Napi Magyarország, 1998. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-07 / 56. szám

­ Protestánsok az egyesülő Európáért A keresztény politika a szekularizált világban Északrajna-Westfália Tartomány miniszterelnöke, D. Johannes Rau nemrégiben Magyarországon járva „A keresztény ember és a politika" címmel előadást tartott az Evangélikus Gimnázium dísztermében. Johannes Rau református presbiterként tagja a Rajnai Református Egyház Zsinatának, két évtizede a Magyar-­­­z országi Református Egyhiáz elkötelezett barátja, s több mint tíz éve a Budapesti Református Teológiai Fakultás díszdoktora. téli, hanem a zsidó hagyo­mányból jön. A keresztények „csak” átvették. A szolidaritás fogalma az, ami a kereszté­nyeket és a nem kereszténye­ket összekapcsolja. Nagyon fontos, hogy ne csak beszél­jünk erről, hanem a szolidari­tást politikailag is megpróbál­juk megvalósítani. Ez nagyon fontos korunkban, amikor sok­­ olyan korban élünk", mely­ TéF, hanem a zsidó hagyé­ben a keresztények kisebbségi helyzetben vannak - mondotta. Végig kell tehát gondolni, hogy mi az a többlet, amit felajánlha­tunk annak a világnak, melyből hiányzik az irányadás? Mindezt a különféle eszmék és ideológi­ák által diktált versenyhelyzet­ben kell megtenni. Azt próbá­lom tehát világossá tenni, hogy a keresztény egyház a feladatát akkor teljesítheti, ha megmarad a maga üzeneténél, és nem al­kalmazkodik. A mai szekularizált Euró­pában mennyire érdekli a különböző politikai erőket a keresztények és az egyhá­zak véleménye? Az a tény, hogy az állam szekularizált, nem jelenti rög­vest, hogy értéknélküli is lenne. Maga az állam azonban nem adhat iránymutatást. Ezt má­soknak, a társadalom különbö­ző erőinek kell megtenni. Re­mélem, hogy ezt Magyarorszá­gon ugyanúgy megteszik, mint Németországban. Függetlenül attól, hogy ezek az erők jobb vagy baloldaliak, progresszívek vagy konzervatívak. Értékeket említett. Melyek azok, amelyeket a keresz­ténységnek a XX. század végén közvetítenie kell? Nem szívesen mondom, hogy a felebaráti szeretetet, mivel ez nem keresztény és­minden próbálja elfoglalni a központi helyet. Miniszterelnök Úr! Ön tagja a Rajnai Egyház leg­főbb szervének, a Zsinat­nak. Hogyan látja az egy­házak szerepét az európai egyesülés, az integráció fo­lyamatában? Úgy gondolom, hogy a kü­lönböző felekezetek a protestáns egyházak Európa-fogalmát kissé megkésve kezdték komolyan venni. Most egy olyan történel­mi szakaszba érkeztünk, ahol az európai dimenziót a protestáns hit felől is értelmezni kell. Erre már a nemrég elhunyt Baier raj­nai egyházelnök úr is felhívta a figyelmün­ket. Márci­­u­s­b­a­n Strass­­bourgban kerül sor ar­ra a konfe­­renciára, ahol az egy­házak és az egyesülő Európa lesz a téma. Azt hiszem, hogy a nemzetál­lam jelentő­sége ugyan csökkenni fog, de nem tűnik el tel­jesen, így az európai dimenzió mál a közös piacon egyre széle­sebb körben­Fotó: MTI válik fon­tossá. Ebben feltétlenül szere­pük van és lesz az egyházaknak és a keresztényeknek is. Miként tudta a keresztény értékeket politikai munkás­ságban megvalósítani, a gyakorlatba átültetni? Hogy mennyit sikerült be­lőlük megvalósítani? Bizonyá­ra nem eleget. De azt gondo­lom, hogy nyilvánvalóvá kell tennünk, miért vállalkozik egyáltalán az ember politizá­lásra. Nem csak