Napút, 2002 (4. évfolyam, 1-10. szám)
2002-08-01 / 6. szám - Borgyöngyök
BORGYÖNGYÖK HABUr bor külön egyéniség, ám együtt képezik a bor fogalmát, a borét, melyet a tudatos borivó áhítattal és nagybetűsen ejt ki, mint Szindbád, a hajós, akivel az első fél liter azt az igazságot állapíttatta meg, hogy nem boldog a magyar. A tudatos borivó bölcs ember. Tudja, hogy a boldogság csak elmúltával válik igazán meghatározhatóvá. Tudja, hogy a boldogság az a kivételes állapot, amikor az ember a közte és a környezete közti viszonyt kitűnőnek érzi. Jól tudja ezt, és ezért kortyol lassacskán, derék szünetekkel, de következetesen, mosolygó, megértő és megbocsátó szemmel pislogva a homlokát simogató sugárba. Valahol megszólal egy hegedű, és a lélek pinceablakán megmagyarázhatatlan okból irongáló cseppek feltartóztathatatlanul végzik a visszaszámolást. Lászlóffy Aladár Arad a bor Az emberiség útjának elválaszthatatlan része a ló szerepének története és a bor diadalútja. A legendás mélység, mely Hóéval hozza kapcsolatba a bort, máris mércéje annak, hogy időtlen dologról van szó. Nincs a történelemnek olyan korai pontja, ahol ne fordulna már elő beszolgáltatott adó, érték, fizetőeszköz, zsákmány szerepkörében. A tudós datálás sem jut annál mélyebb válaszokig, mint hogy borban az igazság, és hogy az ég Urának bemutatott áldozat is bor színébe öltözik. Az eszet serkenti, csiholja, és butítja, blokálja. Használható és tiltható, de soha sehol nem tagadható. A vízen és a véren, a két eredendő, ősi, természeti folyadékon kívül a bor, óceánnyi bor a történelem harmadik folyékony eleme. Költészet, szerelem, találékonyság és árulás, béklyózás eszköze, édes méreg, melynek múló ármányát kiheveri a test, de hatása alatt elkövetett mulasztásait, kieséseit, bűneit talán soha nem hozhatja helyre az idő sem. A bor tízezer évekről számolhat be testünk, a teremtés koronája, az ember körül, és évezredek nem elegendők kiheverni undok részegségét, ittasságát, iszonyú mélységét hatásának. Nem csoda, hogyha a művészet is körüludvarolja, kezdettől fogva a kincsek, a női karperecek és a koronák mellett, a kupák. A vizespohár szikár, józan, azt mondanám, polgári találmánya nem igazi jelképe az ivásnak, vedelésnek, annak eszköze a kupa, a kehely, a korsó, a csanak. A hordó, a kád, fiaskó az az icce pint az ő népmeséi harsogásával, s a mitikus Danaidák feneketlen hordó jelképe által az ital tengerzésének szinonimája, metaforája. Alkalomadtán Krisztus Urunk az ember megváltásáért indított szent háborújának is első csodája, hogy a vizet borrá változtatja. Bűvölet a bor és merénylet. Az ember annyi szerepbe beöltöztetője és kivetkőztetője. Annyiszor megénekelték, annyiszor megfestették, megírták. „Borozgatánk apámmal, ivott a jó öreg, s a kedvemért ezegyszer, az Isten áldja meg ... " - bizonygatja a közismerten bornemissza Petőfi, aki mivel a világ (s a magyar) irodalom legjóízűbb bordalait is megírta, gyanúba hozza Anakreont is, hogy ersze ő is absztinens volt, csak zseniálisan hazudta a má-