Napi Gazdaság, 2006. január (16. évfolyam, 1-22. szám)

2006-01-02 / 1. szám

Y VERES JÁNOS PÉNZÜGYMINISZTER „Lényegesen jobban élünk, mint négy évvel ezelőtt” - Mit gondol, elveszteget­tünk egy évet 2005-ben vagy közelebb kerültünk az euró be­vezetéséhez? - Természetesen közelebb ke­rültünk az euró bevezetéséhez. Változatlanul azzal számolunk, hogy 2008-ban teljesítjük a maastrichti kritériumokat, és 2010-ben már euróval fizetünk. Magyarország évről évre jobban felkészültté válik a csatlakozás­ra, amiben nagy szerepe van an­nak, hogy a növekedés gyors, 2- 3 százalékponttal gyorsabb, mint az Európai Unió átlaga. Előreléptünk a kritériumok teljesítésében is. Míg a korábbi években úgy tűnt, nem boldogu­lunk az inflációval - talán min­denki emlékszik, hogy az előző kormány idején ez 10 százalék körüli szinten beragadt -, most látható, kedvezően alakul, gya­korlatilag beköszöntött az ársta­bilitás időszaka. Ennek megfe­lelően a korábbi magas szinthez képest a kamatok is csökkentek. - Az államháztartás viszont sebezhető pontunk. Mire jutot­tunk e téren tavaly? - A pénzforgalmi hiány nem lesz nagyobb, mint amit a par­lament elfogadott és az autópá­lyákkal módosított, uniós mód­szerrel készített büdzsé számai is megvalósulnak. Az előbbi de­ficit a jelenlegi prognózisunk szerint - önkormányzatok nél­kül - 1000 milliárd forintnál valamivel kevesebb lesz, az eredményszemléletű hiány pe­dig nem fogja meghaladni a GDP 6,1 százalékát.­­ Az eurókritériumok közül az államadóssággal lehetnek még gondok az ellenzék szerint. Valós ez a veszély? Miért nö­velik jelentősen a forintban jegyzett kibocsátást 2006-ban?­­ Az államadósság szintje a GDP 60 százaléka alatt van, és a következő években is ott ma­rad. Magyarország nem eladóso­dott ország: abban a közösség­ben, amelynek 2004 májusában tagja lettünk, az eladósodottsági szint az Eurostat legfrissebb ada­tai szerint 63,4 százalék, s egy másik, szűkebb közösség eseté­ben, amelyhez 2010-ben kívá­nunk csatlakozni, ez a szint még magasabb, 70,8 százalék. Egyéb­ként ebben a közösségben van számos jó nevű ország, amelynél ez a mutató 100 százalék köze­lében alakul. Az, hogy miként alakul az adósság finanszírozása, fontos gazdaságpolitikai döntés. Valóban nő a forintban jegyzett kibocsátás, miközben a deviza­kibocsátás csökken. Úgy gondol­juk, hogy az adósságfinanszíro­zásban a hazai piacnak kell meg­határozó szerepet betöltenie. - A konvergenciaprogram­ban 2010-es euróbevezetésből indulnak ki. Van esetleg más forgatókönyv is? - Forgatókönyv egy van, még­pedig a novemberben aktuali­zált konvergenciaprogram. Ez a program változatlanul 2010-es eurózóna-csatlakozással számol. Az azonban tény, hogy ennek ér­dekében ambiciózus államház­tartási hiánymérséklést vázol fel 2006-ra, 2007-re és 2008-ra. Ezek a célok szerintünk megva­lósíthatók, és nemcsak az euró bevezetése érdekében, hanem azért is, hogy a gazdaság azon a fenntartható növekedési pályán maradjon, amelyre a 2001-2002- es kisiklást követően 2003- ban és 2004-ben ismét si­került visszaállni. Természete­sen ahhoz, hogy ezek a célok megvalósuljanak, átfogóbb, az államháztartás struktúráját érin­tő intézkedésekre, reformlépé­sekre is szükség van, ilyenekre készülünk. Számos olyan döntés született 2005-ben, amelyek ezeket megalapozzák.