Napút, 2020 (22. évfolyam, 1-10. szám)

2020-05-01 / 4. szám - Zrínyi, Rákóczi

Az APtAT Csokonai a történettudós Johann Christian Engelnek (1770-1814) 1803. április 27-én Debrecenből írt levelében ennél már pontosabban körülírta tervét: „Ugyanis már három vagy négy esztendeje, mióta a históriai, geographiai és antiquarium documentumokat gyűjtögetem a magyarok régi hazájáról s más nemzetekkel való atyafiságáról, szokásairól és e mostani Magyarországba tett megtelepedésekről; avégre, hogy nemzetemet jövendőben egy epopoeiával ajándékozhassam meg, melynek titulusa Árpád, vagy a magyarok kijövetele. [...] Ami a kijövetelnek és országfoglalásnak históriáját illeti, abban egészen az Anonymus Belae regis nótáriust nyomozom." Hasonlóképpen írt 1803. július 17-én Debrecenből gróf Festetics György­nek (1755-1819) is: „Kímélnem kell magamat, hogy egy nagy poémámnak elvégezésére kisajtolt ereimet még egyszer öszveszedhessem. Árpád ez, vagy a magyarok kijövetele, melyet Homér és Virgil mustrájok szerént kidolgozni szándékozom, s ha Isten életemet megtartja, és egészségemet helyreállítja, rajta Virgilként holtom napjáig munkálkodom. Azért sietnék örömest lyricum­­jaimnak s egyéb apró munkáimnak, s azután fordításaimnak is kiadásával.­­ Ezen hetekben közrebocsátom Árpádról való heroicumomnak skizzét és kritikáját." A közrebocsátásból nem lett semmi. 1803-ban az Árpád, vagy a magyarok megtelepedése című eposzból, azaz a sokszor emlegetett Arpadiasból, mind­össze 51 hexameter-sor készült el. A csak másolatokban fennmaradt versezet­­ből az első hét sort idézzük:44 Rettentő hadakat, vért és egy nemzeti szörnyű Bajnokot éneklek! - s a' bús Hadak Istene bátor Hét fő hadnagyait! - kik a' maga lakta helyéről Egy isten vezetése alatt bújdosni kiindúlt S mind földön, mind a' vizeken, mind ellene támadt Harcaiban nagyokat szenvedt európai legszebb nemzetet, a' Pannon boldog mezejére vezették! A szerző ehhez mellékelte a rövid kritikai rajzolatot, azaz a 12 könyvre ter­vezett nagy magyar eposz részletes tartalmi kivonatát, amely fő vonulatában Anonymus Gesta Hungarorumának elbeszélését követi. Az egyik kivonatot idézem: „A II. könyv: A fejedelemné kívánságára Árpád nemzete történeteit beszéli el a Lebedinél való csatáig, nevezetesen, hogy ők legrégibb nemzete a világ­nak, hogy Attila az ő nagyatyjuk, hogy neveztettek ők magyaroknak és kazsá­­roknak, hogy csalogatta őket egy ismeretlen isten, és az ő nagyatyjuk földjének visszavételére, hogy vette rá az útra, hogy indultak ki, micsoda ceremóniákkal éltek, hogy jöttek az Etel vizén keresztül, hogy tanyáztak a Tanaisnál, mint telepedtek meg a Boristenesnél, és mint áldoztak ott, mint voltak ott három esztendeig a kazsárok szomszédságában, s hogy indultak Kióv felé, és mint vették meg Kióvot." 44 Csokonai Vitéz Mihály Összes művei, költemények 5, 1800-1805, sajtó alá r„ bev. és jegyz. Szilágyi Ferenc, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2002, 241-242; 863-911.

Next