Napút, 2002 (4. évfolyam, 1-10. szám)
2002-08-01 / 6. szám - Borgyöngyök
ÉVGYŰRŰK AlAPJÁT két, mert nagy volt a félelem az elkorcsosult utódok világrajövetelétől. Ez a szempont vezette apámat is, az anyám iránt érzett nagy szerelme mellett. Megkérdem én, e házasság gyümölcse: hát magyar vagyok-e? Igen, az vagyok, ahogy apám is az volt, mert mondása szerint: a vér, a vérség előtt elsőbbséget élvez az anyanyelv, a neveltetés, a magyarsággal közösséget vállaló szellemiség. Igen, magyar vagyok, ahogy Petőfi is az volt, mert annak vallotta magát. Hol a hazám? - kérdeztem magamtól gyerekfejjel, és behunyt szemhéjam mögött megjelent a sok kilós megszegett házikenyér Nagy-Magyarország térképét formázó gyönyörű karéja. Bizony-bizony, azt a régi térképet dugdosni, rejtegetni kellett. Jobb volt róla szót sem ejteni. És amikor az iskolában a honismereti órán hazánk szépséges fővárosáról, a száztornyú, aranyos Prágáról tanultunk, én Tallián nagyapám szülővárosára, az ő gyerekkori, millenniumra készülő Budapestjére gondoltam, de erről, persze, nem beszélhettem. Hallgattam, mert ezt sugalmazták az atyai szavak: „Fiam, meg kell tanulnod európai magyarnak, magyar európainak lenned, mert csak így érdemelheted ki a más nemzetekhez tartozók becsületét, megbecsülését..." Ülök az élet hajóhintáján, miközben újra látom a régi dugdosott, rejtegetett Magy-Magyarország-térképet, mely valójában sokfelé még ma sem szalonképes, s újra látom gyermekkorom megszegett házikenyerének hatalmas karéját, mely nekem az immáron történelemmé vált térképet formázza mindenkor. Mai fejemmel pedig azokat sajnálom, akik félnek a történelemtől, vagy megtagadják, letagadják azt. A KÁRPÁT-MEDENCE földrajzi fogalom, a természet szülte, létrehozta megbonthatatlan földrajzi egység. Sokmilliónyian lakjuk, élünk benne. Népei, nemzetiségei hajdan színes szőttesként gazdagították. Ma már a „színek" - úgy ahogy - szétválasztattak. Behunyt szemhéjam mögött jól-rosszul meghúzott határvonalak hullámzanak, majd kiegyenesednek, és egy nagy ház, a KÁRPÁTOK HÁZA rajzolódik ki belőlük. Ház sok lakással és sok lakóval. Olyan lakókkal, akik békében, szeretetben, megértésben élnek a közös házban, a Kárpátok Házában, itt, a Kárpát-medencében. Én is ebben a házban szeretnék lakni, ebben szeretnék élni. De addig is egyre-egyre csak azt kérdezem magamtól, amit gyermekkoromban, gyerekfejemmel a cseh himnusz kezdősoraival kérdeztem: - HOL - hát! - A HONOM, HOL A HAZÁM...?