­­ Az ötéves adóprogramot el­fogadta a parlament, ha mégis letérne a kijelölt pályáról a büdzsé az előttünk álló évek­ben, mely adóknál képzelhető el beavatkozás? - A vállalkozások adócsök­kentést, stabilitást, kiszámítha­tóságot várnak a kormánytól. Úgy gondoljuk, hogy az ötéves adóprogram ennek megfelel. Arra még nem volt példa, hogy egy kormány ennyi időre előre meghatározza az adórendszer legfőbb elemeit. Nem döntöt­tünk el mindent, ilyen például az iparűzési adó, ahol arról ha­tároztunk, hogy jövőre a duplá­ja írható le a kifizetett iparűzé­si adónak a társasági nyereség­adó-alapban, 2007 végével pe­dig megszüntetjük a teljes ipar­űzési adót. De azt már most ki­látásba helyeztük, hogy lesz azért olyan helyi adó, amelyet a vállalkozásoknak kell fizetni­ük az önkormányzatoknak. Ez azonban nem olyan lépés, amely a büdzsé esetleges gond­jai miatt várható. Arról van szó, hogy biztosítanunk kell az ön­­kormányzatok megfelelő finan­szírozását, és ebben a tekintet­ben a helyi adók szerepe to­vábbra is fontos marad. - Milyen gazdaságfejlesztési programra számíthatnak kö­zéptávon a vállalkozások, ha az MSZP kormányozna a kö­vetkező négy évben? - A vállalkozásoknak bizton­ságot ígérünk. Nem kell attól tartaniuk, hogy majd valaki „nyo­matékosan kérni fogja” őket, hogy az állam által fontosnak tartott, tulajdonukba került va­gyontárgyaikat adják vissza. Pi­acgazdaságot építünk, amelyben az állam megfelelő feltételeket biztosít a gazdaság szereplőinek a működéshez, a fejlődéshez, a növekedéshez. Összességében az adó- és járulékcentralizáció szá­mottevően mérséklődik a követ­kező öt évben. Az előző négyéves időszakban ez a centralizáció GDP-arányosan 39 százalék fe­lett volt, 2005-re 38 százalékra csökkentettük és 2008-ra meg­közelíti a 34 százalékot. Mind­ez persze azt is feltételezi, hogy az állam egyre inkább hatéko­nyabban fog működni, csökken a bürokrácia, csökken az állami költekezés. - A Financial Times decem­beri Magyarország-mellékleté­­ben arról írt, hogy a magyarok jobban élnek, mint valaha. Ön mit gondol erről? És ha a fenti állításban a lakosságot a vál­lalkozásokkal helyettesítjük be? - Szerintem érdemes meg­vizsgálni a statisztikai adatokat is, mit mutatnak ebben a kér­désben. 2001 óta a nyugdíjak reálértéke valamivel több mint 35 százalékkal emelkedett. De közel hasonló felzárkózást sike­rült végrehajtani a bérekben is. Kétségtelen, hogy lényegesen jobban élünk, mint négy évvel ezelőtt. Azt is tudom, hogy nem mindenki tartozik a szerencsés nyertesek közé, nem kevesen vannak azok, akiknek a helyze­te csak alig vagy egyáltalán nem lett jobb. Ezért is teszünk meg minden erőfeszítést annak érde­kében, hogy a gazdaság gyorsab­ban fejlődjön, hogy ez a fejlődés ne csak az ország egyes térsége­it érintse, hogy azok a különb­ségek, amelyek a Duna bal illet­ve jobb partja között kialakultak, csökkenjenek. A vállalkozások helyzetét pe­dig világosan mutatja, hogy nőtt a nyereségük, s bár mérsékeltük az elvonást, mégis több adót fi­zetnek, igaz, nem is lehet ez másképp. Ha egy ország gyorsan fejlődik, ha a növekedés négy százalék közelében van, illetve a fölötti, ha az export növekedé­si üteme két számjegyű, ha a be­ruházások már több éve igen di­namikusak, akkor e számok mögött virágzó vállalkozásoknak kell lenniük. 1957. február 5-én született Nyírbátorban. 1981-ben a Debreceni Agrártudomá­nyi Egyetemen általános agrármérnöki képzettséget, 1985-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen mérnök-szakközgazdász oklevelet és egye­temi doktori címet szerzett. 1994 óta országgyűlési képviselő. 2003 márciu­sától 2004 októberéig a Pénzügyminisztérium államtitkára, 2004 októberétől a MeH politikai államtitkára. 2005. április 25-től pénzügyminiszter. Nős, felesé­ge magánügyvéd, két fiuk született. forrás: www.mszp.hu,www.p­m.hu *■ AZ OLDALT ÍRTA: BAKA ZOLTÁN, FOTÓK: PELSŐCZY CSABA VARGA MIHÁLY VOLT PÉNZÜGYMINISZTER, A FIDESZ GAZDASÁGPOLITIKUSA „Öntömjénezés helyett a munkára koncentráljanak!” 