Napút, 2002 (4. évfolyam, 1-10. szám)

2002-08-01 / 6. szám - Borgyöngyök

/CJMrr TÁRLAT A kárpitok alakjai közel emberméretűek, s ezzel a méretváltással jelentős­sé, jelképpé nőnek, nem önmaguk képviselői többé, hanem koruk, világuk le­téteményesei. Hauser, miközben kritikus szemmel nézi és ábrázolja múltbéli alakjait, szigorúan tárgyilagos is tud lenni, például a Részlet 1914-ből apátián családjának szomorúságát mutatva be: a kor képe ez, az akkoré, a múlt jelene. Groteszk iránti hajlama már ezeken a kárpitokon is megmutatkozik, grafi­kai beállítottsága viszont kisebb portréin jelenik meg először. A szövés eleve „tarka" műfaj. Hauser veszi magának a bátorságot, hogy egyetlen színnel dol­gozzon a nyers alapra. Ebben a pontszövés van segítségére, hogy ne üres fe­lület legyen az eredmény. Iróniája határtalan. A Romantika (1983) női portré­jának szeme és hervadt rózsája feldúlt éjszakákról árulkodik, az Angyal megle­hetősen ördögien néz ki, a Mosoly - vérfagyasztó (mindegyik 1983-ból). A mozdulatlanság a régi fotográfiák sajátja, Hauser később - úgy tűnik - megunja, hogy faliképein megáll az idő. Egyre többször szerepel képein moz­dulat vagy éppen - és ez a gyakoribb - mozdulattöredék. A Kilenc firkán (1986) például egy sanda pillantás, egy kézmozdulat, a Profán apokrifen (1994) felhő­játék, zsinegtekeredés, strandjelenet, alvó nő, szöveg is van: rajzok megszőve. A szövésnek persze mindig is kezdete a rajz, a terv. Hausernél ez azonban énjének másik része lett. A szövés - eposz, a rajz - epigramma. Ő epigrammák­ból csinál eposzt. Grafikai szentenciái: egy megdolgozott életmű eszenciája. Karcai harcairól is szólnak. Grafikai tanulságait felhasználva mindig visszatér a szövéshez. Ferenczy No­émiról készült többszörös portréja nagy merészségről árulkodik. Mert amíg is­meretlen vagy alig ismert családtagok portréit fogalmazta szövetté, nem grafi­kai pontosságra kellett törekednie. Ami egy ismert ember esetében elengedhe­tetlen. Különösen, ha az nem is portré, hanem hármas arckép, Ferenczy Noé­mi gyerekkori, fiatal lánykori és időskori portréja. Petőfije még ennél is továbbmegy. Az ismert dagerrotípiát használja, a pon­traszteres szövés pontosan kiadja az arcot. Ám Hauser többet akart: megjele­níteni azt a lángot, amely ezt a fiatal költőzsenit életre gyújtotta és elhamvasz­totta. A fény Petőfi feje körül, a szembenéző szemek és a lángtól megsemmi­sülő alak még azzal is megérezteti a forradalmi költői hivatást, aki esetleg nem ismeri. Hauser szereti a kihívásokat. Nemrég a Textilmúzeum felhívására a régi jacquard gépekhez használatos lyukkártyák felhasználásával kértek műveket és rendeztek belőle kiállítást. Hauser Bea Rajzfolyama tusrajzzal készült. Hauser szereti a kihívásokat. Ezért a legtöbbször igent mondott azokra a megbízásokra, amelyekre a kollegák kérték fel, így először a Fiatal Iparművé­szek Szövetségének lett elnöke, később a Művelődésügyi Minisztérium, majd a Nemzeti Kulturális Alap tanácsadó testületének tagja, jelenleg a Kulturális Ala­pítvány a Textilművészetért elnöke. Munkássága aranyfedezete e társadalmi tisztségeknek. Kegyeletsértő lenne, titkos, kétes? Aligha. A Profán apokrif - Hauser élet­műve a bizonyíték rá - a keserű igazságokról szól. Tor­day Aliz

Next