azért, hogy markáns profilt alakítson ki magáról vagy saját dicsőség­vágyát elégítse ki. Hanem azért, mert olyan elképzelése van a világról, hogy ezt a vilá­got nem szabad úgy hagyni, ahogy most éppen van. Úgy tűnik, a politika egyre inkább elveszti befolyását. Sokan manapság már nem politikai, hanem egziszten­ciális kérdésekről vitatkoz­nak. Ön a századvégi Euró­pában miben látja a politi­ka szerepét? Azt gondolom, hogy a politi­ka évtizedeken át azt a hamis be­nyomást ébresztette és táplálta, hogy mindent megtehet, s min­denbe bele kell szólnia. Erre a té­ves mindenhatóság-szerepre óhatatlanul következett a politi­kai tehetetlenség érzése. Ma azt tapasztaljuk, hogy a politika nem igazán hatékony. Ezt ugyanúgy téves látszatnak tartom, mint az előbbieket. Ha a politika felis­meri és elfogdja, hogy az emberi életnek csak a kereteit kell bizto­sítania, s nem az egyes ember életét meghatároznia, akkor újra tudja gondolni a feladatát, és azt be is fogja tölteni. ^^Békesy Lajos-Tisler Géza 12 * Jfafá MAGYARORSZÁG Az MDF vezetői a Püspöki karnál A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Állandó Tanácsa ked­den délután fogadta a Magyar Demokrata Fórum elnökét és vezető­it. A Püspöki kart Seregély István érsek, a testület elnöke, Gyulay Endre püspök, az MKPK alelnöke, valamint Paskai László bíboros­érsek és Pregun István irodaigazgató képviselte. Az MDF-et Lezsák Sándor, Dobos Krisztina, Csapody Miklós, Balsai István és Semjén Zsolt. A megbeszélés során Lezsák Sándor az MDF egyházpolitikai programját ismertette. J. Á. Megújuló ortodox hitélet A moszkvai pátriárka főható­sága alá tartozó Magyar Orto­dox Egyház a gyöngyösi orto­dox hitélet megújulását várja a város évtizedek óta omladozó görög keleti templomának hely­reállításától. Berki Feriz esperes-admi­nisztrátor elmondta: egy évtize­de kezdtek hozzá ahhoz a prog­ramhoz, amelynek keretében sor kerül valamennyi templomuk rekonstrukciójára; a budapesti, a kecskeméti és a szentesi templo­mot, valamint szegedi, nyíregy­házi és ürömi kápolnáikat már felújították, csupán a gyöngyösi és a miskolci szentélyek renová­lása van hátra. Az idén erre a célra kívánják felhasználni 15 millió forintos költségvetési tá­mogatásuk jelentős részét, ezen kívül alapítványi segítségre is számíthatnak. Az egyházi vezető reményei szerint a gyöngyösi templom felújítása után rendszeressé vál­nak az istentiszteletek a város­ban, ugyanis számosan élnek Gyöngyösön, akik ortodox hitű­nek vallják magukat. Terveik között az is szerepel, hogy újra a templomban helyezik el a szen­tély XVI. századi ikonosztázát és egyéb kincseit, amelyeket egyelőre a Borsod-Abaúj-Zemp­­lén megyei Herman Ottó Múze­umban őriznek Miskolcon. A dokumentumok szerint egyébként az ortodoxok, vagy ahogyan Gyöngyösön nevezték őket „amótok”, a török hódolt­ság idején telepedtek le város­ban. A templomépítési enge­délyt a XVIII. század második felében kapták meg; a közösség tagjai a város tekintélyes polgá­raivá váltak. Az ortodox hitélet csupán 1978-ban szűnt meg Gyöngyösön azt követően, hogy pap nélkül maradt a gyülekezet. MTI 1----------------------------1 A Szent István­­bazilika kolumbáriumában el nem évülő urnafülkék válthatók. Érdeklődni lehet a kegyeleti irodán, bejárat a Bajcsy-Zsilinszky út felől. Félfogadás: kedden,­­ csütörtökön 10-14, szombaton 10-12­­ óra között. Telefon: 332-0873. h­­ Az Igen-esték következő előadása Az Országos Lelkipásztori Irodában március 19-én este 7 órakor megrendezésre kerülő Igen-esték sorozat következő előadását dr. Andreas Laun salzbourgi segédpüspök tartja. Előadásának témája a génmani­puláció lesz. Helyszín: Buda­pest, III. kerület, Kórház u. 37. (A Flórián tér mögött) GOMBOS MIKLÓS harangöntő mester, harangöntés, lengő-, állványszerkezet és villamosítás. 2162 ŐRBOTTYÁN, Rákóczi u. 121. Pf. 10. Tel./fax: (06-28)-360-170. Rádiótel.: 06-30-489-575. Hitélet Kalendárium Szent Kázmér, az ifjúság patrónusa Március 4-én ünnepelte a katolikus egyház Szent Kázmért, a tisz­ta életű lengyel királyfit, Lengyelország és Litvánia patrónusát, a „lengyel Szent Imrét”. Védőszentje ő a lelki és erkölcsi tisztaságért küzdő ifjúságnak, óv a vallás és a haza ellenségeitől. Kázmér azon szentek sorába tartozik, akik a trón hatalmát, gazdagságát, pompáját cserélték fel a szív benső békéjének csendjére, a mindig Isten után áhítozó lélek szelíd erejére. Abban az évben született, amikor Hunyadi Mátyás a magyar trónra lépett. Kettejük sorsa később különös módon találkozott, hi­szen a lengyel királyfinak a magyar koronát szánták, és 1471-ben haddal küldték e földre, erővel szerezze meg jussát. Kázmér téblá­­bolt egy darabig az országban, seregével egészen Hatvanig jutott, ám végül csata nélkül hazatért. Nem mintha ijedős, gyáva legény lett volna, elsőrangú lovag volt, mestere a fegyverforgatásnak, jár­tas a haditudományokban. Persze, egy nagy vereséget ő is szívesen elkerült, de győzni sem akart igazán. Nem kívánkozott magyar ki­rállyá lenni. Tizenkilenc évvel később bátyja II. Ulászló néven a magyar trónra került. Kázmér Lengyelország régenseként lelkiismeretesen ellátta ma­gas hivatalát, hiszen az uralkodásra is Isten választotta, de az udvari élet egyáltalán nem vonzotta. Visszavonult, imádságos életet élt, az ég sokkal ragyogóbb hivatalt ígért, mint a földi királyság. 1483-ban tuberkulózis támadta meg szervezetét. Az orvostudomány akkori ál­láspontja szerint a betegség leghatásosabb gyógymódja a szüzesség elvesztése volt, de Kázmér nem volt hajlandó effajta terápiára. „So­hasem akarok olyat tenni, amivel egészségem állítólag visszanyerhe­tem, de elveszítem Isten kegyelmét” - mondotta. Fiatalon, életének huszonhatodik évében, 1484. március 4-én költözött át oly nagyon vágyott égi otthonába. 1521-ben szentté avatták, de a kanonizációt kihirdető dokumentumok nem érkeztek meg Lengyelországba, ezért 1602-ben a pápa új bullát állított ki. Egyik tanítója, Kallimachusz Buonaccorsi mondotta Kázmér­­ról: „Vagy nem kellett volna megszületnie, vagy örökké kellett volna élnie.” U. M. JUSTICIA ET PAX-TANULMÁNY A FÖLDKÉRÉSRŐL. A Justitia et PaX Pápai Tanács a közelmúltban a katolikus egyház földüggyel kacsolatos álláspontát ismertette. Elítélte a nagybirtokrendszert, mert ez megakadályozza a tömegeket abban, hogy részt vegye­nek­ a termelomihon Hamvas­ Béla 1933 és 39 kö­zött a Fővárosi Könyvtár Reference­ osztályán dolgozott. A könyvek szerelmesének módjá­ban volt minden beérkező, új ki­adványt elolvasnia. Az őshagyo­­mány könyvei, Guénon, Huizinga diagnosztikus eszmevonulatai megerősítették azon a hosszas szellemi