Napsugár, 1964 (8. évfolyam, 3-11. szám)
1964-03-01 / 3. szám
FODOR SÁNDOR: — Édesanyám! Anyácskám! Miért nem jött haza még mindig a szomszéd bácsi? — Félnek tőle az urak, kislányom. — Milyen urak, édesanyám? A doktor úr, aki orvosságot írt nekem, amikor beteg voltam? Édesanya elnevette magát. — Dehogyis! Azok az urak félnek tőle, akik édesapádat háborúba küldték. — Az ezredes úr? — Ő is. — Hát a király? — Bizony, ő is fél a szomszéd bácsitól. A kislány elcsodálkozott. — Nem is hittem volna a szomszéd bácsiról, hogy ő olyan félelmetes. Amikor ide jött hozzánk és mesét mondott nekem, azt hittem, hogy ő is olyan jó ember, mint édesapám. Hogy lehet a jó emberektől félni? — A jó emberektől csak a gonosz emberek félnek, csillagom. Ezért fél a szomszéd bácsitól a sok gonosz uraság. Ezért tartja őt fogva... — Meddig tartják fogva, édesanyám? — Azt én is szeretném tudni. De sokáig már nem tarthatják... Egyik ilyen beszélgetés után halk léptek hangzottak fel az ajtajuk előtt, valaki halkan, finoman, mintha attól félt volna, hogy odabent alusznak, bekopogott. — Tessék! Fiatal leány lépett be és halkan becsukta maga mögött az ajtót. Kezében jókora csomag volt. — Jó napot kívánok — köszönt mosolygósan —, ezt a kis csomagot hoztam önöknek. Boldog új esztendő — Csomagot? — csodálkozott édesanya, és fürkészve, kutató pillantással mérte végig a leányt, de nem ismerte, sohasem látta. — Kitől hozta? — A bukaresti rokonunktól. Petrescu úrtól. Édesanya a leányhoz lépett. — Mit üzen Petrescu úr? — Pontosan tudta, hogy Matei elvtárstól jött a leány. Azt hitte, a csomag pusztán ürügy, a „bukaresti rokon" valami fontos üzenetet küldött. — Azt üzeni — tette le a az asztalra —. Tavaszodik hazánk felett, fényesednek a fellegek. Zöldül a fű, a vetések, vidám szelek fütyörésznek. Népesedik, zeng a határ, hazafelé száll a madár. Tavaszodik hazánk felett, zöldül a föld, az ég nevet. Nyitja a nap álmos szemét, simogatja a fák hegyét, biztatgatja a barkákat. A patakok táncot járnak. Tavaszodik hazánk felett, emeletre emeletet húznak a gyors kőművesek. Siess tavasz, siess tavasz, rügyet, virágot bontogass, hogy minden új ház homlokát díszíthesse virágos ág, s hogy a legeslegszebb ágad vigyem el a munkáspártnak, aki azért küzd és fárad: örök tavasz, szép kikelet legyen mindig hazánk felett, leány a csomagot hogy fogyasszák egészséggel! — majd közelebb hajolt édesanyához . — Vörös segély. — Nekem? — csodálkozott édesanya. — Igen, egész biztosan, és ne is kérdezzen tovább, mert ennél többet én se tudok. Megyek is. Minden jót kívánok, azt hiszem, a jövő hónapban megint jövök... Elment. A kislány kíváncsian hajolt a csomag fölé. Édesanya izgatottan bontotta ki. Hátha benne van az üzenet? Nem volt abban semmi egyéb, mint egy nagy tábla szalonna, vagy két kiló liszt, egy kiló cukor, ugyanannyi zsír és egy jókora darab sonka. A gyermek sóvár szemekkel nézte a sonkát. Legalább egy DO M N Art . 3