erdély-kö­­zeli területeken is. Balogh Zoltán, a Dráva rádió fő­­szerkesztője és Jánosi Károly, az Eszéki Baranya Rádió igazgatója az MTI pécsi munkatársának el­mondták, hogy az új rádiót magyar-horvát vegyes­vállalat működteti. A műsort pécsi rádiós­ stáb készíti az eszéki stúdióban, azt egy horvát területen álló adóantennáról sugározzák Magyarország, Vajda­ság és Erdély irányába. Az alapítók szerint a Dráva Rádió jogilag nem kifogásolható módon előzte meg a frekvenciamoratórium feloldását. Egy holland ha­jórádió példáját követve „nemzetközi vizekre” evez­tek, s a határon túlról kezdték meg műsoraik sugár­zását a Baranya rádiótól - hajnali öt és délután négy óra között - bérelt URH-sávon. (Részleteket július 27-i, keddi számunkban olvas­hattak - a szerk.) Akkor szoptassunk! „Gyermekünk megszületése életünk legnagyobb csodája, mérhetetlen boldogsága. Szeretnénk, ha kiegyensúlyozottan és egészségesen fejlődne, sze­retnénk megóvni őt minden veszélytől és betegség­től. A szoptatás az a csodaszer, mely minderre egy­szerre képes” - olvasható az Anyatej Világnapja (augusztus 1.) alkalmából kiadott nyílt levélben, amelyet Pusztai Erzsébet, a Népjóléti Minisztérium államtitkára és Kecskeméti Edit, az UNICEF Magyar Nemzeti Bizottságának igazgatója írt alá. A Magyar Védőnők Egyesületének elnöke, Bognárné Várfalvi Marianna elmondta: Az Anyatej Világnapja alkalmá­ból nemcsak Budapesten tartottak rendezvényeket, hanem az egész országban. Magyarországon 4500 védőnő dolgozik, egyesületüknek 3500 tagja van. Napi feladatuknak tekintik az anyatejes táplálás népszerűsítését, mert az újszülött számára az a ne­dű a legjobb, legfontosabb. Túri vásár ’93 Fél évszázad után tegnap ismét megrendezték a múltban hagyományos, történelmi nevezetességű Túri Vásárt. A Túri Vásár '93 és Fesztivál elnevezé­sű programban volt kirakodó- és állatvásár, a belvá­ros főterén pedig vállalatok, magánkereskedők, kisi­parosok, népművészek, népi iparművészek, mézes­­kalácsosok, ötvösök, korongozó fazekasok, bőrdísz­művesek és más szakmabeliek kínálták portékáikat. A Móricz Zsigmond könyvtár és a közösségi ház előtt egész napos gazdag folklórprogram szórakoz­tatta a sokaságot. A Hét Vezér és Hét Törzs Alapítvány tábora Második táborát nyitotta meg vasárnap a Tiszaföld­­vári Hét Vezér, illetve a Hét Törzs Alapítvány Szolno­kon a Pálfy János szakközépiskolában. A táborban 140 határainkon túl élő középiskolás diák készül fel „A magyar nép története” című nagyszabású törté­nelmi vetélkedőre, amelyet 1996, a Honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére rendeznek. Egy másik táborban csángó gyermekek háromhetes speciális szakmai programon vesznek részt: magyar nyelven tanulnak írni-olvasni. BÉKÉS MEGYEI KÖZÉLETI NAPILAP Szerkesztőság Aa kiadó: 5600 Békéscsaba, Alsó-Köröa sor 2. Telefon/fax: (66) 448-585 Hirdetésfelvétel: 442-596 Fülelős szerkesztő: Kőhalmi Endre Kiadó: BÉDÉKÁ Kft. Készült: a Denbindar Bt. Színes Lap- és Könyvnyomdájában, Békéscsaba, Kétegyházi út 18. Terjeszti: a Magyar Posta. A lap előfizethető a postai kézbesítőknél és a postahivatalokban. NAPI DÉLKELET A KÉPVISELŐK AZ ÚJSÁGBÓL TUDHATTÁK MEG... Kitörölték a piros-fehér-zöldet az eleki címerből Hosszas huzavona után ez év március 1-én megalkotta az eleki cí­merről szóló rendeletet a testület. Azt hihettük, hogy ezután már csak az ünnepélyes zászlóava­tás, s az eleki címer sok­szorosítása következik. Tévedtünk. Áprilisban Németor­szágból Elekre érkezett Josef Schneider (a volt elekiek egyik markáns személyisége), s miután tanulmányozta a művet a polgármesteri