úton, amely a nagyon rossz valóságból a szakrális szub­jektumok, a hívő személyiségek Isten Országába vezethet. Az Apokalipszist nemcsak az Új­testamentum jövendöli meg, hanem a Védák, az egyiptomi­ak, kínaiak tízezer éves könyvei is. A modern európai ember nem akar tudomást venni a szel­lemről, egy nagy világkorszak krízises befejeződéséről. A különös könyvtáros Élt valaha Budapesten egy különös könyvtáros, akit a kölcsönző és olvasóterem látogatói olykor alig mertek megszólítani. A ko­moly arcú férfi még az olvasótermi pultnál ülve is elmélyülten olvasott, jegyzetelt; kora nagyon rossz valóságából a könyvek szellemi analízistárába merült le. Ilyenkor az olvasók máshoz fordultak ülőhely-számért. Az emberek legnagyobb re­­mélységű írásában. Sokat ta­­szének helyzete reménytelen, nult és tanított a szent könyvek Még megmenteni sem hagyják életfölötti birodalmainak értel­­magukat. Az apokalipszis élese­­mezésével. dik - írta Hamvas Béla 46 éve- Az élet növekedés afelé az sen, a háború harmadik évében, abszolút felé, amit mindenki Hamvas nem gazdasági kor­ magában hord. A kereszténység­rupciókról számolt be, hanem a csak elölről, az eredet felől ért­lét korrupcióját érzékeltette hető, azzal a Krisztussal az számos, eredeti filozófiai élen, aki soha önmagát a többi ember közül ki nem emelte, so­ha felülről nem beszélt. Ezért hívta magát az ember fiának - vallja Hamvas a Scientia Sacra kötetében. A különös könyvtáros bát­ran ment mindig előre, az ab­szolút felé. A Scientia Sacrához Szokolyán, katona­ként készített jegyzeteket, a II. világégés csendes perceiben. El kellett viselnie kéziratainak, könyvtárának teljes pusztulá­sát. Minden földi vagyon nél­kül kezdte el 1945-ben egy vallásos, hihetetlen műveltsé­gű magyar értelmiségi életét, akikről hamar kiderítették az új rezsim káderei, hogy még könyvtárosnak sem kell. * Pardi Anna \ v C\ c{0^cQ\\ i r ' 1 ' ' \' 1998. március 7., szombat WM ÜÜÜÍ1 üü I Gyorsuló idői“ A HÁROMDIMENZIÓS vi­lágban élő ember anyaghoz kö­töttségénél fogva a legtermésze­tesebbnek gondolja, hogy idő mindig volt és mindig lesz. Ezért aztán az örökkévalóságot is úgy képzeli el, mint végtelen hosszú­ságú időtartamot, amelynek nincs kezdete és vége. Ez a gondolko­dásmód még a Bibliát jól ismerő keresztyéneket is megkísérti, akik így elfelejtkeznek arról, hogy nincs abszolút (mindentől és min­denkitől független) idő, mert az idő is a Teremtő műve. Amikor Isten megteremtette az Univerzumot fel­építő anyagvilá­got, az időt is lét­rehozta, az anyagba mintegy belerejtette. Az idő nem úgy tu­lajdonsága az anyagnak, mint a szélesség, ma­gasság és mély­ség, hiszen ez egy ebből kivon­­hatatlan lételem. Titkos jelenléte meghatározza az anyag szavatos­ságának lejártát, aminek jellem­zői: a romlandó­ság, pusztulás, el­múlás, változás és energiaként való szétsugárzó­­dás a végtelen (?) térben. Isten a terem­tésnél úgy látta jónak, hogy le­gyenek világító égitestek, „...meghatározói ünne­peknek, napoknak és esztendők­nek”. (1 Móz 1:14) A napok, a bolygók és a holdak pontosan megszabott égi-mechanikai tör­vényeknek engedelmeskedve, ke­ringésük és forgásuk által, a felis­merhető periódusok segítségével az ember számára érzékelhetővé teszik az idő múlását. Kezdetben ennyi eligazítás is elég volt, aztán