Napkelet, 1925. június-december (3. évfolyam, 6-10. szám)
1925-07-01 / 7. szám - SZEMLE - Berg, Ruben G:son: Egy svéd irodalomtörténetíró Jókai Mórról
20- nak (Nordisk Familjebok) szerkesztője. Irodalomtörténeti tanulmányai közben mindig szívesen foglalkozott a magyar irodalommal, így különösen Petőfivel. Alábbi rövid ünnepi ■beszéde ugyan kizárólag svéd hallgatóság számára készült, mégis annyi értékes és új szempont fordul elő benne, hogy méltó a ■magyar közönség figyelmére is. L. B. (Stockholm.) Midőn a magyarság február 19-én Jókai Mór születésének 100 éves évfordulóját ünnepelte, akkor honfitársai nemcsak a nagy költőnek hódoltak, hanem talán még inkább a nagy hazafinak és a nemzeti nevelőnek mondott köszönetét a saját népe. Jókai Mór jelentőségét Magyarországon a legkönnyebben megértjük, hat Björnstjerne Björnsonével hasonlítom össze Norvégiában, csakhogy Jókai még szükségesebb volt a magyarság számára. Az 1848—49-i szabadságharc füstölgő romjai között reménységet és hitet öntött nemzetébe. A kétségbeesetteknek vigasztalást nyújtott. Az a szabadság-álom, melyet vérbefojtottak, új, képzeletbeli képet öltött az ő kiapadhatatlan reménységgé által. Az emlékeket, melyek keserűek és fájdalmasak voltak, új ragyogó fénybe emelte föl. A néma és komor elmélyedésből az ő lángoló lelkesedése ismét felébresztette a magyar haza és a magyar faj iránt való ragaszkodó szeretetek Tiltva volt minden politikai agitáció, a földhöz sújtva minden nemzeti gondolat. Jókai Mór hihetetlenül gazdag írói termelésében, költeményeiben, elbeszéléseiben, regényeiben, karcolataiban azonban új magyar vért öntött a már senyvedő haldoklóba; az ő műveiben elpusztíthatatlanul, erősen, ifjan szabadon és halhatatlanul élt továbbra is a haza. Vihar söpört végig a pusztán: „de még jönni fog, mert jönni kell, egy jobb kor, még nincs minden elveszve“, és íme a reménység öntudatra ébredt. A sötét napokban ő volt nemzetének fáklya,zordozója; mikor megjött a hajnal, derülni kezdett, akkor is ugyanazzal a tűzzel és fáradhatlan hévvel folytatta nagy hivatását: fölvilágosított, vezetett, mulattatott és tanított. Senkit nem olvastak, csodáltak és szerettek úgy, mint őt. A keze éppoly fáradhatlan volt, mint ahogy a képzelete kimeríthetlen. Alig volt 21 éves, mikor kiadta első regényét és 1873-ra már 652.100 kötetet adtak el műveiből Magyarországon. Ötvenéves írói jubileuma alkalmából nemzeti díszkiadás készült műveiből 100 vaskos kötetben. Ő maga egyedül egy egész irodalmat alkotott és ez az irodalom mindenek fölött népies volt, mindenki megértette és mindenki örömét találta benne. Mily irigylésreméltó férfi, mily szerencsés alkotó! Ugyan hány költő mondhatja el magáról Jókai alkotásaira gondolva, Snoilsky szavait: Oh az, ki versének, hogy ezeren megértsék. Egyszerű formát tud adni. . . Oh az, ki boldog órában kelyhet formál. Melyből ezer alak nyer enyhülést.. . Jókai költői alkotásai elsősorban nemzetiek, és pedig határozottan nemzetiek, sőt bizonyos mértékben nemzetien korlátozottak. Az ő törekvése sohasem volt világhírnév; ő nem tartozott a nemzetközi írói típushoz, akinek a művei elvont eszméket tartalmaznak bizonyos általános érvényű jellemzéssel. Mégis elérte a legszélesebb népszerűséget és ma ő az a magyar író, akinek a legnagyobb olvasóközönsége van Magyarország határain kívül is. Svédországban is szorgalmasan fordítgatták a 70-es évektől kezdve egészen a század végéig; folyóiratokban és újságokban sűrűn találkoztunk vele és mintegy 23 kötet viseli az ő nevét. Különösen két tulajdonságának köszönheti nagy sikerét a világirodalomban. Ugyanez a két tulajdonság tette nemzeti költővé is és pedig: naiv, kellemesen gördülő elbeszélő képessége és személyeinek, helyzeteinek s cselekvényeinek gazdag változatossága. Az ő költői világa időknek és országoknak sokféleségét öleli fel, de természetesen Magyarország a középpont és éppúgy, mint Walter Scott, komoly mérsékletet tanúsít, ha a közelmúltból meríti tárgyát. A magyar történelemnek, kezdve a leghomályosabb őskortól, minden szakából merített tárgyat elbeszéléseihez és az érdeklődést egyformán fel tudja kelteni hazája sorsával és költött személyeivel. Minő jelenetek nem kaptak drámai erőt az ő nagyszerű képzeletében, melyek Magyarországon, Orosz- és Törökországban játszódtak le, meglepő megrázó jelenetek, telve erőteljes megkapó színezéssel. Mindig a nagy olvasóközönségre gondol, mely szívesen