1965. január 26-án született Karcagon. 1983-ban a karcagi Gábor Áron Gimná­ziumban érettségizett. 1989-ben az MKKE áruforgalmi szakán szerzett diplo­mát. A Szolnoki Gazdasági Főiskola címzetes főiskolai tanára. 1990 óta or­szággyűlési képviselő. 1998—2000-ig a Pénzügyminisztérium politikai állam­titkára, 2001—2002-ig pénzügyminiszter. Nős, felesége vegyész, három gyer­mekük született. forrás: www.hdesz.hu - Milyennek értékeli a magyar gazdaság ta­valyi teljesítményét, illetve mit vár a most in­duló esztendőben? - Azok a területek, amelyeket a kormány nem befolyásol, jól működnek, a gazdaságpolitikával azonban már komolyabb problémák vannak. Laza a költségvetési politika, sok az indokolatlan álla­mi kiadás, a gazdaságirányítás koncepciótlan. Ez minden bizonnyal így marad ez év tavaszáig. Azt gondolom, hogy még pár ilyen elvesztegetett év, és a korábbi előnyünk elfogy az olyan országok­kal szemben is, mint az épp csatlakozni készülő Románia vagy Bulgária. A gazdaságpolitika irá­nyítói ma tévúton járnak. Miközben a választók 100 millióiból győzelmi jelentéseket küldenek, az államháztartási helyzet a jéghegy felé haladó Titanic állapotát mutatja.­­ Ismert a Fidesz lesújtó véleménye a 2006- os költségvetésről. Ha győznek a választáson, pótköltségvetést nyújtanak be?­­ Nem tudom, hogy ma van-e olyan ember az országban, aki pontosan ismeri a helyzetet, azt, hogy milyen költségvetést is rakott össze a kor­mány. Ezért a legelső lépés, ha bizalmat kapunk a választáson, hogy számba vesszük, hol is tartunk. Tiszta képet kell kapnunk a költségvetésről, Ma­gyarország állapotáról. Tarthatatlan, hogy a kor­mány félrevezeti az Európai Uniót az államház­tartási számokkal kapcsolatban, a magyar válasz­tókat pedig mind a magyar számok, mind az uni­ós támogatások tekintetében. Csak az állapotfel­mérés után lehet eldönteni, hol van azonnali be­avatkozásra szükség, hol kell változtatni és hol vannak olyan kezdeményezések, amelyeket meg kell tartanunk, amelyeket érdemes felgyorsíta­nunk. Újra a térség növekedési átlaga felé kell vin­ni Magyarország gazdasági növekedését. Erre van reális lehetőség. - Hogyan lehet szinkronba hozni a párt által szorgalmazott radikális adócsökkentést és a költségvetési egyensúly megőrzését? - Szerencsére nem kell újból feltalálnunk a spa­nyolviaszt. Egyrészt hozzánk hasonló országok már csökkentettek adót úgy, hogy az dinamizálta a gazdaságot, és a bevétel sem csökkent. Többen fizetünk adót, de személyenként kevesebbet. Gon­doljunk csak Hollandia, Írország és Dánia eseté­re. Másrészt hazánkban is volt már példa arra, hogy a kevesebből több lett, emlékezzünk a tár­sasági adókulcs megfelezésére. Tehát lehet úgy változtatni, hogy a vállalkozásoknál több pénzt hagyva a költségvetés ma még meglehetősen zi­lált helyzete is rendeződjék.­­ Lényegében a következő két év költségve­tési politikáján múlik, hogy mikor vezethető be Magyarországon az euró. A Fidesz milyen idő­pontban gondolkodik, mi az elérhető dátum? - Sajnos az euró bevezetése, úgy tűnik, távolabb van, mint 2002-ben volt. Négy év alatt hat évet vesztettünk. Ha a teljesített kritériumok számát vizsgáljuk, megállapítható, ma egyet sem teljesítünk. Az euró bevezetését szakértők 2012-13-ra teszik. A magam részéről mindig is az euró minél korábbi bevezetése mellett tettem le a voksomat, így most is. - Milyen forintárfolyam mellett tartanák megfelelőnek az euró bevezetését? - Nem lenne célszerű, hogy az árfolyam