hivatalban, kijelentette: nem tetszik neki, hogy a címerben szereplő sarlós boldo­gasszony olyan „kurvás” „ledér" (a ténylegesen használt kifejezés nem deríthető ki) - rövid a szoknyája és piros-fehér­­zöldbe van öltöztetve. Jobban megfelelne a hosszú, tiszta fehér ruha. Ez elég volt Szántó Ist­vánnak, Elek polgármes­terének, hogy újrarajzol­tassa az eleki címert. Mi­vel az eredeti rajzoló ön­­kormányzati módosító rendelet hiányában nem volt erre hajlandó, újabb kivitelező után nézett. Július 13-án rövid új­sághír közölte a nagyvi­lággal, hogy Eleken „Ge­­rolshofen - az eleki né­metség származási helye - tanácsait megfogadva történelmi­­ és heraldikai indíttatású módosításokat hajtanak végre a címe­ren.” Egy hétköznapi telepü­lésen a képviselő-testület erre már felkapta volna a fejét. Nem így Eleken. E sorok írójának sokat kel­lett szaladgálnia, míg el­érte, hogy egy képviselő­nő legalább szóba hozza a július 26-i önkormány­zati ülésen az ügyet. Ezen az ülésen Szántó István polgármester kö­zölte, hogy már másnap nyomdai sokszorosításra kerül a módosított címer, valamint a falu zászlajára is kezdik felhímezni ugyanezt. Elmondta, hogy mivel lényegtelen a módosítás, s az önkor­mányzati rendelet nem tartalmazza a ruházat színleírását, ezért nem hozta a testület elé. Ez­után a jegyző helyettese kijavította a falu első em­berét, mondván, hogy bi­zony szóról szóra le van írva: piros mellény, fehér kötő, zöld szoknya a ru­házat. Az ezt követő parázs vi­tában e sorok írója azt fej­tegette, hogy mennyire sérti a nemzeti érzést, ha egy külföldi állampolgár óhajára kitörlik a nemzeti színeket az eleki címer­ből. Rapajkó Tibor, a cí­meralkotást kezdeménye­ző történelemtanár vi­szont úgy vélte, hogy a volt eleki németek 46 éve tartó ragaszkodása szülő­falujukhoz becsülendő, s kívánságuk méltánylan­dó. Több képviselő előtt vi­lágosodott meg, hogy tényleg: egy szent öltözé­kének inkább fehérnek kellene lennie. Megje­gyezhetjük, hogy márci­usban, másfél évi előké­szítést követően, általá­nos ovációval fogadták el a címer eredeti változatát. Jellemzően előbb a képviselők nem érezték, hogy bármit is kellene tenniük ebben az ügyben. Végül a címermódosítás­hoz egy szavazással hoz­záigazították a rendeletü­­ket! Az egyetlen ellenszava­zatot Békési Sándor adta le, az a véleménye: - Személy szerint ne­kem mindegy, hogy mi­lyen színű ruhába van öl­töztetve a sarlós boldo­gasszony, de elvből sza­vaztam a módosítás el­len. Ilyen módszerrel nem lehet rendeletet módosí­tani, hogy előbb újrarajt­­zoltatják, azután napi­rendre sem kerül, előter­jesztés sincs, csak meg­szavaztatják utólag. Ezt bármikor megcsinálhatják ezután is velünk. Durst Ferencné, a pénzügyi-ellenőrző bizott­ság elnöke, aki szóba hozta az ülésen a címer ügyét, igennel szavazott: - Tetszett az új változat. De hogy újságból kell megtudjuk, hogy megvál­toztatták a címerünket...! Szántó István semmibe veszi a testületet. Úgy tű­nik, mindig előre eldöntik egyesek szűk körben a dolgokat, azután velünk megszavaztatják. Egye­lőre még nem tudom, hogy milyen alapon fizet­te ki a polgármester a grafikust, hiszen az előző változat díjazását a testü­let szavazta meg annak idején. 1991 nyarán, amikor először lett bemutatva a címer, Szántó István azt kifogásolta rajta, hogy nincs benne jelkép az el­múlt negyven évből (ő 15 évig volt tanácselnök). Nos, ha már önkényesen megváltoztatta most az eleki címert, a sarlós bol­dogasszony másik kezé­be nyugodtan rakathatott volna egy kalapácsot. Hűen fejezte volna ki­ a mai eleki állapotokat is. Gál István: Elek A címer - színek nélkül

Next