Napsugár, 1968 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1968-07-01 / 7. szám
MÉHES GYÖRGY: Vili bácsi, a jó kis Vilike apukája azt mondta, hogy ő vállalja. Ezt ő azért mondta, mert Vili bácsi bátor ember, ami abból is kitűnik, hogy vállalt bennünket: a jó kis Vilikét, engem, azaz Öcsit, meg Mihályt és Sanyit. Vállalta, hogy három hetet nyaral velünk a tengerparton egy halászfaluban. Az utazás csöndesen, események nélkül zajlott le. Megettünk négy doboz tésztát, két rúd szalámit és húsz keménytojást. Ebből kettő lágy volt és szétkenődött a Mihály ingén. De Vili bácsi azt mondta, oda se neki, ez így nagyon festői. Aztán megittunk 19 üveg pepsicolát,aztán Sanyi kiejtette a vonatablakon a táskarádióját, de nem lett belőle semmi baj, mert a vonat éppen állt és a rádió ráesett egy külföldi turista bácsi kalapjára. A bácsi mondott valami olyasmit, hogy „smerkusz hiring“ és visszaadta a táskarádiót. Becsszavamra még mosolygott is. Biztosan azt gondolta: nálunk népszokás táskarádióval dobálni a turistákat. Aztán a jó kis Vilike fogadásból megevett egy fél doboz makarónit, úgy szárazon, főtlenül. Ropogott a foga alatt, mint az üveg. Megivott rá három pepskcolát. A makaróni feldagadt a gyomrában és irtó görcsei lettek tőle, és a jó kis Viliké kiabált, hogy Mihály találta ki az egészet és egyék ő is makarónit. Ezt mi is helyeseltük, mert az igazság az igazság. Közben azonban visszajött a szomszéd fülkéből Vili bácsi és így semmi sem lett a dologból. Aztán aludtunk és én arra ébredtem, hogy Mihály nagylábúja a szájamba lóg és megérkeztünk Konstancára. Iszonyú meleg volt és megettünk egy csomó fagylaltot. Aztán kimentünk abba a halászfaluba, ahol lakni fogunk. Útközben az autóbuszon nem történt semmi különös, csak sajnos az emberek nem szeretik a zenét. Mikor elkezdtem gitározni és énekelni, a sofőr megállította a kocsit. Azt mondta, ha ilyen zenét hall, mindig viszketni kezd a tenyere, márpedig ugye viszkető tenyérrel nem lehet autót vezetni. Pedig igazán gyönyörűen énekeltem, és nem igaz, amit Mihály meg Sanyi mond, hogy az én énekemtől repedt meg az autóbusz ablaka. Az ablak igenis akkor repedt meg, amikor Sanyi be akarta bizonyítani, hogy ő jobban fejel, mint egy válogatott középcsatár. Addig táncoltatta a fején a labdát, amíg jött egy kanyar és a labda ment... neki egyenesen az ablaknak. Vili bácsi kifizette az ablakot, aztán megérkeztünk a faluba, ahol Bika bácsi lakik. Bika bácsi halász, vagyis már csak volt halász, mert nagyon öreg. Hosszú fehér szakálla van és zölddel befuttatott kőháza. A tornác falán ócska háló fityeg. Szóval csudaremek minden. Főleg azonban Bika bácsi, a szakállával. Egyáltalán nem ijedt meg tőlünk, Vili bácsi szerint azért, mert fiatal korában cápavadász volt, úgy hogy már nem fél semmitől. Bedobáltuk a csomagjainkat a Bika bácsi kiadó szobájába, a felfújható matracokat és gitár t