a forint gyenge ol­dala felé mozduljon el, mert eb­ben az esetben a magyar embe­rek sok-sok éves munkája leér­tékelődne. Ehhez azonban kiszá­mítható gazdaságpolitikára lesz szükség. Ma ez hiányzik. Ezért is minősített le minket a Fitch. - Az adósságállomány ala­kulása volt a párt egyik vesszőparipája az elmúlt idő­ben. Ez mekkora veszélyt je­lenthet az eurócsatlakozásra? Mit gondol arról, hogy a kor­mány idén jelentősen emeli a forintban jegyzett kibocsátás mennyiségét? - Az adósságállomány alaku­lása valóban aggasztó, a jelenle­gi kormányzat az elmúlt három évben fejenként 483 ezer forint­tal adósított el minket. Nem erre kaptak felhatalmazást a vá­lasztóktól. A 60 százalék alatti államadóság nem pusztán az eurócsatlakozásunk miatt lénye­ges. Hogy érthető legyen, ha valaki túlságosan is sok embernek tartozik, annak nem szívesen adunk már kölcsön, vagy ha kölcsön is adunk, an­nak kockázatát csak nagyobb kamatok mellett fogjuk vállalni, így van ez hazánk esetében is. A másik kérdésre áttérve, a forintban, illetve devizában denominált adósság arányainak helyes megtalálása komoly szakmai kérdés, amelyre né­hány mondatban nagyon nehéz megfelelő választ adni. Azok, akik devizában adósodtak el, már sa­ját tapasztalataikból is jól tudhatják, milyen is egy komolyabb árfolyam-ingadozás után fizetni devi­zában felvett hiteleiket. Nos, az állam esetében is a kockázatok helyes mérlegelése a fő kérdés. - Milyen elképzeléseik vannak a vállalatok gazdálkodási feltételeinek javítására? Ebben mekkora szerepe lehet a támogatásoknak, az adópolitikának? - Először is fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a mindenkori kormány alapvető feladata se­gíteni a hazai kis- és középvállalkozásokat. Rövid távon lehet ellenükre is javítani az államháztar­tás egyenlegét, de hosszabb távon ebből mindkét fél csak vesztesen kerülhet ki. A tavalyi áfavissza­tartásnál ennek lehettünk tanúi. Ez nem történ­het meg ismét, ezért nyújtottuk be az erre is vo­natkozó garanciatörvényünket, amelyet a kor­mánypártok sajnos leszavaztak. Adócsökkentő ja­vaslataink a hazai kkv-k helyzetét hivatottak se­gíteni, ezért javasoltuk például, hogy a társasági adó mértékét felezzük meg, csökkentsük a mun­kaadói társadalombiztosítási járulékot és pályázati pénzekkel támogassuk őket. Rossz gyakorlat, hogy csak a külföldi nagyberuházások kaphatnak mun­kahelyenként 10 milliós nagyságrendű támoga­tást. Ezért a pénzért a magyar vállalkozók is több munkahelyet tudnának teremteni. - A Financial Times decemberi Magyaror­­szág-mellékletében arról írt, hogy a magyarok jobban élnek, mint valaha. Ön mit­­gondol er­ről? És ha a fenti állításban a lakosságot a vál­lalkozásokkal helyettesítjük be? - A Financial Times véleménye mindig fontos, mert sok üzletember olvassa, befektetők döntése­ihez nyújthat tájékozódást. Fizetett hirdetéseket azonban még ilyen neves lapban sem kell kész­pénznek venni. A Gazdasági Minisztérium 20 millió forinttal támogatta a mellékletet és baráti cégek is beszálltak. Egyetlen megállapítás tehető tehát csak a cikk alapján: a gazdasági miniszter tovább folytatja a pénzszórást. Véleményem sze­rint ha a magyar nyugdíjasokat megkérdezné, hogy jobban élnek-e, mint Burgenlandban, mint ahogy egy másik hirdetésben szerepelt, nem biz­tos, hogy idős honfitársaink megőriznék béketű­résüket. A kormánynak véleményem szerint az öntömjénezés helyett a munkára kellene koncent­rálnia. Cselekedni kell kampányolás helyett. NAPI INTERJÚK __________________________________ _­__________________NAPI GAZDASÁG , 2006. JANUÁR 2., HÉTFŐ­N .

Next