Napkelet, 1925. június-december (3. évfolyam, 6-10. szám)
1925-07-01 / 7. szám - SZEMLE - Berg, Ruben G:son: Egy svéd irodalomtörténetíró Jókai Mórról
orgánumai is könnyen megtévesztik az idegen tapasztalatlanabb szemét, s mert talán sohase ismertették meg vele otthon sajátos világunk külön törvényeit (melyek immanensek, mint minden égitest külön nehézségi ereje), rögtön könnyű összehasonlításra kész, s nem habozik még súlyosabb szóval kimondani az előző nemzedékek által is beleágyazott érzelmi ítéletet a „naptalan Kelet elátkozott helyéről.“ Ilyen, e generációban szinte természetes következmények gyanánt fölbukkanó hajlandóságok között nagy szükség volna rá, hogy kétségei, megdöbbenései, nem rossz szándékú első tagadásai és nem nagy bűnű kezdő tántorodásai között fölkarolja valaki, akinek szemében drága az otthoni rög, a „magyar ugar.“ Ilyen szervezet nincsen, ember is alig. A párizsi hetvenezer magyarnak, se papja, se vezetője, se újságja, mely erről beszélne. Majd száz gyerekét, nemsokára többet, senki se tanítja meg erre. Pedig mindeniknek lelkében, jött légyen akárhonnan, van még egy kis zug a régi, elfeledett, talán megtagadott istenekkel; valami fájó nosztalgia hazafelé húzza, nemcsak földrajzilag, de szellemileg is: a régi közösséghez. De ez az érzés gondozatlanul és ápolatlanul sorvad el, s az indulat, melyet talajából az ellenséges érzületű propaganda kitenyészt, még emlékét is elnyomni igyekszik. A magyar kommunista menekültek pártszervezete s a kiadásában megjelenő Párizsi Magyar Munkás előtt épp úgy, mint az októberi emigráció szervezetei s pártlapja, a külföldi közvélemény „tájékoztatására“ alapított magyar-francia nyelvű köztársaság szemében, alapjában véve egyformán idegen a nemzeti gondolat. Csak árnyalati különbségek vannak. Az kérkedő gyűlölettel megtagadja s otthon elképzelhetetlen durvasággal szidalmazza. Ez, ugyanakkor, midőn a francia közvéleményben némi elevenséggel élő Rákóczi—Kossuth-hagyomány emlékeibe igyekszik belekapcsolni politikai törekvéseit, egyúttal elismeri mai határaink változhatatlanságát s az utódállamokkal való politikai egyetértését. Irányításukban, az utóbbi „lapvezérét“ kivéve, keveretlen magyar vérű embert alig találni, s a jól ismert hazai nemzetközi elem részéről érthető, ha gyűlölködve nézi az otthon, s a megszállott területek mérsékeltebb magyarjai között újjászületésünkért dolgozó nemzeti törekvéseket, mindazt a küzdelmet, melyet jobbjaink a nemzeti és speciálisan magyar energiák felszabadításáért s a békés fejlődés biztosításáért vívnak. A párizsi magyarok gazdasági és szellemi életének e nyugtalanító problémái mellett vannak súlyos erkölcsi kérdései is. Itt azt mondják rólunk: a magyar könnyen asszimilálódik. A főváros idegenekkel zsúfolt boulevardjai nem mutatják a francia faj egészséges és nemes sajátságait. Ezer súlyos gondunk között is fájó lehet látni a Veszélyt, mely a magyar vér egészségét is fenyegeti ottan, mert senki sem félti,, nem óvja a bajtól! A magyarság külföldet járó fiaiban mindig mélyen gyökerezett a nemzeti érzés. Ezek közül kerültek ki legbuzgóbb fiai, művelődésének és szellemének ébresztői. Franciaország jobbjai a nemzeti individualizmus újra hódító gondolatában keresnek erősödést. De a párizsi magyar szellemi életet, úgy tetszik, a párt- és osztálypolitika foglalja le, és a szemita kovász dagasztja. Lesz-e igaz fiaiban annyi hűség, hogy nevetve a „fegyveres légiók“ gonosz ostobaságán, sorsukat követve szent alázatossággal gondoljanak nemzetükre, s örökébe helyezve a régi tradíciót,, azzal a forró vágyakozással térjenek majd vissza, mellyel eleik igyekeztek századokon át „édes hazájuk megsegéllésére ... T. M. L. Egy svéd irodalomtörténetíró Jókai Mórról. Dr. R. G:son Berg író egyetemi magántanár előadása a stockholmi Svéd-Magyar Társaság Jókai-emlékünnepén (márc. 31-én). Ruben G:son Bern (sz. 1876-ban) egyik Svédország legkiválóbb irodalomtörténetíróinak Szerkesztője és alapítója a Sprak och Stil svéd nyelvészeti és stilisztikai tudományos folyóiratnak, melyben számos igen értékes irodalomtörténeti dolgozata jelent meg. Berg tizennégy éven át volt a stockholmi Főiskolán az új svéd irodalomtörténet magántanára és előadásai mindig a leglátogatottabbak voltak. Mindenesetre sajnálatos, hogy a csonka stockholmi Főiskola nem állíthatott fel számára egy rendes tanszéket a svéd stilisztikából. Jelenleg a svéd nagy lexikon- 201