az igények növekedésével, a tu­domány és technika fejlődésével mind bonyolultabb műszerekkel sikerült egyre pontosabban mér­ni. A makrokozmosz felépítése és működése ugyanakkor hűen szemlélteti a mikrokozmosz fel­építését és működését is. Az idő múlása tehát nem más, mint a tes­tek és részecskék szakadatlan mozgása, vagyis a történések egymásutánisága. Ezt nevezzük történelemnek. EGYIRÁNYÚ UTCÁHOZ hasonlít, amelyben visszafelé ha­ladni nem lehet. Az eddig elmon­dottak alapján is belátható, hogy a múlt egy kiválasztott pontjához csak úgy lehetne viszszamenni, ha a Világegyetem teljes anyag­­mennyisége pontosan olyan struktúrába rendszereződne vis­sza, mint amilyenben akkor volt. A jövő egy pontjára való utazás megint csak anyagi átrendeződést igényelne, melyet hasztalan vá­runk varázsütésre, ugyanis „mindennek rendelt ideje van” (Préd 3:1)! Az időutazás térbelivé minősítése nem visz közelebb a megvalósításhoz. A csillagok járásához igazodó egyre tökéletesebb időmérő mű­szerek jelzik számunkra az egyenletes sebességgel haladó objektív időt. De mivel még na­gyobb pontosságra van szükség­­ ugyanis a csillagok felrobbanhat­nak (szupernóva), a bolygók pá­lyájukon lelassulhatnak - kifej­lesztették az atomórát meg a lé­zerórát, amelyek egymillió év alatt legfeljebb egytized másod­percet késnek vagy sietnek! NAPJAINKBAN ugyanolyan sebességgel telik az idő, mint Áb­rahám korában, vagy Megváltónk földönjártakor, mégis úgy érez­zük, hogy egyre gyorsulva szá­guld el fölöttünk. „Mert még egy igen-igen ke­vés idő, és aki eljövendő, eljön és nem késik” (Zsid 10:37). Amikor ez bekövetkezik Jézus Krisztus dicsőséges visszajövetelével­­ „nem lesz többé idő”, tudniillik a megtérésre adott kegyelmi idő le­jár. Mivel ennek sem napját, sem óráját nem tudja senki, sürgető módon jelentkezik az Istennel va­ló kapcsolat rendezése. E döntés legalkalmasabb időpontja ma van: „Íme, most van a kegyelem ideje! íme, most van az üdvösség napja!” (2 Kor 6:2­). A keresztyének ugyanúgy szenvedő alanyai a felgyorsult életritmusnak, mint a nem hívők. Ugyanannyi idővel gazdálkod­nak, mint amazok. Mégis mint megváltott emberek alapvetően másképp viszonyulnak az időhöz. Múltjuk terhétől Jézus Krisztus vére megszabadította őket, dicső­séges jövőjük felől bizonyosak, ezért jelenük békés, boldog. Az újjászületésben helyreállt érték­ítélet segítségével mindenre van idejük , ami Isten dicsőségét és az emberek javát szolgálja! „Ezért tehát, míg időnk van, te­gyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben” (Gál 6:10). LELKI SZEMÜNKKEL egy­re világosabban látjuk az üdvtör­ténet vörös fonalát, amelyet Isten bölcsen az emberi történelem ese­ményei közé szőtt. A végkifejlet váratlan gyorsasággal következik be. A teremtés Alfa-pontjából el­indult emberiség megérkezik a történelem végét jelentő Ómega­pontba, ahol megszűnik az idő, átadva helyét az Örökkévalóság­nak, hogy Isten legyen minden mindenekben! Állandó adventi várakozásban élve meg kell szívlelnünk a Biblia intését: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, ha­nem bölcsen, kihasználva az al­kalmas, időt, mert az idők gono­szak. Éppen azért­ ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsé­tek meg, mi az Úr akarata” (Ef 5:15, 16). , /Kolozs Nagy János Fotó: Nagy Béla

Next